A nap híre, a nap hőse: a bajai lángosos

 

 

  

Kevés dologért éri meg a haladó médiát, a nemzet nagy tanítómestereit olvasgatni, de arra mindenképpen jó, hogy egy csomó felesleges információhoz hozzájuthatunk, egyúttal saját magunkról is rengeteget megtudhatunk. Például eddig fogalmunk se volt arról, hogy ki a fene az a bajai lángosos és ő miért fontos nekünk, ma már azzal is tisztában vagyunk, hogy mi üldözzük őt és buzi lelkem. Ma sem keltünk hiába.

A progresszív sajtó örök világítótornya és igazodási pontja, a 444.hu kürtölte világgá minap azt a közérdeklődésre mindenképpen számot tartó hírt, hogy Baja városának eddig méltatlanul hanyagolt szülötte, a korábban lángosos vállalkozóként és helyi érdekű ellenzéki hősként ismert csávó buzi. Van ez így, lépnénk is tovább, mert felőlünk mindenki azt csinál, amit akar, csak hát állítólag – mint az a vallomásból és a köré szőtt legendából kiderül – a gaz nemzeti oldal kényszerítette coming outra egy zsaroló levél formájában. Ő megtartotta volna magának ezt az érdektelen apróságot, ám belehajszolták a nyilvánosságba.

Ez az a történet, amiben azért van pár de.

Kezdjük ott, hogy a haladó média jobban tenné, ha ezeket a totálisan érdektelen figurákat nem emelné állandóan fel, nem lobogtatnák (szivárványos)zászlóként őket. Ugyanis kivétel nélkül unalmas, hétköznapi emberek, percekig sem fontos mondanivalóval. Gimnazisták, ápolók, lángossütők, tanárok, közmunkások, kőfaragók és balett táncosok. Nem politikusok, akiknek a többsége szintén iszonyú unalmas, de legalább tudatosan léptek azokba a bizonyos első sorokba, ahol nem csak osztják, hanem kapják is a pofonokat.

A politika természete olyan, hogy minden lépés ellenlépéseket vált ki, akkor is, ha szorítóba egy amatőr lép. Hiába nem politikusok, ha ütéseket osztanak, akkor kapnak is. Például rosszindulatú kommenteket írnak a Facebook-falukra, nekiállnak pletykálni róluk a kocsmába és így tovább. Még az is előfordulhat, hogy egy kisvárosi blogban fogalmazást szentelnek nekik.

Még egyszer: a közélet így működik, a politika nem egy romantikus hajókirándulás.

Szerencsére mindig van választási lehetősége annak, akinek túlságosan virágos és madárcsicsergős a lelke a politika mocskához. Nem nyilatkozik tévének, rádiónak, térfigyelő kamerának, és legfőképpen figyelmen kívül hagyja a Budapestről izgatottan odasiető haladókák dorombolását. Annyit válaszol a megkeresésekre, hogy igen, ott voltam egy tüntetésen, de ebből nem kéne ekkora ügyet csinálni a rendszerváltozás után 30 évvel. Javasolt típusválasz: „Sajnálom, srácok, hiába utaztatok, nem vagyok közszereplő, nem is akarok az lenni”.

Hősünk nem ezt az utat választotta, hanem hagyta, hogy kézről kézre adják, afféle helyi hírességként mutassák be. A fickónak, aki járt már Budapesten, aki a bajai ellenállás illusztris alakja.

Aztán történt, ami történt.

Már ha egyáltalán történt. Mert egy normális lelkivilágú ember nehezen tudja elképzelni, hogy egy közepesen ismeretlen ellenzéki aktornak fenyegető leveleket dobáljanak be a postaládájába azzal, hogy lépjen hátrébb, különben világgá kürtölik, hogy buzi. Azért nem, mert a homárság egy ember legprivátabb ügyének számít, már amennyiben nem közbuzi és nem ezzel keresi a betevő falatokat valamelyik belpesti NGO munkatársaként. Aki ilyesmit nyilvánosságra hoz másról, az súlyos bűncselekményt követ el. A zsarolás meg önmagában komoly tényállás, nem igazán éri meg erre a pályára lépni. Szóval nehéz elképzelni, hogy bárki ilyesmivel próbálkozna, meg hát Baja már otthont adott egy videóhamisítási botránynak is. Persze nincs kizárva, de nem valószínű.

Hősünk viszont kapva kapott az alkalmon, hetek óta az ellenzéki nyilvánosság sztárja, most éppen élő adásban nyilatkozott szexuális preferenciáiról. Ő dolga, jobbulást kívánunk neki. Viszont a haladó médián megint úgy söpört át a története, mint néger migráns a görög-török határon. Felállva ünneplik, a következő tüntetésre szónoknak hívják, kedvére válogathat csodálat és elismerés szavai között. Milyen bátor – mondják, hogy a nemsokára őt is megunják, eldobják, ahogy a Fekete Ruhás Nővérrel, Kisrékasival meg a számtalan megnyomorítottal tették, akik azóta se tudják feldolgozni, már nem körülöttük kering a világegyetem. Ezek a pillanatemberek a műsoridő lejártával visszatérnek a civil életükbe, nyomogatják a pénztárgépet, és a közelmúlt dicsfényéből annyi marad nekik, hogy még barátaik, ismerőseik is kiröhögik őket, amiért korábban annyira önmaguk hatása alá kerültek, amiért tényezőnek kezdték hinni magukat.

Persze ők csak elcseszték, a pillanat hevében hoztak egy rossz döntést. De az igazi bűnösök nem ők, hanem azok, akik másfél, két hetekre közszereplőt gyártanak tapasztalatlan és naiv civilekből, majd ejtik őket, hogy ugyanazzal a lendülettel új sztárokat fedezzenek fel a pillanatnak. Ezek a médiamunkások alsó hangon súlyos pszichopaták. Kocsis Máté tévedett, nem drogtesztre, hanem pszichiáterre volna szüksége néhány újságírónak.

A nem beteg lelkű skriblerek pedig olyan aránytévesztést se engedjenek meg maguknak, mint az ominózus Bayer-kirohanás volt Nagy Blanka ellen. Nem kell minden verekedésben részt venni, nem kell minden pofont visszaadni. Ezeket a szerencsétleneket hagyjuk inkább békén, elég bajuk van így is.