A nácicsicskabolsevik párt most forradalmat akar

 

 

  

Öröm nézni a Jobbik színeváltozásait. Mintha csak véletlenül lenyeltek volna egy xenomorf-lárvát valamikor pár éve, az idő tájban, mikor kitalálták a néppártosodást. A középre húzódás polipszerű lénye a vasárnapi sajnálatos események után megint vedlett egyet és új külsőt vett fel, a Toroczkai-Novák páros által kilőtt mentőkapszulában már egy bolsevik szörny harapdálja a békeidőkhöz visszatérni szándékozó jobbikosokat.

Az mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény a Jobbiktól, hogy noha a politikai spektrum minden színét magukra öltötték már hosszabb-rövidebb időre, egy percre sem voltak képesek minimálisan is szimpatikusak lenni. A MIÉP nemzeti radikalizmusából taplóságot faragtak néhány egész mondatot mérsékelt sikerrel megfogalmazni képes kopasszal és huligánnal, köztük az örök kedvencemmel, a félrefittyedt szájú Z. Kárpát Dániellel, akinek a nevében a rejtélyes „z” betű az eredeti nevére, a Zsigára utal, csak hát „zs”-vel igen nehéz karriert csinálni egy szélsőjobboldali taplópártban. Aztán középre húzódtak, de azt is annyira csicskamentalitással hajtották végre, hogy Heller Ágnes fémjelezte belvárosi éttermiségen kívül mindenki undorodva fordult el tőlük, mint az egykoron csinosnak tartott volt osztálytársnőtől, amikor az összehugyozva fekszik a utcán és azt óbégatja, hogy valaki bassza már meg végre. A végtelen átalakulás jegyében pedig végre kipróbálják a nemzeti radikalizmus túloldalát, a nemzetietlen radikalizmust, és bolsevik vérvörösbe borulva fenyegetnek utcai harccal, polgárháborúval annak ellenére, hogy menthetetlenül alul maradtak a választásokon.

Csak emlékeztetőül, amikor a nemzeti tábor olyan furcsa társutasai, mint Budaházy György 2002-ben az egy százalék alatti különbség miatt vonultak ki hőbörögni az utcára és torlaszokat emelni, nem pedig egy egyértelmű kiütés miatt. De a Fidesz rögtön elismerte a vereségét, gratulált a győzelemhez és visszavonult a székházába sebeket nyalogatni.

És akkor ennyit a politikai kultúráról, meg arról, hogy ki a demokrata…

A csicskapártból bolsevik párttá alakuló Jobbik viszont utcára szólítja „híveit”, hogy Majdant csináljanak Budapestből és így szerezzék meg a hatalmat. Nem békés tüntetésre hívnak, hanem erőszakos forradalomra. Nem többséget akarnak felmutatni, hanem börtönnel és „még rosszabbal” fenyegetnek. A híveit körbeölelő zárójelnek pedig az az oka, hogy a felszólítás nyomán a nemzeti radikális szubkultúrát elkapta a röhögő görcs, mivel java részük a Fideszre szavazott, hogy kitoljon Vona Gábor liftügynök és állatidomár úrral. Néhányan még azt is megjegyezték, egy esetleges utcai zavargás során vicces lesz a régi barátaikat elverni a törvényesen megválasztott magyar kormány védelmében.

Még annyit, hogy a saját ostobaságán mégis csak vicces felháborodni.

Mert láthatóan a Zsúrpubi nevű jobbikos szennylap propagandistáitól kezdve a jobb sorsra érdemes Heti Válasz gazda nélkül maradt roninjai láthatóan teljesen fogalmatlanok a magyar választások lebonyolításával kapcsolatban. Vagy egykedvűen hazudnak, rágalmakat és rémhíreket terjesztenek. Nem tudom, melyik a kedvesebb számukra: hogy ostoba taplók, vagy bolsevik agitátorok. De csodálatos lesz majd szeletelt sonkát kérni a teszkó húspúltjában álldogáló egykori újságírótól, aki képes volt leírni, hogy azért nem voltak részeredmények ½ 10-kor vasárnap este, mert a kormány matatott az informatikai rendszerben. Másodikos állampolgári ismeretanyag része, hogy ameddig az utolsó szavazókörre rá nem zárják az ajtót, addig nem hozhatják nyilvánosságra a részeredményeket.

Bár az igazi #elégtétel nem is a teszkó húspultja, ott becsületes, szorgalmas, tisztességes emberek dolgoznak, ne akarjunk nekik seggfej kollégákat. Az igazi öröm az lesz, amikor ezek a gazemberek, köztük a valaha normális Sztankóczy Andrással, majd mehetnek blogolni Gyurcsánynak a Nyugati Fényre, ahogy valaha a függetlenséget, szakértelmet (hahaha) és a középen állást a zászlajukra tűző Milla mozgalom is végül Ferinek ragasztott plakátot.

Lehetne méltósággal is viselni a vereséget.