A Jobbik képviselőjelöltjei március 15-én szent esküt tettek a Szent Korona másolata előtt. Mondom a másolata előtt.
Úgy öt-hat évvel ezelőtt egy lelkes, ám nem túl sok ésszel megáldott csoport végighordozta az országon a Szent Korona másolatát. Pontosan már nem emlékszem erre a szürreális zarándoklatra, de valamiféle „országegyesítés” volt a cél. A másolatot afféle körmenetben vitték végig a településeken, s a pszeudo-ereklye körül – jobb és baloldalt, elöl és hátul – fehér, szaténruhás nők lépkedtek átszellemült arccal.
Miközben pedig a hölgyek arca átszellemült volt, ruhájuk a napsugaraktól áttetsző. Komoly bimbóudvarokra, és fehér ruci alá felvett fekete tangákra derült fény ily módon. S az egészet átlengte valamiféle szittya swinger sex hangulat. A legcsodálatosabbak pedig szellemi vezetőjük, egy ősz hajú, ámbátor jó kiállású pasi szavai voltak:
„Szakralitásában a Szent Korona hiteles másolata már nagyobb erővel bír, mint az eredeti.”
Mindezek csak onnan jutottak az eszembe, hogy a Jobbik képviselőjelöltjei március 15-én szent esküt tettek a Szent Korona másolta előtt. És bizony abszurditását tekintve ennek a hírnek kellett volna az első helyen szerepelnie a híradásokban. Hogy miért? Mert ez ékes és egyértelmű bizonyítéka az ideológiák által teremtett fals értékrend újkori diadalának.
Miről is van szó? A Szent Korona egyesek számára csupán történelmi tárgy. Mások számára szakrális ereklye, amely államiságunkat jelképezi, mégpedig az államalapítástól mostanáig terjedő jogfolytonosságában.
Mit jelent ezzel szemben a másolat? Egy olyan ideológiát, amely maga dönti el, hogy számára mi az érték. Ahogy a tárgyi másolatban gyémánt helyett hegyikristályt, igazgyöngy helyett műanyag bizsut, arany helyett polírozott rezet alkalmaz az ügyes kezű mester, úgy tesz a tárgy által szimbolizált értékekkel a puhatestű pártvezér. Ő maga dönti el, hogy ki az igazi hazafi, ki az igazi magyar, s kinek mennyire fontos országa jövője. Maga állít értékrendet saját maga elé.
S valljuk be, ez még a Való Világ legszarabb epizódjainál is sokkal kínosabb mosolygásra készteti az embert.
Mert hát minden bizonnyal nagyon szép ez a bizonyos másolat. Csak hát… nem ezer éves, nem volt szent királyaink fején, nem bújtatták, nem rabolták el, nem élte meg az évszázadok viharait. Egyszóval pontosan annyit ér, amennyi az anyagár, na meg a rá fordított munkaóra áfásan. Egyvalamire viszont ideális. Hogy eskümásolatokat tegyünk rá. Az eskümásolat egy olyan eskü, amelyről már a kimondása pillanatában tudjuk, hogy úgyse fogjuk soha betartani.
Hogy innen hová lehet tovább süllyedni? Azt is elárulom. Nyugaton, főleg az USA-ban meglehetősen nagy kultusza van már az úgynevezett real dolloknak. Ezek a szexbabák teljesen életszerű bőrrel, hajjal, ízületekkel, stb. rendelkeznek. Testnyílásaik is anatómiai pontossággal tükrözik az elvárandókat. Segítségükkel az ember egy olyan „kapcsolatra” tehet szert, amelyben nem kényszerül drága ajándékok vásárlására vagy üres fecsegésre.
Gyakorlatilag már most sincs semmi akadálya annak, hogy példának okáért Vona Gábor pártelnök alkati paramétereinek megadásával, fotók és viedók segítségével valaki legyártasson magának egy saját Vonát. Egy másolatot. Többféle szemöldökkel. Akivel aztán odahaza azt tehet, amit akar. A gyártó jó pénzért mindenre képes. Teszem azt, felszerelheti a babát akár női nemiszervvel is. De hímtagot is applikálhat rá, a kívánt hosszúságban és vastagságban is.
És ha megnyomod a hasát, azt ordítja, hogy Allah a legnagyobb.
De ne gondolkodjunk ilyen triviálisan! Közelítsük meg a másolat problematikát máshonnan. S a kísérlet érdekében emeljük egy pillanatra piedesztálra a copy paste koronát. Majd – példának okáért – gyorsan jelentsük ki a Gozsdu udvar fiataljairól, hogy ők a székelyek másolatai, akik szinte már székelyebbek a székelyeknél. Aztán másoljunk húszezreseket, és próbáljuk beadni a sarki boltosnak, hogy ez sokkal tutibb, int az állam által nyomott.
Ami külön öröm ezekben a másolatos időkben, hogy a Rákosi hasonmás Csintalan Sándor épp most jelentette be, hogy listán a Jobbikra szavaz. Márpedig, ha ez így van, könnyen elképzelhető, hogy ez a lemásolt királyi fejék valóban fura szakrális erővel bír. S ha ez így van, még akár azzal is szembesülhetünk, hogy Csintalan április 8-án egy bimbóudvarosan áttetsző, ragyogóan fehér pólóban megy szavazni, mely póló mellrészén ott lesz a nagybetűs felirat: Szabadságot Budaházynak!
Na, most mi a baj a szittya swinger sex-szel? Egy ősz hajú, ámbátor jó kiállású férfi számára, mint például én, ez egyáltalán nem hangzik ijesztően 🙂
De az írás lényegéhez is hozzászólva: Teljes mértékben osztom a szerző álláspontját a másolatokkal és azok politikai tartalmával kapcsolatban. Csupán az írás végén éreztem némi disszonanciát, mert hát Budaházy kálváriája sajnos nem másolat, hanem a kőkemény valóság a jelenlegi magyar igazságszolgáltatásról. Szóval az a hivatkozás a végén olyan izé. Nem oda illő.
Vajh 1848-ban Petőfi miért nem vitte körbe a magyarok istenét, hogy mindenki arra esküdjön?
Lehet, hogy az akkoriak jobb asszociációs képességgel rendelkeztek, mint a mai jobbikosok?
Bocsánat ! Rákosi szilárdan kitartott balhite mellett és csak Sztálinnak gazsulált. Mindez elmondható volna Csintalanról is ? Mármint,hogy egy elv,egy gazda?