A volt SZDSZ-es a holokausztrelativizálást is beveti a bevándorlók érdekében

 

 

  

Lassan vége a nyárnak, erősödik a hülyeség-cunami is. A mai (tegnapi) blődlidíj nyertese egyértelműen Léderer András, a sajnálatos módon megboldogult Új Generáció volt elnöke. Aki nem emlékezne: ez volt az SZDSZ ifitagozata.

Pr. Ford Fairlane

Kezdjük a kötelező orbánozós körrel, ahogy azt kell:

„Semmilyen szempontból nem lesz jobb a helyzet, sőt, de azokban, akik nem találkoznak naponta szemtől szembe ezzel a problémával, elültetik, hogy az „illegális” bevándorlók büdösek, koszosak, agresszívek, betegségeket terjesztenek és még magyarul sem beszélnek, tehát utálni kell őket. Ha már elég nagy a gyűlölet, egy eleve problémás történetet valódi krízissé lehet fokozni. Ez a kormány célja. Nem vagyok benne biztos, hogy végiggondolták, milyen következményei lehetnek annak, hogy a magyar állam gyakorlatilag semmilyen ellátást nem nyújt ezeknek az embereknek. Ha itt baj lesz, azért egyedül az Orbán-kormányt terheli a felelősség.

Gyakorlatilag mindenért Palpatine-t és bandáját terheli a felelősség. Ha hatékony a kerítés, ha nem, ha hőség van, ha lehűlés. A libnyaf megfejtése meglehetősen egyszerű: a Kaiju gonosz, tehát amiket művel, az csak gonoszság lehet. (Értelmezési keret: látta valaki a gonosz mostohát akár egyszer is virágot locsolni? Ugye, hogy nem.) Csak választásokat akar nyerni, ezért nem átall tüzelni egy menekülthullámot (hiszen ez is hatalmában áll, pedig úgy tudtuk, egy jelentéktelen ország jelentéktelen kis miniszterelnököcskéje), hogy ezzel söpörje be a csúnya rasszista magyarok szavazatait.

Igaz, hogy a Mélységesen Európai és Humánus Németországban már gyújtogatják a kijelölt állomásokat, mindenesetre a szarszagú magyari az rasszista, és ezt használja ki az Orbán. „Végtelenül aljas” a kormány, tehát geci. Semmi más magyarázata nincs a helyzetnek, csak a geciség.

Hiszen illegális bevándorlók tömegeit kéne az iskolásoknak készülő tisztasági csomagokkal, pezsgővel, kaviárral fogadni a magyar határon, és minderre volna is pénz – ez idáig, ugye, a „hárommillió szegényről” hallottunk sokat a magyari libnyaftól, akiket szintén elnyom és kizsákmányol az Orbán, de ez esetben magyarokról volt szó, úgyhogy ezt ejtették is gyorsan. E hárommillió mélyszegényre eddig nem jutott della, most majd a napi háromezer migránsra kéne, hogy jusson.

Nem kéne lassan átadnunk nekik Szegedet vagy Debrecent?

Most röhöghetünk ezen, de valamelyik nagytehetségű libnyaf megmondó nemsoká’ előállhat ezzel. És ha már rajta vannak a sajátos történelmi vonalon, a szentistvánozás után felkészül Hunyadi uszító gyűlöletkampánya Nándorfehérvárnál.

De lépjünk is tovább, mert az orbánozás egyszerű ujjgyakorlat. Ami különösen király ebben az interjúban, az az 1944-menekültek párhuzam. Persze, ha az egyszeri jobber párhuzamot akarna vonni 1944 meg bármi között, tudnánk, mi lenne azonnal. Nem így a libnyaf esetében:

„Egyszer egy, a zsidó közösségből ismert idősebb úr nekem szegezte a kérdést: zsidó létemre hogy lehetek olyan hülye, hogy segítek a menekülteknek? Hiszen ezek terroristák lesznek. Azért segítek, mert zsidóként a holokausztból levonandó legfontosabb személyes következtetésem az: nem nézhetem tétlenül, hogy az állam tudatosan magára hagy csoportokat. E mellett soha többé nem mehetünk el szó nélkül, mert nekünk is így kezdődött a történetünk. Kis kirekesztéssel, kis megalázással, sorsunka hagyással, és pontosan tudjuk, mi lett a vége. Abból indulok ki, hány ember pusztult el csupán azért, mert senki nem nyújtott nekik segítséget. Most itt vannak a menekültek, akik ugyanúgy segítségre szorulnak, tehát nekem kutya kötelességem segíteni. Az egyik legnagyobb micve (jócselekedet) az, amiért nem fogunk követlen viszonzást nyerni.

Jó, ha tudatosítjuk magunkban: ezek az emberek életükben először most, itt nálunk érzik a saját bőrükön, mit jelent az, hogy Európa. Ha azt, hogy odafordulunk hozzájuk, egyenrangú emberként tekintünk rájuk, és próbálunk a segítségükre lenni, akkor számukra ez lesz Európa. Ha ehelyett azzal találkoznak, hogy zárt vasúti kocsikban utaztatjuk őket étlen-szomjan, orvosi segítség és mindenféle információ nélkül, akkor számukra ezt fogja jelenteni Európa. Ezért is óriási, életveszélyes felelőtlenség, amit a magyar kormány művel.”

Zsidóként valóban lehetne több esze a kedves megkérdezettnek.

Mert a nyugat-európai tapasztalatok nem éppen azt mutatják, hogy a muzulmánok és a zsidók olyan nagyon jól együtt tudnak élni. Néha lemészárolnak közülük egy-kettőt (múzeumlátogatóktól kisgyerekekig), de kit izgat, ha Léderer belenézett mélyen egyikük szemébe és szívet melengető barátságot érzett? A magyar antiszemitizmus a Lédererek szerint akkor növekszik vészesen, amikor a nyilasérzelmű mammer mormog valamit a metrón, de semmiképp sem akkor, amikor muzulmánok tömege özönlik Európába, akik tőlünk nyugatabbra már bizonyították barátságos hozzáállásukat a zsidósághoz.

A liberálisok olyanok, mint a nők, akik eltakarják a szemüket, ha kemény jelenet jön a horrorban, csak épp híján vannak azon jó tulajdonságoknak, melyekkel a nők kiegyensúlyozzák ezt.

Persze, nagyon ül a vészkorszakos párhuzam. Csak épp az európai zsidók már évszázadok óta itt éltek Európában, és egy ideje állampolgárok is voltak, volt nekik lakásuk, munkájuk, és a héberen/jiddisen kívül beszélték az országuk nyelvét, ott dolgoztak, hozzátettek a kultúrájához, stb. Nem 1930-ban özönlöttek be Európába, hogy aztán jogfosztottakká váljanak. Az ő 20. századi történetük épp azért megrázó, a jogfosztásuk és irtásuk épp azért annyira gusztustalan, mert egy régóta működő, sikeres együttélést rúgott fel. A párhuzamoknak 1944 és a mostani menekült-probléma között ott nagyjából vége is van, hogy egyik és másik esetben is kétkezű, kétlábú, két szemű, avagy amolyan emberi vonásokkal rendelkező lényekről van szó. Minden más párhuzam a libnyaf agyszüleménye, és pont annyira valós, mint a többi.

Annyira, de annyira jó volna, ha a libnyaf nem relativizálná a holokausztot. Mert ha valami relativizálás, ez az.