Nyugati nyitás

 

 

  

Meglepős és mulatságos: hazánk a páneurópai piknik és a vasfüggöny Horn Gyula autonóm döntése nyomán való megnyitása után (amit először letárgyaltak az oroszok és az amcsik vagy az oroszok és a németek vagy mindhárman, már fene sem emlékszik pontosan) újra békítő és világtörténelem-alakító pozícióban van. Miután hónapok óta azon lamentál a korábban Putyinba szerelmes baloldal, amelyik a szakítás óta haragszik az új szeretőre, hogy a paksi beruházásba bevont orosz tőke miatt túlságosan szoros lesz a magyar-orosz nász. Most a méltatlankodó, demokrácia-világbajnok amerikaiakat, akikkel Goodfriend úr ténykedése óta haragban állunk (persze a kormányzati retorika szerint nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbhaladni, a kapcsolatok tökéletesek), úgy szelídítjük meg a korábban lepattintott amerikai udvarlót, hogy bevonjuk őket a paksi beruházásba.

Fene se tudja már követni a magyar külpolitika irányváltásait, illetve eddig úgy tudtuk, keletre nyitunk, vártuk is az eddig ismeretlen azeri, türkmén, üzbég, kazah és orosz söröket, vodkákat a boltok polcára, de a várt kínálatbővülés elmaradt. Azt tudjuk, hogy Putyin látogatása kapcsán rájött már a magyari kormány, hogy túltolta a biciklit, el kelet felé, és vissza kéne karikázni egy csöppet, Varsóban is megkaptuk az ejnye-bejnyét, de hogy ilyen gyorsan ellensúlyozunk és visszaleng a hintánk, azt nem gondoltuk volna. Szijjártó is hirtelen már a nyugathoz tartozás fontosságát hangsúlyozta, meg hogy szó sem lehet semlegességről.

Mekkorát nyelhetett Lovas István és Bayer Zsolt, amikor ezt olvasta?

Ráadásul nem is akármilyen amerikai cég paksi bevonása lesz az, amely megnyugtatja az amerikai kedélyeket. Úgy látszik, az amerikai jogvédők mégsem a Norvég Alap pénzeiben és ügyeiben való turkálást tartják a demokrácia fokmérőjének, hanem a Westinghouse részvételét az európai atomerőmű-projektekben. Ez volt ugyanis az a cég, amelynek a kikosarazása Petr Hájek, az egykori cseh jobboldali kabinetvezető, Petr Necas szóvivője szerint a polgári cseh kormány kirúgását előidézte. A temerini erőmű bővítésére kiírt pályázatot ugyanis nem a Westinghouse, hanem egy cseh-orosz konzorcium nyerte, mire hirtelen – állítólag az amerikai titkosszolgálatok szíves segítségével – kiderültek Necas nőügyei és más ügyek, ami a kormány távozásához vezetett. Lehet, hogy Szijjártóék rájöttek, hogy nem akarnak hasonló dicstelenséggel távozni idő előtt távozni, és Pakssal intézték el, hogy az amerikai titkosszolgálat ne nálunk túlórázzon.

El tudjuk képzelni, hogy a Freedom House, az Amnesty International és a Transparency International demokráciaméterei is tartalmaznak egy Westinghouse-változót, ami erősebben befolyásolja a végeredményt bármi másnál; ha az oroszok meghívnák valami atomtenderre a Westinghouse-t, Putyin elsőrangú demokrata lenne.

Akár így, akár úgy, örülünk a détente-nek, ami ezúttal nyugati enyhülést jelent: talán mégsem lesz végső atomháború, ha épp Pakson ruháznak be közösen az ruszkik és a jenkik – végülis az EU is így kezdődött, hogy a franciák és a németek szén- és acélközösséget csináltak.

Kérdés, mindezzel áldását adja-e Kelet-Ukrajna orosz okkupációjára Obama.  Érdekes amúgy, hogy a románok már húsz éve rájöttek, hogy az ő demokráciájuk elismerésére is jó hatással van némi amerikai tőke, nekünk meg egy Goodfriend és a nyomában érkező Kalinbell kellett hozzá. Végül is a románok a mély amerikai barátság miatt, ami stratégiai pozíciók szíves átengedését is jelenti, hosszú távon washingtoni áldással csatolhatják majd magukhoz Moldovát.

Mindenesetre hosszú lesz az út a jenkik szívéhez, mire annyira összemelegedünk, hogy félrenézzenek, amikor visszacsatoljuk a Kárpát-medence hegyvidékeit. De tőlünk még építhetnek két Paksot, ha ez az ára annak, hogy itthon menjünk magashegyi túrákra, és ne a galyatetői műhón kelljen síelni.