Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Emlékszünk még milyen volt kiváló szocializmusunk csemegetermékének, az Éva vermutnak az íze? Keserédes. Az, hogy Schiffer András LMP-s politikus kardoskodik csupán évek óta érdemben az ügynöktörvény megszületéséért, hát az is ilyen jellegzetes, keserédes szocialista időket idéző ízt hagy az ember szájában. Mert ha egy zöldpárti képviselő küzd a polgári (antikommunista) értékrendhez szigorúan hozzákapcsolódó ügynökkérdés tisztázásáért a Tisztelt Házban, akkor ugyan mit csinál a polgári jobboldal?
A baloldalnak a kérdéshez való viszonyával teljesen tisztában vagyunk Naésgyula, Medgyessy Péter, vagy az ifjabb Gyuriferi politikai magatartásának tükrében. Emiatt is figyeljük örömmel a megtisztulásra, szembenézésre és megújulásra képtelen baloldal, és holdudvara szétzilálódását, erkölcsi megsemmisülését. De miközben abban reménykedünk, hogy a régi baloldali megmondóemberek eltűnésével egyetemben végre befejződhet a rendszerváltozás, feltűnik a jobboldalon, egy államtitkárság várományosaként, Tasnádi László III/2-es besorolású ügynök.
Bár korábban elegendő volt egy ügynök-felmenő kikutatása egy jobboldali politikus háttérbevonulásához Pokorni Zoltán esetében például, a naésgyulás vállvonogatás időközben átragadt egyes jobboldali képviselőkre is. Semjén Zsolt is láthatóan hamar túljutott PHD-s plágiumbotrányán, a közgondolkodás azonban számon tartja az efféle megingásokat. Teljesen természetes, ha a szavazók elvárnak egyfajta erkölcsi minőség képviselését a az általuk megválasztott politikusoktól. (Kivéve természetesen a baloldali szavazókat…) Ezért is felesleges a meghasonulásig gyötörni az agyakat Tasnádi László államtitkárrá választásának kérdésében. Ez az ügy egyszerűen világvalag. Olyan, mint a régi Köki tisztaságügyileg. Menthetetlen.
Az ügynökök személyéről keveset tudunk, tudhatunk. Tevékenységükkel azonban fokozatosan tisztába kerültünk, éppen ezért is lehet a rendszerváltozás egyik szimbóluma az ügynökkérdés tisztázása. A besúgás, a megfigyelés, a beszervezés a legalantasabb emberi tevékenység, amelyben egy egész állami apparátus tevékenykedett. A nyilvánosság elől eltitkoltan, védett irodák füstöt sötétjében más emberek ellehetetlenítésén dolgozó pszichológusok, spiclik, ügynökök szőtték a rendszer ellenségeit ellehetetlenítő, azokat emberi méltóságukban megalázó terveiket. Ezek a névtelenek tökéletesen ismerték gyengeségeinket, és föl is használták azokat üzelmeikhez. Családokat, emberi életeket tettek tönkre. Voltak, akiket erőszakkal, megvesztegetéssel cinkosaikká tettek, míg egy egész közösség jellemvonásává tették a másik megfigyelését és beárulását. Ezáltal mentették föl magukat az erkölcsi felelősség alól. Ezek a névtelenek még ma is köztünk vannak, egyesek már vígan élvezik a magas állami nyugdíj előnyeit, mások a rendszerváltást követően, kapcsolataik révén meggazdagodtak. Békés és biztonságos életet élnek.
Nekünk, akik maximum elszenvedői lehettünk az ügyködésüknek, pusztán néhány dokumentumfilm segíthet igazán a maga súlyosságában megismerni névtelen polgártársaink tevékenységét. Még csak módunkban sem áll őket elítélni, mert nincsenek meg a szükséges, és – hangsúlyozom – igazságos törvényi feltételek. Kénytelenek vagyunk viszont elviselni az örökséget, azt a mélyen gyökerező bizalmatlanságot, amelytől szenved ez az ország. Annyi lehetőségünk maradt csupán, hogy ismeretlenül is nemet mondjunk rájuk.
Tasnádi Péter személyének, ügynöki tevékenységének megítélése, állami kinevezése pontosan azért problematikus, mert egyelőre nem létezik olyan szűrő, amelyen keresztül a köz felmérhetné Tasnádi László korábbi tevékenységét. Természetesen elképzelhető, hogy Tasnádi Péter fontos, és valóban feddhetetlen szakmai munkát végzett, de ezt csak az ügynöktörvény által meghatározott módon lefolytatott átvilágítás után állíthatnánk biztonsággal. Csak ezáltal állítható vissza az erkölcsi hitelesség. És nem egy meglehetősen kioktató hangnemű kormányszóvivői vélemény alapján, amely szerint illik tudomásul venni Pintér Sándor döntését. Hát nem kérem, ez nem hit kérdése.
És az ügynökkérdést illik komolyan venni.
Ezúton köszönöm meg Schiffer András LMP-s képviselőnek, hogy a Parlamentben a polgári oldal szavazóit képviseli az ügynöktörvény kérdésében. És köszönöm, hogy emlékeztet az Éva vermut keserédes ízére…
