Hadházy Ákos és az Elkúrt Stadion

 

 

  

Mióta nincs az a Tarlós, milyen szépen rendbetette a Gergő ezt a Ligetet – mondta Jolika néni a padon mellette ücsörgő Hadházy Ákosnak. Hadházy Ákos, aki inkognitóban, egy hosszú, kopott barna ballonkabátban, egy kölcsön basset hound-dal, Kolbásszal épp szokásos terepszemléjét tartotta a Városligetben, összecsapta jegyzetfüzetét. Végre elég anyagot gyűjtött az eddigi legnagyobb korrupciós botrányhoz, amelynek középpontjában a zuglói stadion állt.

Igaz, még nem volt befejezve maga az épület, de helyesen ajánlotta a figyelmébe a főpolgármester úr ezt a zuglói stadiont. Most, hogy választókerületi országgyűlési képviselőnek készült, Hadházy Ákos úgy gondolta, mégiscsak helyes volna, ha szerezne egy kis helyismeretet. Bár szigorú erkölcsi elvei azt diktálták, egy országgyűlési képviselőnek nem szabadna feltétlenül a helyi érdekek mentén politizálnia, hiszen aki úgy látja az összefüggéseket, ahogy ő, az nem veszhet el választókerületi ügyek csip-csup részleteiben. Ezt világossá is tette a jelöltségéről szóló sajtótájékoztatón, amit Zugló valamelyik terén tartottak nem is olyan rég, egy templom mellett. Villamosok is jártak arra. Gergely egyébként azt mondta neki, hogy csak csinálja, amit eddig, azt a korrupciós infót, a választókerület gondja legyen a Molnár Csabáé. Hadházy Ákos azonban mégiscsak lelkiismeretes embernek ismerte magát, nem vitte rá a lélek, hogy Zuglóval meg ne ismerkedjen, és legalább egy fontos korrupciót le ne leplezzen ott is. Így jutott ki Karácsony Gergely javaslatára a Városligetbe. Hadházy Ákosnak el kellett ismernie, Jolika néninek, akivel egy padon osztozott, amíg korrupciós nyomozásának eredményeit és következtetéseit rögzítette stílszerűen egy kockás noteszbe, ceruzával, szóval, hogy a Jolika néninek igaza volt. Ha ilyen jól végzi a dolgát Gergő főpolgármesterként, ahogyan tette ezt itt, a Városligetben, nem lesz gond Budapesten, és simán nyerik ’22-t is.

Hadházy Ákos először nehezen jutott ki a Ligetbe, ahogy már ő is hívta magában, mert feltétlen tömegközlekedéssel akart menni, hogy az utca emberét megismerhesse. Na, nem azért, mert rossz lenne a tájékozódási képessége, hanem azért, mert elsőnek lezavarták a troliról, mivel Kolbászhoz, az álcakutyához elfelejtett szájkosarat kérni. Persze hamar megoldotta a problémát, és a következő trolira már fölengedték, miután kis küszködés árán Kolbász orrára felhúzta az egyik zokniját. Az Dvorák sétánynál szálltak le Kolbásszal, amit Dvorzsáknak kell ejteni, Hadházy Ákos még örült is, hogy minden nap tanul az ember valamit, például híres szlovák politikusok nevének a helyes kiejtését. És ami a Városligetben fogadta, az valóban elképesztő volt. Modern játszóterek gyerekeknek, sőt még kutyáknak is, puha, vörös gumijárda, amin futni lehet, sportpályák, sétáló, bicikliző, görkorcsolyázó emberek, kutyások, szerelmesek, idősek, egyszóval sokféle boldog ember. Na, ilyen a jövő Magyarországa! – gondolta Hadházy Ákos, a Városligetben bandukolva, amíg csak rá nem talált a városligeti stadionra. Na, az viszont merő egy Fidesz volt. Sebtiben elő is rántotta az előbb összecsukott jegyzettömböt, ellenőrizve, hogy mindent felírt-e, amit látott. Persze – somolygott magában –, ezt a mutyit nem lesz nehéz lebuktatni, mert olyan ordító a lenyúlás, hogy arról bárki szabad szemmel is meggyőződhet. A stadionnak ugyanis kapásból kilopták a közepét. Ezt írta fel elsőként jó vastag betűkkel Hadházy Ákos. Na, most, mivel a közepét kilopták, a pálya íve is középen meredeken behajlott, így bármilyen sportrendezvény megtartására alkalmatlan. Micsoda szemérmetlen, nyilvánvaló, pökhendi lenyúlás, igaz Kolbász? – pillantott álcakutyájára Hadházy Ákos. Kolbász egyetértően megrázta a fejét. Kolbász okos kutya volt. Aztán – tért vissza a bűnlajstrom pontjaihoz Hadházy Ákos –, lenyúlták a lelátókat körben, de ha lennének is, tető nem lenne az emberek feje fölött, mert azt is ellopták a fideszesek. Ahogyan ellopták a világítást is. Ráadásul egy talpalatnyi parkolót sem létesítettek, ahol az autót le lehetne tenni, amíg a rendezvény tart. Ráadásul a pálya közepén a földből rozsdás vasidomok meredeztek az égnek, mindenféle cél nélkül. Az egész kóceráj egy merő botrány úgy, ahogy volt. A NER szimbolikus emlékműve.

De – gondolta Hadházy Ákos –, ha ő lesz a választókerület képviselője, olyan lesz az egész Zugló, amilyen ez a Városliget. Mit Zugló, olyan lesz az egész ország, sőt – ragadta el a felismerés hulláma Hadházy Ákost –, milyen jó lenne, ha nemcsak sétálni, meg sportolni lehetne ebben a Városligetben, hanem a belvárosi zsúfoltságból ki lehetne ide menekülni, mondjuk meghallgatni valami koncertet, megnézni egy kiállítást, vagy esetleg egy színielőadást, nem valami béna magyar focimeccset. Ahol a kultúra és a természet találkozik… – na, valami ilyesmi kell ide Zuglóba – jegyezte még le kampányszlogennek is igen tetszetős végkövetkeztetéseit Hadházy Ákos, majd ballonkabátja zsebébe mélyesztette jegyzetfüzetét. Ahogy ruganyos léptekkel a troli felé indult, arra gondolt, hogy egy ilyen programmal biztos befutó lesz. Vissza is fordult egy pillanatra, hogy Jolika néni jól megjegyezhesse az arcát.