Lassan tíz éve vagyok fideszes, és jobban élvezem, mint bármikor – I.

Remélem, nem vagyok ezzel egyedül. Még mindig túl sok azonban a sok-sok balliberális féreg, akik új erőre kaptak, és a koporsóból felülve szemtelenebbek és gátlástalanabbak, mint valaha. (Az alábbi fogalmazás természetesen csak egy válasz a Mérce.hu nevezetű kommunista faliújságon megjelentekre.)

Kapott valaki a nyáron egy levelet, melynek tartalmán rengeteget rágódtam, aztán hamar arra jutottam, hogy megint valami szar csicska mszpszdsz-szimpatizáns féreg próbál manipulálni bennünket, egészséges Fideszes Magyar Embereket. Gyorsan meg is válaszolnám felvetéseit úgy, ahogy egy valódi fideszes gondolja:

„Levélíró ismerősöm nagy vonalakban azt kérte számon rajtam, hogyan tudok még tükörbe nézni azután, hogy évek óta a Fidesz rendszerét legitimálom.”

Nos, alapvetően probálnék veled normálisan és udvariasan kommunikálni, de sajnos te már az első mondatoddal bénán manipulálni próbálsz, te utolsó kis kommunista féreg. Így sajnos nem fogunk tudni úriemberként érintkezni, pedig nekem minden vágyam, hogy végre ne egy ilyen, fogságbaesés helyett azonnal agyonlövendő kommunista komisszár féreggel, hanem az ellenség úriemberként tisztelt és téged viszont tisztelő tisztjével társalogjak. Itt ez sajnos lehetetlennek tűnik, te kis kurátor, te! Ez a tükörbe nézős, önmagadat leköpő hitvány önfelmentős szöveg amúgy nem nálatok szokás, amikor n+1-edszer is leszavaztok ugyanarra a szar MSZP-re, amelynek saját bevallásotok szerint sosem voltatok hívei? Én úgy tudom legitimálni a Fidesz rendszerét, hogy fideszes vagyok, amit büszkén és őszintén vállalok, te ócska kis kommunista hazudozós szar!

„Emellett kíváncsi volt arra is, miből táplálkozik a rendszerhűségem: Hiányzik a gerincem? Simán csak életképtelen vagyok? Szeretek a mocsokban dagonyázni? Vagy fizetnek is érte?”

Mocsok-dagonya. Hm, csak nem a jó öreg SZDSZ képi világát látom, ahogy ezek a világlátott, de a Csanády utcából soha ki nem keveredő csúcsértelmiségiek a vidék Magyarországát képzelik. Mi lesz még? Gumicsizma, mucsa? Azt a kérdéskört a helyetekben pedig nagyon nem feszegetném, hogy ki életképtelen, és kit fizetnek puszira mindenféle kamualapítványok kuratóriumaiból milliókat a hobbijáért, mert félő, hogy nem jönnétek ki belőle jól. 

„Válaszolni nem igazán tudtam rá. Bár elsőre nem is voltam benne biztos, hogy választ vár-e a szerző, vagy csak azt szeretné elérni, hogy végre elszégyelljem magam – úgy nagyon.”

Én tudok rá válaszolni. Igen, azt akarta. Fogd már fel végre, te SZDSZ-es, hogy nem te vagy többé a zsűri! Hiába táplálja beléd ezt a többi SZDSZ-es, amióta kikeltél a tojásból. 

„alig tettem valamit az elmúlt tíz évben azért, hogy egy élhetőbb hellyé váljon az ország”

Ugyan már, kedves “fideszes” Ne legyél ilyen szigorú önmagadhoz!

„szavaztam”

Ha 10 év alatt csak a Fideszre, akkor máris rengeteget tettél azért, hogy élhetőbb hellyé vált a csodálatos kis országunk.

„kimentem pár tüntetésre”

Ha a Békemenetre, akkor szintén sokat tettél. Megvédted a szabadon választott kormányt a magyar érdekekkel ellentétes külföldi befolyástól, és attól, hogy ismét az idegeneknek legyen jó a Magyar Emberek helyett. Ez pedig nagyon helyes cselekedet.

„apróságok, de semmi komoly, már ha azt vesszük, hogy egy ideje már nem egy egészségesen funkcionáló demokráciában élünk.”

Sokkal egészségesebben funkcionáló demokráciában élünk. Az idegen érdekeket képviselő pártok harmadszor lettek kétharmaddal kipicsázva a hatalomból. Ellenzékben ajvékolnak és fenyegetőznek. Csak szerencsére már nem a Népszabadságban.

„Kész szerencse, hogy a mi autokráciánk még van annyira jóságos, hogy nem emberéletekkel fizetünk a tétlenségért.”

Mert szerencsére már nem a kommunistáknál van a karhatalom, hogy szétlövessék vele azokat, akik nem eléggé haladók.

„Közben pedig akaratlanul Orbán Viktort és pártját legitimáltam olyan gesztusokkal, amelyeket legtöbben megteszünk a mindennapokban (az együttműködés félig-meddig tudattalan módozatairól Tamás Gáspár Miklós gondolkodó írt egy szépet idén nyáron Lovasi András muzsikusnak címzett viszonválaszában).”

Ez látod elég nagy baj. Mármint, hogy akaratlanul. Mondjuk kétségtelenül közéletünk legszórakoztatóbb figurája az a szerencsétlen marxista bohóc, aki  hihetetlenül tisztességes hozzáállásával most mindenféle újkommunista jóeNberkedéssel próbálja meg kompenzálni az SZDSZ-es éveit. Láthatóan borzasztóan nyomasztják szegényt ezek az évek, pedig biztos olvasta eleget a jó öreg Csurka Pista bácsitól akkoriban, hogy kifélék-mifélék ezek. Talán, nem kellett volna ilyen komprádor csirkefogók közé keverednie, ha már állítólag ilyen okos. 😉

„Hiszen mit ér, ha ír az ember valami rendszerkritikusnak szánt szösszenetet, amit még a hasonlóan gondolkodók sem feltétlenül olvasnak?”

Szerencsére semmit. Kritizáld inkább a libsik rendszerét. Azt talán többen olvassák. bár nem ilyen hihetetlenül nagyrabecsült Gondolkodók.

„Megnyugtathatnám talán a lelkem, de egyben újabb lehetőséget is adok arra, hogy a rendszer fenntartói azt mondhassák: itt igenis szólásszabadság, szabad sajtó, ellenzéki média túlsúly van.”

Igen, a sok büdös paraszt még mindig az M1-en nézi a híradót vidéken, de a köztévét amúgy nem nézi senki. Olyan gáz, hogy Magyarországon még mindig ki lehet mondani olyan dolgokat bizonyos médiatermékekben, amelyeket Svédországban meg Németországban már büntetnének! 🙁
„Ha felveszem a fizetésem, tiszteletdíjam, nemtudommim, akkor akaratlanul is a Fidesz kegyéből gyarapszom. Hiszen a kormánynak hála létezhet még a munkáltatóm.”

Lenne ezzel kapcsolatban egy forradalmi felvetésem. A kormánynak hála Magyarországon az elmúlt 10 évben hihetetlenül sokat fejlődött munkavállalói szemszögből a munkaerőpiac. Egész tisztességes fizetéseket lehet összehozni kétkezi munkával. Egy olyan szuper magaséttermiségi, mint amilyen felétek kb. mindenki, biztos seperc alatt megtanul áramerősséget számolni meg betont keverni. Miért nem vállaltok végre valamiféle kétkezi munkát? Ha az ember végre nem slammer meg szabadbölcselő, hanem mondjuk lehúz egy napot az építőiparban, akkor semmiféle olyan érzés nem keríti hatalmába a nap végén, hogy esetleg más kegyből gyarapodott, és a hihetetlenül fontos szellemi munkája után mégse járna neki az az összeg, amelyet a csókosokból meg páholytársakból álló kuratóriumi zsűri ösztöndíj gyanánt folyósít a kis zsenijének. Na? 

„Ha Facebookon, családi ebéden, osztálytalálkozón összeveszem a kormányszimpatizáns barátokkal, akkor legalább azt mondhatom, elvégeztem a felvilágosító munkám. De változik valami? Nem.”

Pár ponttal efölött még azon picsogtál, hogy nem működik egészségesen a demokrácia. Szerintünk meg pont egészségesen működik. Összeveszel a fideszesekkel mindenhol, ahol csak tudsz. Felvilágosító népművelő agitációs munkád eredménye meg az lesz, hogy a fideszesek továbbra is a Fideszre szavaznak. A végén meg összeszámoljuk, és mindig az jön ki, hogy a fideszesek vannak többen. Ez a demokrácia egészséges működése. Nem értem, hogy ennyi ésszel, ami neked van, hogy nem érted meg ezt. 🙁

„Ha kimegyek tüntetni, csak azt mutatom, hogy lám ilyet is lehet. Közben meg lényegében nem történik semmi.”

Pedig a hihetetlenül mély és alapos történelmi tanulmányaid során nyilván rengeteg olyan erőszakos hatalomváltással találkoztál már, ahol az ancien régime a felemelt okostelenfonok fényerenyétől darabjaira hullott. Ki gondolta, hogy ez most nem válik be? 🙁

„Ha egy tüntetés után esetleg kegyet gyakorol a kormány, akkor még szebb a helyzet: hiszen ezzel magam is statisztálhatok egy demokráciának látszó színdarabban.”

Ne létezzen már a rohadt Fidesz, úgy nem lehet???

„Ha hosszabb-rövidebb időre külföldre teszem a székhelyem, akkor az vagyok, aki mit pofázik, nincs is itthon.”

Ez az első életképes gondolatod eddig. Hosszabbra tedd!

„Ha otthon maradok… akkor az vagyok, aki mit pofázik, nem is olyan rossz ez.”

Sőt, ha a tiétekhez viszonyítjuk, akkor kifejezetten jó.

„A látszatcselekedetek, az apátia, a minisikerek és a kisebb-nagyobb cinkosságok aztán rendre elejét veszik minden haladásnak.”

Hm, haladás! Ismét egy ismerős narratíva. Kit is hívtak anno a Haladó Emberiség Vezérének?

„Már tavalyelőtt elhangzott a mantra, miszerint a többség itthon kormányváltást akar – de az eredmény egy újabb kétharmad lett.”

Talán a kommunisták már tavalyelőtt is hazudoztak.

„Mind mostuk kezünket, legalább megpróbáltuk, páran nagyobb erőbedobással – mint azt láttuk egy maroknyi politikus, és annál több aktivista példáján –, de legtöbben csak félgőzzel.”

Én nem így emlékszem. Elég nagy gőzzel próbáltátok ‘18-ban is, csak egyszerűen kevesen voltatok.

„Persze, tudjuk mind, hogy „választási törvény”, meg „a Fidesznek lejt a pálya”, meg „versengő autoriter rendszerben” élünk, ahol a kormányt demokratikusan leváltani egyre nehezebb. Nem javítja a helyzetet az sem, hogy az országnak számos olyan pontja van, ahol azt se tudja már a választópolgár, hogy a Fideszen kívül kire lehetne szavazni, az ellenzéki pártok városokon kívüli aktivitása pedig jóformán nulla…”

Olyan jó, hogy erre újra és újra rácsodálkoztok. Ez egyszerűen azért van, amiért a Fidesz aktivitása nulla az Aurórán belül (ha bezáratják azt a szar drogtanyát, akkor az külső aktivitás). Egyszerűen nincs keresnivalója egyik félnek se ilyen területeken. Felesleges. Ezt tudja Fegyőr tartótisztje is, és nem küldi le olyan helyekre, ahol az ilyen koncsitákat csak vasvEllával kergetnék hazáig. 

„Tavaly októberben ugyan nagy nehezen sikerült az ellenzéknek, hogy megnyerjen pár várost és budapesti kerületet, de mielőtt elbíznánk magunkat, és azt mondanánk „Sikerült, fogcsikorgatva, de átvészeltük azt a fránya Orbán-rendszert”, jól tesszük, ha nem feledjük miniszterelnökünk szavait sem: „Mi kaptuk a legtöbb szavazatot, úgy, hogy másfél évvel a parlamenti választások után talán mi vagyunk az egyetlen kormánypárt Európában, amelyik a támogatását megőrizte, sőt növelni is tudta.”

Ebből is látszik, milyen bölcs a mi doktor Miniszterelnökünk. Óriási sikereket arattatok, bizony. Megnyertétek végre a saját kerületeiteket. Ilyen sikereket mostanában csak az iráni légvédelem tudhat magának…

“A mi szempontunkból talán legfontosabb attribútuma 2020-nak, hogy idén lesz tízéves az a rendszer, amely szinte mindennemű ellenállás nélkül számolja fel otthon a jogállamiságot és bomlasztja belülről az Európai Uniót.” 

Itt ásítottam egy nagyot, és még a felénél se tartunk…