A klímaszorongatás nem tudomány

 

 

  

Tömbösített ostobaság, amit az Index tegnap írt, ma ír és holnap is írni fog az általa klímakatasztrófának hazudott jelenségről. Greta Thunberg legjobb magyar tanítványai, jó klímakommunistához méltóan, minden nap képesek alulmúlni az előző napi teljesítményüket, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy ez holnap is sikerülni fog nekik.

Reménytelen küzdelem ez, mert én nem kapok semmiféle pénzt senkitől azért, hogy a nemzetközi hálózatok dotációjában megírt baromságaikat leleplezzem. Ők viszont rengeteg pénzt kapnak azért, hogy minden egyes áldott nap tömjék az olvasóik fejét a legszörnyűségesebb marhaságokkal. Hogy azok aztán klímarettegve sírják magukat álomba esténként, és reggel, ébredés után a megfelelő cégek termékeit vásárolják és a megfelelő pártokat támogassák a szavazatukkal.

Mert erre megy ki a nagy „világmegmentés”! Vegyél svéd/német szélerőművet és szavazz a zöldekre.

Öt tévhit a klímaváltozásról, amit most megcáfolunk az minapi fogalmazásuk címe, és pont nulla százaléknyi valóságot tartalmaz. Mind az öt, általuk elővett „tévhit”, és azoknak cáfolatai tulajdonképpen szósaláták, mert a mondatok csak látszólag értelmesek, valójában a fogalmak, tudományos szakkifejezések visszaélés jellegű használatán alapulnak, mindenféle belső logika és koherencia nélkül.

Azok, akik kétségbe vonják annak az állításnak a bizonyítottságát, hogy a szén-dioxid okozza az elmúlt 30 évben tapasztalt időjárási jelenségeket, amit a liberálisok legújabban klímakatasztrófaként akarnak eladni, pusztán csak olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre a klímahiszterikák nem képesek értelmes választ adni. 

A kérdések, amiket felteszünk, még csak nem is fizikai jellegűek, vagy a klímatudományokra vonatkoznak, hanem elsődlegesen a tudományos kutatás szabályaira. Arra, hogy mit nevezünk mérésnek, mit tekinthetünk adatnak és milyen matematikai módszerek használata megengedhető. Az összes többire csak azután kerülhetne sor. De ezen sosem jutunk túl, mert ez az egész őrület azon a primitív szcientizmuson alapul, amely nem vallhatja be, hogy nem tudunk vagy nem értünk valamit. A klímakatasztrófa vallása egy pszichológiai termék, amely egyébként megakadályozza, hogy valódi tudást szerezzünk a Föld klímájáról, és hogy arról a szükséges alapossággal tájékoztassuk az embereket. 

Most kénytelen vagyok az Index és a liberális médiakonglomerátumok kreténségeivel terhelni Önöket, de tekintsék ezt egy kis emlékeztetőnek, a legelső pár sornak a Bevezetés a tudományos gondolkodásba című tankönyvben.

Első értelmetlenség: „A klímaváltozás a természetes ciklus része”.

Vagyis, hogy a „klímaszkeptikusok” (jelentsen ez bármit is) ezt állítják. Elsősorban ez a bizonyítási kényszer megfordítása, mi csak azt mondjuk, ők bizonyítsák be, hogy milyen új, emberi eredetű jelenségek állnak olyan folyamatok mögött most, amelyek egyébként korábban is általánosak voltak a Föld történetében. A klímaváltozás kifejezés egyébként egy teljesen tartalmatlan, definiálatlan kifejezés, különösen úgy, ahogy ők használják, sem térbeli, sem időbeli, sem mértékbeli meghatározottsága nincsen. És nem győzöm újra és újra hangsúlyozni, minden olyan érvelés, amely olyan hőmérsékleti adatokon alapszik, amely nem valódi mérésekre, hanem mindenféle modellszámításokból, történelmi feljegyzésekből, meg fosszíliákból következő becslésekre támaszkodik, nem bizonyító erejű. Csak valószínűségről beszélhetünk, százötven évvel korábbi idő előtt pedig már csak arról, hogy mire utaló nyomokat találunk.

Második állítólagos tévhit: „A változásokat a napfoltok/kozmikus sugárzás okozza”.

Lehet, hogy az UFO magazin globális felmelegedés különszámában írnak ilyesmiket, de ennek a mondatnak nincs is értelme. Az úgynevezett szkeptikusok csak két dolgot merészelnek felvetni. Az egyik az, hogy az ember sokkal drasztikusabban is beavatkozott már a természetbe, mint a szén-dioxid eregetése, pl. Európa és Kis-Ázsia erdeinek kivágásával, folyóinak elterelésével, gátak és mesterséges partok közé szorításával, és elképzelhető, hogy ez a sok-sok apró, lokális beavatkozás összeér. A második, hogy talán az üvegházhatást egyenletben és képletben leírva is jó lenne látni, nem csak hittételként. Akkor egyéb változókat is találhatnánk a jelenségek magyarázatához.

Harmadik: „A szén-dioxid csak kis része a légkörnek, ergo nem lehet nagy hatással a felmelegedésre”.

Felmerül a kérdés, kikkel szoktak a liberálisok a klímáról beszélgetni? Talán egymással, ott merülhetnek fel ilyen okosságok. Amikor két liberális összejön tejeskávézni, akkor az ott sem lévők mind hülyék, de amint élő nem liberálissal találkoznak, ez rögtön elmúlik. Példának okáért a vízgőz is csak kis része a légkörnek, mégis van hatása az éghajlatra, ezzel minden csecsemőkort épphogy maga mögött hagyó nemliberális tisztában van. Amúgy meg egyáltalán nem tudjuk, milyen hatással van a szén-dioxid mennyisége az üvegházhatásra, mivel ennek a megmérésére és leírására sosem jutott idő és energia két hisztérikus konferenciázás között. Csak adattáblákból gyártanak modelleket, amik meg nem stimmelnek.

Negyedik elpusztított tévhit: „A tudósok manipulálják az adatokat, hogy elhitessék a globális felmelegedést”.

Nem, a tudósok csak adatnak adnak el olyan számsorokat, amelyek nem egzakt méréseken, hanem mindenféle matematikai bűvészkedések során tisztított, egymással nem összevethető mintavételeken, mást célt szolgáló méréseken alapulnak. Alapvetően is csak az északi féltekére tehetnénk évszázados kijelentéseket, mivel ahol nem volt civilizáció, ott még kezdetleges mérések sem igen.

Ötödik: „Az éghajlati modellek megbízhatatlanok, és túl érzékenyek a szén-dioxidra”.

Ezt is bizonyára Vanity Fairban olvashatta a sok okos klímahiszterika. A klímamodellek ugyanis nem a szén-dioxidra túlérzékenyek, hanem nem illeszkednek a valóságra, az igazi Föld, igazi légkörére. Talán a modell szó jelentése zavarhatja meg őket. A klímamodellek pontosan annyira hasonlítanak csak az igazi klímára, mint a szupermodellek photoshop után az igazi nőkre. És nem túl érzékenyek, hanem mivel gyakorlatilag csak azzal próbálják magyarázni az összes változást, ezért az előrejelzéseik rendre tévesnek bizonyulnak.

***

Minden normális ember azt gondolja, hogy környezeti válság van. Számtalan dolgon, a viselkedésünkön, az életmódunkon változtatnunk kell. Egyszer, ha meg akarom végképp gyűlöltetni magamat minden olvasóval, fel is sorolom, hogy ez mennyi macerával és kényelmetlenséggel fog járni. 

Minden bajunk alapja a túlnépesedés. Kína, India, Afrika, Óceánia, Dél-Amerika túlnépesedése. De nem ezzel foglalkozunk, hanem azoknak a zakkantaknak a szorongásaival, akik pánikba estek attól, hogy mi lesz húsz, harminc év múlva, miközben benne ülnek egy sokkal nagyobb és hamarabb bekövetkező, sokkal halálosabb válság közepében. 

A Földet a nyugati technológia és erő mentheti meg, és nem a nyugati etika és a nyugati hedonizmus. Hiszen ez a két dolog öli meg éppen.