Egy másik Magyarország

 

 

  

„Ahogy a hozzászólásomban is elmondtam, én egy másik Magyarországot képviselek. Ezt, azt gondolom, hogy meg kell érteni.” – mondta újságírói kérdésre Niedermüller Péter, miután a LIBE bizottságban hazánk ellen emelt szót. És én azóta sem tudok nyugodni a gondolattól, hogy kicsoda Niedermüller Péter. Rövid fejtörés után arra jutottam, hogy időutazó.

Persze a sok időhurok meglehetősen megterheli őt, mind mentálisan, mind fizikálisan, s valljuk be, ez látszik is rajta. De az időutazás – melynek paradoxonja szerint, ha egyszer feltalálják, akkor mindig is létezett – már csak ilyen nem várt mellékhatásokkal jár. A hazaszeretetre például erős sorvasztó hatást gyakorol. Az időutazó ugyanis nem a hazáját szereti, hanem az időt. Azt az időt, amelyben hazája az ő elgondolásai szerint optimálisan működő ország volt.

Na de vajon hol járhatott mostanában Niedermüller utazó?

Vajh’ ezer éves, gondoktól tépett, búval szaggatott nemzetünk mely történelmének narratívája fogta őt meg annyira, hogy pont azt visszaóhajtva ellenünkre tör? Netán kuruc vért szívott magába Rákóczi alatt? Esetleg Habsburg oldalon harcolt a Kossuth féle monarchiagyilkosok oldalán? Netán vörös csillagos elejű mozdonnyal járta bőrkabátban és bőrsapkában a vidéket, hogy géppuskával győzze meg a helyi despotákat Lenin elvtárs szavainak igazáról? Ki tudhatja? Ezt senki sem tudhatja.

Annyi azonban bizonyos, hogy jelenlegi tudásom szerint csak, és csakis egy Magyarország létezik. Ez itt, amelyben mi, magyarok élünk. Mi pedig az alkotmányos demokrácia törvényes eszközeivel választottunk. Felálló régi-új kormányunk pedig dolgozik. Amennyire én tudom, nemzetünk javára. Azért vagyok muszáj hozzá tenni ezt az „amennyire én tudom” kitételt, mely egyben menekülési útvonal is számomra, mert ha tételesen Niedermüller az időben nemcsak hátra, hanem előrefelé is tud utazni, akkor már bizonyára látja, hogy a negyedik Orbán-kormány mire jutott 2022-ben.

Szóval megértem én, amikor ez az igen kedves, s csak irigyei és rosszakarói ajakáról szólvást szarcsimbók féreg Magyarországot köpködi. Megértem, mert erre is szükség van. Mi lenne például a cowboy filmekkel, ha csupa sötétkalapos ipse rosszalkodna bennük? S nem jönne egyszer sem a fehér stetsonos ürge a csillogóan fehér paripáján, hogy kizavarja Budapestről a románokat? Na, tessék! Már én is úgy ugrálok az idősíkok között, mint Fodor Gábor a pártok közt. Átkozott időhurkok…   

Azért sokkal jobb lenne, ha Niedermüller néha picit utalna arra, hogy tulajdonképpen melyik Magyarországot képviseli.

Például néha csak úgy random elsüthetné, hogy „Kádár alatt jobb volt”. Vagy, hogy „Rajk elvtárs elárulta a magyar proletariátust!”. Mert jelenleg csupán a rá jellemző szelíd, kioktató hangnemben, ámde mondanivaló nélkül regél nekünk, ostoba tudatlanoknak arról a bizonyos alternatív hazáról. És hát hoppácska! Mi van, ha nem is időutazó, hanem párhuzamos valósságok közt vándorol?

Mert mi van, ha velünk párhuzamosan – egy másik dimenzióban – létezik egy másik Magyarország, ahol a miniszterelnök Gyurcsány Ferenc, az MSZP négyharmaddal nyeri a választásokat, és minden ellenzéki politikus bal szeme helyén egy gumilövedék ékeskedik?

Ebben az alternatív Magyarországban nincs ám egyetlen stadion se, mivel, még ami volt, azt is lebontották. Aztán a téglákat eladták bontottba, hogy fizetni tudják az IMF kamatokat. Ebben az alter-honban Mészáros Lőrincnek még az iparengedélyét is visszavonta a Kulcsár-Hagyó féle igazságliga, amelyik kormányon belül tartja az állami megrendeléseket. Ennek a Másik Magyarországnak már most százhuszonhárom mecsetje és ugyanennyi minaretje van Egertől Szigetvárig, szerte a honban, hogy az ideiglenesen itt tartózkodó hárommillió migráns semmiben ne szenvedjen hiányt. Ebben a párhuzamos hazában épp most fogadták el a Stop Orbán törvényt, ami egyszer és mindenkorra meggátolja a magyar politikusoknak, hogy az országuk elleni támadást akadályozzák.

És hát… ebben a Párhuzamos Pannóniában Niedermüller Péter… valaki.

Nekem pedig, amikor ilyesmiket hallok kijönni a száján, kedvem lenne megfogni mind a két vállát, aztán megrázni úgy cudarmód, miközben azt üvöltöm: „Nem ezeket a droidokat kerested, Szamuely elvtárs!”