Ellenzéki gyilkosozás

 

 

  

Sok csodálatos dolgot megértünk a kampány során. És rengeteg örök igazsággal találkoztunk. Megtudtuk többek között, hogyha a napon hagyott sör megmelegszik, azért Orbán Viktor a felelős, hiszen hagyja, hogy Mészáros Lőrinc nagyipari tevékenységet folytatva hazánk felett szarrá lyuggassa az ózonpajzsot. Ha beütjük a lábujjunkat a kád szélébe, Orbán Viktor a hibás, ugyanis a lábujjak már uniós szabványok, de a kádak még nem. Aztán szép csendben vártunk. Vártuk, hogy ez az őrület április nyolcadikán végre véget érjen. Ehelyett csak újabb tobzódásba kezdett.

Jó, hát az elejét tudtuk. Orbán elcsalta a választásokat. Most éppen nem a buszos, utaztatós népmesét vették elő, hanem minden mást. Majd teltek, múltak a hetek, s kiderült, hogy a Jobbikot is „habonyi módszerekkel” tette tönkre valaki, aki mondjuk pörzsei értelemben egy egykor Tóth fideszes beépített ügynök. És hát mindeközben a miniszterelnök megölt még egy szurikátát. Ugyanis naná, hogy egy furcsa, paradox márkájú csavarral azt is a kormányfő nyakába varrták.

A napokban pedig Hort és Csány között, egy 49 éves nagymama – karján 4 éves unokájával – egy tehervonat elé ugrott. Na? Na, ki a hibás? Hát kibaszottul lottóznia kéne annak, aki Orbánt mondja. Merthogy a suttogó propaganda a közösségi média ellenzéki szimpatizáns oldalain egyből elkezdte hinteni az igét. Különösen az amúgy is mindenkire elkeseredetten támadó devizakárosultak csoportjaiban. Innen vették át aztán az álhírt az ellenzéki lapok. A legszebb iskolapélda ismét az Alfahíré. Tulajdonképpen egy egyszerű police.hu hírt közöltek le.

Na, de ilyen főcímmel, Caps On: „KILÁTÁSTALANSÁG: UNOKÁJÁVAL EGYÜTT UGROTT A VONAT ELÉ A NAGYMAMA”

A suttogók a legenda előállítására nem szántak túl sok időt. Elővettek egy sablont, miszerint a gyereket a mocskos, rothadt, gonosz, orbánista gyámügy el akarta venni a családtól, mert nincs fürdőszobájuk, és szegények. Nem azt mondom, hogy a gyámügy minden esetben mindenki számára kedvező döntést hoz, mert ez nem igaz. A gyámügy minden esetben olyan intézkedést hoz, amelyik a gyermek érdekeit szolgálja. Ha például a családnak van fürdőszobája, de még jakuzzija is a rusztikusan libaszaros udvaron, viszont a hátsó kertben pitbullokat tépetnek szét pénzes küzdelemben, a nappali asztalán mindig van a vendégek számár egy-két csík kokain, az étkezőpulton pedig állandóan készenlétben áll egy csőre töltött Heckler&Koch arra az esetre, ha netán a TEK beugrana egy kis dumcsira, akkor egy ilyen helyről úgy elveszik a gyereket, mint a szar.

Szintén kedvezőbb életkörülményeket fognak az apróságnak keresni akkor, ha mondjuk, valaki bejelenti a hatóságnál, hogy a négyéves cseppség meztelenül rohangál a főút szélén, és hobbiszinten kővel dobálja az arra elhajtó autókat. A gyámügy tehát csak másodsorban nézi a család érdekeit. Az első náluk mindig a gyerek. Ahogy egy normális szülőnek, vagy nagyszülőnek is az első kellene, hogy legyen a gyermek, illetve unoka.

S mi a helyes gyereknevelés, ez esetben unokagondozás alaptézise? Hogy, bazmeg, ne öljed már meg az unokádat! Így kábé ennyi.

Mert ha arra gondolunk, hogy azért négy év alatt senki sem fut be egy teljes életpályát, illetve a gyermeki szegénységben tengődött emberek is juthatnak felnőtt korukra igen magas szintre, akkor a józanész azt mondatná velünk, hogy a nagymama bizony egy kutyaközönséges gyilkos. Hogy aztán a tettét esetleg súlyos, ön-, és közveszélyes pszichés betegségében követte el, az már más lapra tartozik.

Az ellenzéki legendagyártók számára mondjuk tök mindegy, hogy kisgyerek baszik földhöz egy kisállatot, vagy nagymami bassza oda a kisgyereket a vonat elé. A világ összes felelősségét azonnal rátestálják mocskosorbántakarodjra.

Aztán amikorra az indulatok olyan szinten tobzódnak, hogy némelyek már a Fideszt löknék vonat elé, szépen, csendben megjelenik egy picinyke újsághír, valahol a rovatok mélyén. Az édesanya nyilatkozik egy lapnak. Szó szerint ezt:

„Nem tudom, anyám miért csinált ilyet, semmi oka nem volt rá.”

Márpedig, ha valaki, akkor ő tudja az igazságot. Speciel ő még szépen megúszta. Merthogy a gyászoló édesanya, Brigitta a születése óta kerekes székes. Ha jól, és meglehetősen morbidul szövöm az idővonalat, Brigitta a rendszerváltás környékén születhetett. Ki tudja, talán akkor, amikor Orbán azt mondta, hogy ruszkik, haza. S ha az éppen szülő nagymama, aki ezt meghallotta, történetesen orosztanár volt, hát bele se merek gondolni, mekkora trauma lehetett ezt a hírt és az ötperces fájásokat egyszerre kezelni. És akkor Brigitta állapotáért is felelőssé tehetjük Orbánt.

S vajon mikor történt ez a tragédia? Nos… május 26-án. Amint elmúlt Orbán napja. Gyanús… nagyon gyanús…

***

Végezetül a Toronyház tanácsa:

Ha azt látod, hogy egy gyermek veszélyben van, ne orbánozz, bazmeg, ne keverd bele a politikát! Hanem azonnal fordulj a szakhatósághoz! A legjobb, ha a rendőrséget keresed fel, ők majd lefolytatják az intézkedés további menetét. És akkor sem gyermekhalál nem lesz, sem olyanok, akik egy négyéves kisgyerek halálát politikai célokra használják fel.