A Tordai-hasadék

 

 

  

Nem. Nem a Torockói-hegységben lévő képződményről lesz itt szó, kérem szépen. Hanem arról a bizonyos hasadékról, ami Tordai Bence fejében tátong, és markánsan szétválasztja a jó modort a gusztustalan alpáriságtól. Ez a hasadék okozta aztán azt, hogy szűzbeszédével rögtön ki is írta magát úgy kábé az elkövetkezendő négyévnyi ciklusból.  Mert hát mit csinált ez a tejfeles szájú siheder (v.ö. köcsög cidabajnok)? Beszólt. Méghozzá nem is akárhogyan.

Bár időnként próbálkozott becsillogni magát a rivaldafénybe, mégis rettenetesen meglepődnék, ha beszéde hallatán a többséget nem kapta el széles e Kárpátoktól ölelt hazában a „kiafaszomez” érzés. Szinte látom, ahogy a kisebbségi többség pánikszerűen rohant a szegény ember orákulumához, a Wikipédiához. S amiket ott olvashat az egyszerű pór – az elhangzottak fényében – totálisan hihetetlen adathalmaznak tűnik. Kivéve talán azt a momentumot, hogy Bence – vezetéknevét azért nem meghazudtolandó – hegy-, és sziklamászó. Na, de a többi…

Aszondja rögtön így kezdésnek, hogy a Corvinus-on „hét évig volt a Társadalomelméleti Kollégium tagja”. Ez speciel könnyen hihető.

A beszédéből teljesen hitelesen kitűnik, hogy a társadalomról csak elméleti ismeretei vannak.

Amivel nem azt akarom mondani, hogy azonnal vegyük alapul Platón államelméletét, és kezdjünk azon lamentálni, hogy mutáló kiskamaszok, ha lehet, még egy ideig érjenek, és ne politizáljanak. Csak hát az a priorit nem igazán lehet kiváltani a posteriorival. Jó esetben mindegyikre szükség van a maga helyén.

Na, de nézzük tovább ezt a kétségkívül impozáns életpályát!

2007-től „a Budapesti Kommunikációs Főiskola adjunktusaként oktat szociológiai, gazdasági, módszertani és politikai tárgyakat. A tömegkultúra politikájáról szóló kutatásával OTDK-t nyert.” Mondom kommunikációs főiskola! Mondom adjunktus! Mondom módszertan! Hogy a tömegkultúra politikájának kutatásáról már ne is beszéljünk.

És még csak ezután következett az LMP alapító tagság, szóvivőség, megafaszom. 2013-tól meg már a PM alapító tagja. A Párbeszédé. Mondom párbeszéd!

Csak hát őfeléjük, ahonnan Bence jött, ez jelenti a párbeszédet.

Csendőrpertus ukáz, lehetőleg azoknak címezve, akik éppen jelen sincsenek. Majd a levezető elnök hatására ennek a csendőrpertunak a kontrapunktja szarkasztikus magázás formájában. Mintha bizony a „kurva anyád” és a „magának a kurva anyját” nem ugyanazt jelentené.

És akkor ezen a ponton nagyot néz a Tordai Bencében járatlan tag. Merthogy volt neki egy szintén 2013-as évjáratú performance-a. Amikor a Lánchídon egy másik idiómával (inkább elírom teljesen véletlenül, mint hogy per legyen belőle) a következő transparency-t függesztették ki a Lánchídon: “Viktor, én is magyar vagyok, de nem fideszes!”. Ami nagyjából akkora értelemmel bír, mintha valaki azt mondaná: én magasabb vagyok 105 centinél, csak most éppen ülök.

Na de ha már magyar és nem fideszes, gyorsan képviselő-jelölt is lett a 13. kerületben. Ahol, gondolom, a jelölti feltételek listája két pontból állt: 1: legyél magyar, 2: ne legyél fideszes. S hogy azért mégsem lett sokkal magasabb Ülő Bika énjénél, az a képviselőségét megvétózó pártszövetség álláspontjából is kiderült.

Karácsony Gergely ugyanis még nála is erősebb bika volt.

És, mint tudjuk, mindig az erősebb bika szopik (tudjuk, hogy nem pont így van a mondás, de ma egész nap gender pc-k vagyunk, és holnap is délig).

Aztán Bencének tavaly tacepaózhatnékja támadt, amit a miniszterelnöki iroda ajtaján kívánt kiélni. Tudjuk, hogy megy ez. A szuka nélküli kan kutya is próbálja időnként meghágni a gazdája lábát. E röpke kis incidensének köszönhetően örökre ki lett tiltva a Parlamentből. S most már tudjuk, hogy az örökre, az majdnem pontosan 364 napot jelent mifelénk. De nem volt mit tenni. S amikor a képviselői mandátum mellett a Házszabály szerint jegyzői posztját is megszavazták, bizony, Orbán Viktor maga is igennel voksolt.  

Ám ezek pusztán csak száraz történelmi adatok. Viszont az, hogy a kezdeti kudarcok után most mindenért kárpótolt minket ez a drága gyermek, na, az minden pénzt megért. Például, ahogy Lázár Jánost „bevédte” tesóságosan Orbán Viktor ellenében.

Hogy tényleg, az embernek már nem volt ezen a ponton más dolga, mint hallgatni és bólogatni, hogy lám, hát igen, ezért esett darabjaira az LMP, ezért lett csak hordalék szinten a széllel befújatva a PM maradéka, és ezért maradt cserepados (vagy inkább hirtelenhalálos kieső) a Momentum.

Ami ezen a ponton esetleg még érdekes lehet, az Tordai pártjának neve, a Párbeszéd. Lófaszt érdekes! Hiszen azt már ezer éve tudjuk, hogy ezek a libsi pártnevek csupán önmaguk karikatúrái. Ahogyan a Momentum annyira zavaró volt a többiek számára, hogy ki is ekézték maguk közül, vagy ahogyan a DK a legkevésbé demokratikus, és a koalícióra cseppet sem hajló párt, illetve, ahogy az is kiderült, hogy a politika bizony nem lehet más, úgy hullott le a lepel az érdemi párbeszédtől kórosan tartózkodó Tordai féle bagázsról is.

És hát tulajdonképp semmi érdekes nem történt.

A liberók sem a választáson, sem az utcán nem tudtak nyerni, behozták hát a Tisztelt Házba az utcát. Aztán most ezek az utcafiúk és utcalányok a mi pénzünkön, a mi bőrünkre kurválkodnak odabent. Csak legalább az IQ-juk ne fogazna…