A Földkerekség legostobább spin doctora

 

 

  

A spin doctor az a figura, akit a politikusok akkor hívnak, amikor baj van. Például, ha képviselőjük péniszpumpával pózol, vagy hatmilliárdot sikált el a közösből, esetleg elkúrta, de nem kicsit. A spin doctor megpróbál ezekből a negatív hírekből valamiféle pozitív felhangot kicsikarni. A Földkerekség legostobább spin doctor-a pediglen kétség kívül a Néppártok Géniuszáé. Mert itten, kérem szépen, a következők történtek.

Ez a remek stratéga kitalálta, hogy Elnök Úr menjen már el Erdélybe, s ott személyes varázsával térítsen, mint Szent Tamás apostol az indiaiak között anno. Csakhogy Tamásnak hite volt. Elnök Úrnak meg Simicskája. Na, és ez a remek tanácsadó. Aki beküldte a farkasverembe ezt az ártatlan szemű nemnácit.

Mi volt a terv? A terv nem volt más, mint a bátorság megjelenítése. Hogy Elnök úr nem fél kimondani az igazat, és nem fél megvédeni magát az igaztalan vádaktól. Mert hát a közel háromszázezer szavazat csak nem mehet a Fidesznek. Hiszen mit adott nekik Orbán? Csupán állampolgárságot és szavazati jogot. Meg támogatásokat. Ellenben mit adott ő? Üveggyöngyöket.

Hát az csak szebben csillog, mint a fóliázott képviselői igazolvány…

A forgatókönyv egyszerű volt. Elmegy, beszél, mosolyog, a székelyek meg, akár egy szopós csecsemő, mint az ölébe bújnak egy kis cirógatásért. Ahogy ő kúszott bele Heller Ágnes ölébe. Csakhogy a tervbe egy kis hiba csúszott. Nevesen, hogy a partiumiak és a székelyek nem felejtenek. És még valami. Hogy olyan ízesen és választékosan küldik el a nekik nem tetszőt a halálnak a pántlikás faszára, hogy az ember közben végig bólogat, aztán még meg is köszöni nekik.

Így adódott hát, hogy nem szegény megtámadott Elnök Urat sajnáltuk, hanem valósággal lubickoltunk az ízes népi szófordulatokban. Személyes kedvencem ez volt: „Olyan vagy, mint teknőben a víz. Ide loccsan, oda loccsan.”  

S ha azt gondolnánk, hogy a különböző „oltások” voltak a legfélelmetesebbek, avagy ezek jelentették ennek a vesszőfutásnak a legfájdalmasabb pontját, akkor tévedünk, de nagyot. Mert a legelgondolkodhatóbb az a fenyegetés volt, amit Elnök Úr pártja az erdélyieknek okozott. Az egyik idős bácsi valami ilyesmit mond, rögtön az ominózus videó elején: „Idejöttetek egyenruhákban, aztán itt ordítottátok, hogy fegyverbe!”.

Hát igen. Szép dolog Erdély autonómiájáért úgy harcolni, hogy az ember felveszi a Nagy Magyarország mintás szerkót, betáraz irredenta szólamokból, aztán szép kényelmesen elutazik Erdélybe, ahol kiokádja magából a fene nagy bátor mondatokat.

Csakhogy… az erdélyi ember ott marad.

Ellenben ő, amilyen úri módon jött, úgy is távozik, a kényelmes vackába, az anyaországba. Nem, egyáltalán nem arról van szó, hogy ne tetszene nekünk Erdély autonómiája. De ennek elérésére vannak jobb módszerek is, mint néhány maroknyi radikálist feltüzelni, aztán szépen hazakocsizni. Illetve ennél minden módszer csak jobb lehet.

Szegény spin doctor óriásit tévedett tehát. Még akkor is, ha a videó megjelenése után újból próbálkozott. Köztudott ugyanis, hogy az emberek gyakran a csoport által megtámadott oldalára állnak, vele szimpatizálnak. Be is járta a közösségi oldalakat a hír, miszerint maroknyi fideszes zavarta meg Elnök Úr bátor magamutogatását. Ezt viszont már senki nem kajálta be.

Azért van a dolognak egy igen jó hozadéka is. Elnök Úr több zacskó üveggyönggyel lett gazdagabb erdélyi hakniján. Aztán majd a választások után, azokkal játszadozva elgondolkodhat azon, hogyan is volt, amikor a keresztfia egyetlen kósza cikkel kigolyózta őt az erdélyiek szívéből.