Játék határok nélkül

 

 

  

Talán még mindig sokaknak ismerős ez a régi televíziós show-műsor. Mi, legalábbis gyerekként, mindig örömmel néztük, ahogy például Kecskemét legyalázza Lyont ebben a nemzetközi ügyességi játékban, ahol európai városok csapatai vetélkedtek egymással. Azóta sokat fordult a világ, mi is felnőttünk, de ezt a játékot most is játsszák, csak másképp és sokkal komolyabb téttel. Valódi határok és valódi veszélyek szerepelnek a jelenlegi játékban, és az egész világ részt vesz benne.

Sokan beszélnek összeesküvés-elméletekről, de a teljes földgolyó csak nem hülyült meg egyszerre, mert mindenhol ugyanarra a sémára épülnek fel a jelenlegi események: tömeges, illegális bevándorlás kontra rasszista helyi fehérek és a helyzetet megnyugtatóan rendezni képes liberális befogadók – a szép új világ építői.

Lassan annyiszor kerül terítékre az európai határokon beözönlő migránsáradat, hogy veszít éléből ennek borzasztó kockázata.

Pedig attól még, hogy ebben élünk és nap, mint nap halljuk az Európa szerves részévé váló terrorcselekményeket, erőszakolásokat, agresszív fellépést az itt élő európai fehér ember ellen, még nem lett kevésbé veszélyes a helyzet. Sőt, egyre nyíltabb, egyre erőszakosabb a beözönlés és az ezzel járó konfliktusok. Erről már nagyon sokat beszéltünk, de nem csak Európa szenvedi meg az utóbbi időszakot, a világ többi részén is hasonló folyamatok zajlanak.

Az Egyesült Államokban is komoly tétje van a közeljövőnek, hiszen náluk is kulcsszerepet játszik a migráció, elsősorban az illegális. Óriási politikai játszma is ez, hiszen a demokraták potenciális szavazóbázisként tekintenek az illegális bevándorlókra, a konzervatív oldal pedig elsősorban a jelenlegi amerikai állampolgárok és adófizetők érdekeit állítja csatasorba az újonnan érkező milliós nagyságrendű csoportokkal szemben.

Olyan mértékű az illegális bevándorlás a latin világból és Afrika egyes részeiről, hogy ekkora tömegek választásokat tudnak eldönteni, ha rövid úton állampolgárságot és szavazati jogot kapnak. A demokratákat viszont láthatóan csak a győzelem érdekli, az ára nem.

Az ár pedig nagyon súlyos.

A legutóbbi statisztikák szerint a már Amerikában élő illegális bevándorlók kevésbé tanulnak meg angolul, mint évekkel ezelőtt, több mint 80%-nál nem az angol az első nyelv, amit használnak, és pont a tömegüket tekintve nincsenek is rákényszerülve, hogy motiváltak legyenek a befogadó ország hivatalos nyelvének tanulásában, egymással jól elvannak mondjuk spanyolul is. Ami még fájóbb az amcsiknak, hogy az utóbbi időben érkezett közül, a már legálisan az Egyesült Államokban tartózkodóknak is több mint 30%-a nem angolul beszél egymás között.

Hosszú távon viszont ilyen mértékű beáramlás mellett drámai mértékben változik meg a népesség összetétele, a sokat emlegetett olvasztótégely egyre kevésbé működik, és hosszabb távon kisebbségbe szorul az addigi többség. Igen, már megint az a fránya fehér ember.

Ahogy korábban az indiánoknak, most a fehér embernek is kereshetjük a rezervátumokat, ha ez így folytatódik.

A Trump-adminisztrációt talán ezért is támadják jelenleg még vehemensebben a demokraták, hiszen több intézkedést hoztak, melyek ezt a folyamatot, a tömeges és illegális bevándorlást megállítani szándékoznak. Olyan erős azonban a vágy a baloldalnál a beözönlés támogatására, hogy foggal-körömmel harcolnak, hiszen nem gondolták korábban, hogy egyáltalán ellenállásra számíthatnak ezen a fronton.

Aztán az igazmondó Hillary asszony elbukta a választást és nagyot fordult a világ.

A legújabb hiszti a DACA program leállítása vagy legalább is megreformálása miatt pattant ki. A DACA programot még az Obama kormányzat hozta létre 2015-ben, Barack pajtás maga hívta életre, méghozzá elnöki rendelettel. A program neve magyarul Késleltetett Eljárás a Gyermekkorban Érkezettekért. A dreamers-nek (álmodozók) is nevezett társaság mintegy 800 ezer, zömében latinó fiatalt jelent, akiknek szülei illegális bevándorlókként érkeztek az országba és a gyerekeik már az Egyesült Államokban nőhetnek fel. A program védelmet nyújt a kitoloncolás ellen és lehetővé teszi a tanulást vagy a munkavállalást.

Trump átmenetileg ugyan meghosszabbította a programot, de célja alapvetően a megszüntetés volt, ahogy ezt ki is jelentette, március 5-ig adott határidőt a megoldás kidolgozására.

A minap azonban napvilágot látott egy új kormányzati ötlet: ez alapján nem csupán 800 ezer, hanem 2 millió ember kapna állampolgárságot, igaz nem csak úgy egyik napról a másikra. Egy folyamat részekén válhatnának az amerikai társadalom hivatalos tagjává 10-12 év alatt, tehát ez egy komoly engedmény, ráadásul kiszélesítve a kedvezményezettek körét.

Rögzítsük még egyszer: nincs kitoloncolás, hanem meg kell dolgozni az állampolgárságért, bizonyítani kell, nem csak úgy odavágják hozzájuk.

Ha a józan észre hallgatunk, akkor ez méltányos. Ha a szavazatszerző baloldali hiszticunamira, akkor fehér felsőbbrendűségi törvény.

Mert ők valóban így nevezték és tüntetéssorozatot indítottak az ötlet miatt. Próbáltam keresni a fehér felsőbbrendűség megnyilvánulását ebben, de biztos én is fehér felsőbbrendűséggel vagyok átitatva, így nem találtam semmilyen bizonyítékot.

De gondoljuk csak meg, ha egy átlagos ember megy el másik országba legálisan munkát keresve, mondjuk egy magyar Angliába, akkor hosszú éveket kell ott élnie és keményen dolgoznia, hogy állampolgárságot kapjon. Ezt követően pedig örül, mint majom a farkának és hálás.

Itt pedig miről beszélünk? Illegális bevándorlóként esélyt kapnak, nem rúgják ki őket páros lábbal a határon kívülre és hálából a kedves álmodozók legutóbb például egy Disneylandet zártak le Californiában, mert úgy érezték, hogy ott kell ordítozniuk a jogaikért és persze szabad ország és a többi.

A Harvard legutóbbi közvélemény-kutatása alapján a megkérdezettek 85%-a elutasítja (érdekes, hogy a fekete szavazók 80%-a ugyancsak elutasítja), hogy csak úgy ripsz-ropsz állampolgárrá váljanak az álmodozók, ezzel ellentétben a megkérdezettek inkább az egyén érdemei alapján adnának állampolgárságot és szavazati jogot.

A túlnyomó többség tehát egyáltalán nem ért egyet ezzel balliberális tervvel. Ezek a tények.

A libsi média mégis úgy állítja be, mintha az amerikai társadalom forrongana a rasszista igazságtalanság miatt, holott csak nekik fáj a fejük az (időlegesen) elvesztett demokrata szavazatok miatt. Érthető, hiszen az amerikai kormány meg akarja szüntetni a tömeges bevándorlást, valamint a teljesen elmebeteg vízumlottót, ahol kvázi a szerencsére bízzák, hogy épp melyik kérvényező kap állampolgárságot (évente 50 ezret osztanak ki). Az üzbég származású new york-i merénylővel mondjuk nem volt szerencséjük, talán ez is közrejátszik a jelenlegi erőfeszítésekben.

A gátlástalanságot azonban semmi állíthatja meg, főleg nem a tények. Sipítozni, felvonulni, lezárni, rasszizmust kiáltani. A recept kész, a siker érdekében minden eszköz megengedett, de a jövőt jelenleg szerencsére nem ők írják.