A Politis és a kegyetlen piac

 

 

  

Dudás „indexfőszerkesztő és független” Gergely, egy délután, miután a nem vagyunk mi Simicska bérencek értelmű emlékezetes opusát megírta, rájött, hogy a kiváló publicisztikájában kissé hazudott. A publi után, ha jól emlékszem, tíz nappal később ugyanis pont azért állt fel, amit tagadott, vagyis nem óhajtott Simicska bérenc lenni. Ezért, gondolta, megalapítja a politis.hu-t, mert a „függetlenpártatlanobjektív” újságírás igazi zászlóshajójaként, egyfajta vezéreként valóban független újságot kell csinálnia. No, ez a kezdeményezés bukott el, s mi szédületesen együtt érzünk vele.

Viszont a hideg, független, pártatlan, objektív, tényeken alapuló elemzés, a vizsgálat, amolyan index módra most el kell, hogy kezdődjék, s mi, mint a független, pártatlan, objektív, tényeken alapuló elemzés nagy barátai el is kezdjük.

Miért is bukott meg ez a kiváló kezdeményezés?

Vajon mi lehetett, ami egy ilyen mindenki számára vonzó, emberileg hiteles, szakmailag nagyra értékelt vezéregyéniség programját, ötletét elbuktatta?

Nos, először is, kell az immanens kritika. Nem szeretjük a 444 – jellegű ultralibsi újságokat, amelyek ugye, mint az közismert, szintén a függetlenpártatlanobjektív tájékoztatás bástyái, (lásd Sorosgyuribá, támogatás, nem ismételjük meg), ám a helyzet az, hogy annak a főszerkesztője Uj Péter. Na benne volt annyi spiritusz, hogy egyszer csak felállt és csinált egy másik újságot, és (legnagyobb ideológiai sajnálatunkra, ám szakmai örömünkre) az él és virul.

S nem szeretjük az ottani nézőpontot, nem szeretjük az ottani látásmódot se, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az újság mögött van tartalom. Vagyis hír. Ők is kunyerálnak ugyanis, ellentétben azonban Dudáselvtáfüggetlenpártatlannal, ott mégiscsak van valami tartalom. Az Átlátszó, amely szintén nem fogja meghódítani szívünk csakráit, szintén operál ilyen eszközökkel. Ugyanakkor ott is írnak újságírók valamit, tehát – ha nekünk nem is tetszik oly nagyon – az a helyzet, hogy van mit elolvasni.

Ellentétben, mondjuk, a politis-hu-val, ami nem létezett, nem létezik – és már nem is fog.

Amely mögött annyi volt, hogy a magyar sajtó hű de elfogult, és hát a tulajdonosok, meg a reklámügynökségek határozzák meg az irányt. Ezért, mi majd függetlenek leszünk.

Teljesen egyértelmű persze, hogy mi volt a nagy példa: a New York Times, meg a Financial Times például, ahol ma már a neten is rengeteg előfizetéses tartalom van, amelyeket csak bizonyos előfizetés leperkálása után lehet megtekinteni.

Ugyanakkor azt célszerűnek látjuk leszögezni, hogy a tartalom, vagyis a cikkek el vannak készülve ottan.

Nomármost Dudás kritikája persze részben igaz a magyar internetes sajtóval kapcsolatban. A tartalmakat nagyban befolyásolja a fészbúk, az egyéb szociális hálók, meg a különböző szolgáltatói hálózat, s nyilván a tartalom minősége sem mindig a legerősebb.

Csakhogy, a probléma sajnos nem a magyar piac, meg a mucsai kompországság műveletlen bőgatyás parasztjainak alantas mentalitásából gyütt, hanem a nemzetközi cég, nevezetten a fészbúk gyakorlatából származik. Mint az közismert, s jegyzem meg, ő maga is ezt mondotta volt.

Logikus tehát, hogy akkor a megoldás az előfizetés. Ebben szintén van némi igaza, hiszen jobb kapu a pénz, mint a szólás- és véleményszabadságot éppen lendületes léptekkel megsemmisítő Facebook.

Ugyanakkor három alapprobléma nem került tisztázásra, hogy a borzalmas hivatalnokpasszívat használjam.

• Az első a következő: jó, legyen függetlenpártatlanobjektív, de mégis miről óhajt szólni a lap? Merthogy a „minőségi” „független” tartalom jellemzésnek elég kevés. Harmatgyenge, ha szabad így fogalmazni.
• A második a célcsoport: a magyar lakosság nyilván gyakori olvasója a devizaárfolyamoknak, azonban egy magyar újságra mégiscsak magyar pénzben szokna előfizetni, s az indiegogo nevű honlap, jeleznénk, nem magyar, ahogy a felkínált euró és dollár fizetési lehetőség sem.
• A harmadik probléma pedig a volumen: nagy lapot a semmire két perc alatt nem lehet alapítani. Kicsit nagy volt az akarás, jegyezzük meg.

Hja, a piac kegyetlen.

Ezt dörgölték az orrunk alá nekünk is, amikor a jobboldal ellenzékben volt, és a szocialista párt saját tulajdonú sajtóját eladta a szocialista párt alapítványának. Ennek, jelezném 2015-ben vetettek véget, hozzáteszem a szocialisták, akik eladták a részesedésüket.

Az is megjegyzendő, hogy a sajtó jelentős része – elérés szempontjából sokszor többsége – jelenleg is balos, illetve ellenzéki kézben van, és ezért még az oly elkötelezett függetlenobjektív baloldaliak se érezték szükségét még egy, amúgy nem is létező lap támogatásának.

Nos, a piac valóban kegyetlen.