Gyurcsány vagyonának is vannak árnyoldalai

 

 

  

Ferenc nem jött le a reggelihez, és Klára asszonyt módfelett idegesítette a kihűlt pirítós meg az összeszottyadt sonkástojás látványa. Csapkodva rendezte el az edényeket a mosogatógépben, a legmagasabb fokozatra állította a szagelszívót és olyan széles ívben csapta be a hűtőajtót, amennyire csak tudta, mégis, mintha mi sem történt volna. Klára asszony már éppen indult volna a porszívóért, amikor eszébe jutott, hogy Ferenc talán beteg, és ettől egy csapásra elpárolgott a mérge. Sietve ledobta a kötényét, és felcsattogott az emeletre. Résnyire nyitotta az ajtót, és balsejtelme beigazolódni látszott, mivel Ferenc még valóban nem kelt ki az ágyból.

Sőt, rémült szemein kívül semmi nem látszódott ki a paplan alól.

Klára asszony megállt az ágy fölött és várta, hátha Ferenc mond valamit, de Ferenc csak nyöszörgött, és látszott, hogy egész testében remeg. – Az Isten szerelmére, mondj már valamit! – tört elő Klára asszonyból az aggódó idegesség. Ferenc először csak megrázta a fejét, de mikor Klára asszony csípőre tette a kezét, megtörte hallgatását. – A-az é-éjjel to-tojtam egy to-tojást, Klára! Me-megint! – dadogta Ferenc, és megborzongott.

Klára asszonyból elpárolgott a gyöngédség és ráripakodott Ferencre. – Kezdettől fogva tudtad, mi az ára a gazdagságunknak, így szólt az alku. – Én már nem bírom ezt Klára. Rá sem bírok nézni ezekre a vigyorgó, zöld szerencsemanókra, ráadásul egy szavukat sem értem, annyira hadarnak, és förtelmesen beszélik az angolt.

Klára asszony megelégelte ezt a gyerekes nyavajgást, és lerántotta Ferencről a paplant. – Mit foglalkozol te azzal, hogyan beszélnek, úgyis Írországba kerülnek, amint kinő a szakálluk. Inkább gyere le reggelizni, Ferenc, már teljesen kihűlt a teád.

Ferenc nem mozdult, csak feküdt tovább pöttyös pizsamájában és kezeit jelentőségteljesen összekulcsolta a mellkasán, mint aki halni készül. Szavait is inkább az égnek, legalábbis a plafonnak címezte: – Reggeli? Tudod jól, Klára, hogy ilyenkor semmi mást nem kívánok, mint a szépiát. – Akkor ez épp elég indok arra, hogy összeszedd magad, ugyanis elfogyott. Le kell menned érte az állatkereskedésbe! – azzal Klára asszony már fordult is ki a hálószobából, mert rájött, hogy ha tovább diskurál Ferenccel, elkésik a kozmetikustól.

Miközben a kabátját vette fel, még felkiáltott Ferencnek, aki épp akkor húzta le a vécét. – Vidd el a törpét sétálni, ha kikelt! Hátha ez talál valami értékesebbet is, mielőtt elengeded. És ne hagyd magad lekenyerezni néhány régi elásott ezüstkanállal, ha tényleg be akarod építeni a tetőteret a gyerekeknek!

Klára asszony végigtapogatta a zsebeit, hogy minden nála van-e. Végül mégegyszer felkiáltott – Aztán eszetekbe ne jusson bent rágyújtani!