A Deutsch-rejtély

 

 

  

Tominak jót tett az EP-képviselőség, és nem is igen kívánkozott haza. Egyszerűen belefáradt a véget nem érő belbudai és belpesti házibulikba.

Eleve kényszerűség volt ez , hiszen egy politikusnak meglehetősen rizikós volt megjelenni a hétköznapok világában. És nem az olyanokért, mint amikor rázárták a Szijjártóra a vécét a váci vonaton, az emberek ugyanis alapvetően tartózkodóak és semlegesek bármelyik politikussal, ha élőben találkoznak velük. Inkább amiatt a kellemetlen érzés miatt, amikor a politikust felismerik, mutogatnak rá, összesutyorognak a háta mögött, majd idegesen elkapják a fejüket. Szórakozásról egy politikus persze álmodni sem mert, de még egy szimpla vacsora is kínos volt Tomi számára, még nyelni is nehéz, ha bámulják evés közben az embert.

Lehet persze szállodákba járni, ahol a kutya nem ismeri fel az embert, az viszont drága, és töltöttpaprikát például sehol sem lehet enni. Hát valahogy így alakult ki a házibulizás a politikusberkekben, és a hét minden napján lehetett is menni valakihez. És Tomi úgy érezte, elvárják, hogy ezeknek a buliknak avatatlan hercegeként mindenhol meg is jelenjen. Ellenben, ha komoly dolgokról próbált beszélni, vagy egy fontosabb pozíció után kezdett érdeklődni, rendszerint kínos csend állt be.

Feladta hát, és inkább belemerült az éjszakai nyüzsgésbe,miközben inkább elfáradt úszni az árral, néha úgy érezte, kiégett. 

Kósa Lajos ajtaján például csak az léphetett be, aki már jó előre a homlokára erősítette a nyakkendőjét, és csak az számított embernek, aki fel tudta sorolni a Rolling Stones albumokat kiadási sorrendben. Kósa ráadásul nem engedett újabb palack bort nyitni a vendégseregnek, amíg meg nem felelnek olyan furmányos kérdésekre, mint hogy melyik bandatagnak születtek ikrei. Kósa bulijaira másrészről érdemes volt eljárni, mert időnként felvonultatta tetemes bőrdzseki-gyűjteményét, félmeztelen modellányokon. Bár Tomit egy idő óta ez sem mozgatta meg.

Lázár steak-partikat tartott belvárosi bérelt lakásában, a grillező kint volt az erkélyen, és míg az asszonyok odabent csacsogtak, a férfiak kint szorongtak az erkélyen, jobbára pálinkáztak. Ezeknek az estéknek télen különösen jó hangulata volt, mígnem egyszer Semjén rá nem öntött a faszénre vagy két deci szatmári szilvapálinkát, mire a tűz belobbant, és óriási gőzfelhőt pöffentett, amitől a társaság pillanatok alatt berúgott. A Lázárnak ráadásul majdnem elmaradt egy sajtótájékoztatója, mert a szemöldöke is leégett, míg végül szemceruzával rajzoltak neki egy másikat.

Balog Zoltánéknál R-Go szólt, de a Zoli, amikor már beütött a bólé, cinkos mosollyal berakta a Szandi-kazettáját, a rutinosok erre felcsatolták a görkorcsolyát, és egymást kergették a nagyszobában.

Tarlóséknál meg úgynevezett táncmulattságokat tartottak, Tomi itt tanult meg tangózni és cselsztonozni, néhány Zerkovitz-dalt is kívülről, és a Szamárindulót zongorán, Tarlós feleségének köszönhetően. De Tomi már táncolni sem akart, és az olyan extravagáns alkalmak sem dobták föl, mint Árpád gerillaakciói, amikor éjszaka zseblámpával rohangásztak vidéki múzeumokban, és kicserélgették az alkotók névtáblácskáit.

Egyszóval Tomi boldogtalan volt, viszont Brüsszelben volt ideje kitalálni, hogyan léphet ki ebből a körből mindenfajta sértés nélkül, hogyan vegyülhet el ismét a városban, ahogy régen, és hogyan szabadulhat meg attól a rossz érzéstől, hogy nem ezt várnák el tőle.

Teljes imázs-váltásra volt szüksége, ing helyett vasalatlan pólóra, szövetnadrág helyett munkásnadrágra, hosszú haját is levágatta, amit kedvese nemcsak, hogy megkönnyezett, de egyheti mosolyszünettel is jutalmazott. Amikor aztán Tomi a szakállát is elkezdte növeszteni, még pár esküvői porcelán is odaveszett. Annyi baj legyen – gondolta egyre növekvő önbizalommal Tomi, átformálódásával párhuzamosan egyre több minden jutott eszébe, amit majd felhőtlenül és felismerhetetlenül megtehet. Aztán elérkezett az a reggel is, amikor végigtekintve új szakállas önmagán elégedetten biccentett a tükörbe. Végül az összhatás kedvéért fejébe csapott egy simléderes sapkát is, és föltette azt a TJ Hookeres szemüveget, amelyre a Semjén egyik rénszarvasos buliján tett szert. Addig ugyanis egy kitömött medve viselte. Aztán zsebredugott kézzel, fütyörészve lépett ki az utcára. 

Először az zavarta meg, mikor egy elragadtatott arcú hajléktalan szó nélkül egy olcsó szivarkát nyomott a markába, majd feltartott bal kezét ökölbe szorítva annyit mondott, éljen a revolúció, elvtárs. Kisvártatva aztán emberek kezdték el követni. Először csak néhány punk, tisztes távolból, mikor megállt, megálltak ők is, és tarhálni kezdték a járókelőket. Aztán betért egy kávéra egykori egyetemi törzshelyére, ahol először is kapott egy deci rumot egy vizespohárban, amit nem engedtek neki kifizetni, majd távoztával kiürült a helység is, és egy csapat bölcsész szegődött a nyomába. Tomi futásnak eredt, egy útkereszteződésben mégis beérték a pirosnál, és lihegve megkérdezték tőle, ma miért is tüntetünk. Tomi meghökkenve vágta rá, hogy semmiért, mire a tömegben csakhamar körbejárt a hír, hogy a semmiért tüntetnek, tehát anarchista felvonulás lesz. Időközben a náci punkok összeverekedtek a balosokkal, majd kibékültek. Előkerültek a transzparensek Semmiért egészen felirattal, és körbejárt néhány példány a Semmi ágán generációs folyóirat első számából.

Tamás tanácstalanul nyúlt telefonjáért, és éppen vázolta volna titkárnőjének a helyzetet, amikor a titkárnő kiszólt valakinek, hogy beindult a Deutch-katalizátor, vagy valami hasonlót, majd kis csönd következett. Végül azt tanácsolták neki, hogy nyugodjon meg, de semmi esetre se induljon a Kossuth tér irányába.

Tomi csak állt, körülötte emberek feküdtek a síneken, néhány lány félmeztelenre vetkőzött, közösségi kertek létesültek, és valaki hangosbeszélőn arról ordított, hogy harcolni kell a békéért. Tomit végül egy autóba tuszkolták, de már nem érdekelte. Fehér karok nyúltak érte, levetkőztették, megborotválták. Ismét autóban ült, majd egy sarkon ácsorogva eszmélt magára, illatosan, öltönyben, amikor a Semjén belekarolt. – Azt hiszem, ez jobb helyen lesz a medvénél – vette el Tomitól a TJ Hooker szemüveget, majd elnyelte őket a házibuli zsivaja.