Ez a harc volt a végső


Botka László lemondott miniszterelnök-jelöltségéről. Aztán az Ujhelyi meg a párt alelnöki posztjáról. Majd ezek után a Botka elmondta, hogy a politikai maffia behálózta az ellenzéket és az MSZP-t is. Ezek kifingtak, de utolsó erejükkel még ástak egy gödröt, belefeküdtek, magukra szartak és eltemették vala magukat.

Ha valakinek kételyei lennének a szocik kormányzati alkalmasságát tekintve, bátran nézzen rá az elmúlt időszak iszonyú kínlódásaira. Összefoglalom: mindenki mindenkit megfúr és hetente jönnek elő új és még újabb emberek, akik mindig mindenre alkalmas jelöltek. Aztán megint megfúrják egymást, kevernek-kavarnak, majd megbuknak, és a következő is megbukik, még mielőtt bármi történt volna. Aztán az egész kezdődik újra-meg újra.

Az utolsónak javasoljuk, kapcsolja le a villanyt.

Talán emlékeznek arra a daliás időre, amikor 2009-ben a Bajnai Gordon kinevezése előtt elkezdtek áramlani az elvtársak. Az akkori miniszterelnök-kaszting úgy tűnik, azóta is tart.

Botka közben a politikai maffiáról kezdett el beszélni, ennek megfelelően. Ez, attól tartok, legalábbis a jelek szerint tökéletesen igaz. Már a Megyó is megjegyezte, majd a Gyurcsány is, majd végül a Botka, hát azt hiszem itt az ideje elhinnünk: az MSZP egy politikai maffia. Talán a kedves –megmaradt – szavazóik most már elgondolkodnak azon, hogy van-e értelme ezekre a fiúkra bármit is bízni, ha már saját maguk mondják magukról.

Hozzáteszem: a magyar politikatörténet számomra egyik legnagyobb rejtélye, hogy ki az az ember, aki ezekre képes szavazni…

Mi a magunk részéről rájuk bízzuk a magyar politika bohócának szerepét, azt hiszem sikerült tökéletes, végső és pusztító csapást mérni saját magukra.

Persze ne felejtsük el, mindig van lejjebb.

Amikor valami tökéletesen indokolatlan, teljesen értelmezhetetlen baromság előjött, mi eddig mindig úgy gondoltuk, hogy a szocik pillanatnyi elmezavaráról volt szó.

Ám rá kell jönnünk a tények tükrében, hogy itt az elmezavar nem pillanatnyi, hanem folyamatos, leginkább csak lucidum intervallumokról beszélhetünk (és arról se sokról). A gyengébb szocialista elvtársak kedvéért: a lucidum intervallum a bolondok véletlen, világos pillanata. Csak azért mondjuk el, mert szegénykéim az öntököndöfés igazi művészei.

Ami pedig egy jobboldali gondolkodású konzervatív ember számára következtetésként levonható: igen, igazunk volt. 1990-óta. Ezekre sohase szabadott szavazni, egyben leszögezhetjük: aki innentől rájuk szavaz, nos, neki is csak lucidum intervallumai lehetnek.

A kajánkodást félretéve: a rendszerváltás addig nem fejeződik be, amíg ezek végleg, végérvényesen el nem tűnnek a politikai süllyesztőben. Ha majd ennek a roppant vicces döglődésnek vége szakad, akkor lélegezhetünk fel.


  Templomhegyi Nyerőkő

4 hozzászólás

  1. Sorosékkal együtt nem képesek a hazai balosan liberálisok felfogni ,hogy a Gyurcsány DK-jával együtt az MSZP és a többi külföldről pénzelt és utasításokat teljesítő ellenzéki párt ,szervezet oly annyira szétlopták ,kizsigerelte ,idegenek érdekeit szolgálták és még mindig a magyar népet annyira ,hogy ezt a többség soha nem felejti el.

  2. Endrei Szabolcs

    Mindent elmond a “bársonyos forradalmakról” az a tény, hogy a diktatúrát gyakorló bűnözők jogutódai – vagyonuk, kapcsolataik örökösei, tehát az MSZP – a mai napig büntetlenül közöttünk járkálhatnak! A kommunizmust nem győzték le. Ők csak megosztották a hatalmat másokkal!

    • Pontosabban beültek megint a hatalomba: a Fidesz vezetés nagy része MSZMP vagy KISZ-tag volt.

  3. “ki az az ember, aki ezekre képes szavazni?”
    Megfigyelésem szerint ezek a hajdan 800ezres MSzMP-tagság elveikhez ragaszkodó része, és még akiknek “herótjuk van” a “magyarkodástól” (jiddisül “bánkódnak” miatta:-).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük