Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
A gúgli és a fészbúk mellett immár a cloudflare és egyéb internetes szolgáltatók is beszálltak abba a versenybe, mely végeredményképpen honlapokat és tartalmakat cenzúráznak. A politika teljesen új minőségét figyelhetjük majd meg, ha ez így folytatódik, és tényleg komolyan megcsinálják. Csak éppen azt már nem nevezhetjük demokráciának.
A charlottesville-i események következményeként a szolgáltató letiltott egy neonáci tartalmakat hirdető honlapot, a stormer-t. Ami persze azon a portálon ment, az nyilvánvalóan nem volt helyénvaló, sőt meglehetősen aljas, undorító és uszító volt számos cikk, vélemény. Azonban a vélemények bármilyen politikai szempontú szűrése egy cég által még kevésbé helyénvaló.
Ha a tisztelt olvtársak követték az eseményeket, akkor tulajdonképpen képben vannak: önöket például az NSA, meg egyéb titkosszolgálatok akármikor megfigyelhették. Ezzel alapvetően vannak problémák, ám a helyzet az, hogy rendszerint mégiscsak a bűnözők ellen irányul ez a fegyver. Sőt, az állami titkosszolgálat(ok) például – minden nyilvánvaló hibáik ellenére – főszabályként a hatályos törvények alapján járnak el, tehát legalább esélyünk van valamelyest kiszámítani mit is óhajtanak.
Egy cégnél más a helyzet: ha úgy dönt mondjuk Sundar Pichai (jegyezzék meg ezt a nevet, ő a gugli vezére), hogy X nem helyénvaló, akkor az nem lesz helyénvaló. Akár a netes keresések közül is eltűnhet. Erre a példa a legutóbbi programozóval történt eset, ahol az illető humánetológiai, biológiai és szociálpszichológiai tényekkel támasztotta alá a maga igazát, ez azonban az állásába került. (l. erről bővebben.)
Persze belekezdhetnék abba a fejtegetésbe, hogy férfinek, nőnek, netán neonácinak lenni bűn-e vagy nem, de itt akárhogy is nézzük, egy elég zavaró politikai kérdésbe ütköztünk.
A politikai kérdés ugyanis a következő: leírhatjuk-e azt a mondatot nyilvánosan, hogy: „én úgy utálom a …. (mindenki által szabadon kitölthető etnikai, faji, vallási csoport) – okat, hogy legszívesebben kiirtanám őket”. A válasz egyértelmű nem, ha egy politikai párt vagyunk. Azonban a helyzet az, hogy immár olyan egyszerű állampolgárokra is vonatkozik a dolog, akik egyébként azt nem is gondolják komolyan.
Sőt, akár a mondatot nem is kell ilyen egyértelműen leírni.
A helyzet a következő: tételezzük fel, hogy Gipsz Jakab magyar. Gipsz úr elmegy a ködös Albionba dolgozni, s ott mondjuk leírja valamelyik közösségi portálra a fenti mondatot, tetszőleges célponttal. Mert mondjuk feldühödött azon, hogy nem ehette meg ebédjét a fent említett csoport miatt zavartalanul. Ezen kijelentését az ékes angol nyelven önti formába. (Egyébként úgy, hogy nem is gondolta komolyan.) A fentiek alapján mondjuk a fészbúk, és egyben a gúgli is simán letilthatja, ahogy például a fenti portált is.
Csakhogy ez itt bizony már kőkemény politika. Ha például a Fidesz – egyébként meglehetősen sok területen nyomott – Soros kampányáról bebizonyítják, hogy antiszemita, akkor akár le is tilthatja mondjuk a fészbúk, vagy a cloudflare, vagy akár a gugli. (Ez speciel nem jött be a Benjamin Netanjahu-féle akció miatt, mindenesetre tudjuk, hogy egyébként a verkli felpörgés előtt állt.)
De folytatnám a sort: nem kell ennyire messzire menni: volt itt már antiszemita és uszító mindenki, aki csak egy picit a jobboldalra húzott. De ki dönti el, hogy az antiszemitázás, vagy akár az antiiszlámozás mikor válik gyűlöletkeltővé? Mondjuk az ellenzék? Vagy ha sokat írják le a sajtóban? És ha ez a helyzet, akkor egy cég, mert neki valami speciel nem tetszik, le is tilthat akár teljesen legitim politikai tartalmakat?
Sajnos a válasz: igen.
Egyben ez a demokratikus véleményszabadság végét is jelentheti. Ha már személyekre lebontva eldönthetővé válik, milyen tartalmakat olvashatnak, milyeneket nem, akkor ez lassan, de biztosan a demokrácia ellen fog hatni. Szép új világ.
Nem véletlenül hozta létre Kína és Oroszország a saját programjait, hálózatait. Európának viszont kötelező az amerikai programokat használni, biztos piacot jelentve az amcsi cégeknek.
A németek akartak német hálózatot kiépíteni a 90-es években, de gyorsan letettek róla. Nem véletlenül van ott az a majd százezer amcsi katona.
És akkor még a film- és televízió iparról nem is beszéltünk.
A probléma az, hogy még ti is fordítva ültök a lovon.
A demokrácia megbaszása nem az, hogy egy MAGÁNCÉG cenzúráz, hanem hogy ti elvárnátok, hogy egy magáncég ne cenzúrázzon. Csakhogy egy magáncég azt csinál, amit akar ha cenzúráz, akkor cenzúráz. ha odaszarik elétek, akkor odaszarik. Amíg törvénybe ütközőt nem csinál, szabad keze van. Nem közszolgálat.
Azt kéne felfogni, hogy magáncégek szaros szociálpöcegödör médiáját nem kell mértékadónak tekinteni, nem kell komolyan venni, nem kell rá regisztrálni, nem kell olvasni, nem kell relevánssá tenni, hogy aztán puszira pénzt és hatalmat adjatok férgek kezébe.
Magyarul: nem rinyálni kell, hogy cenzúráz a faszbúk, hanem le kell szarni a faszbúkot, letiltani, kitörölni az életedből.
(Ugyanígy nem kell nézni a mocskos szemét tévéműsorokat és nem kell róla beszélni és nem kell olyan “sajtóterméket” olvasni, ahol az a hír, hogy mi volt a tegnapi szennyműsorban.)
Ez az egyetlen út. Csakhogy ehhez agy kéne az embereknek, gerinc, meg önbecsülés.
Ti basszátok el a saját világotokat azzal, hogy nem küzdötök a faszbúk ellen, hanem rajta vagytok.