Közpénzégető népirtás a köbduplatriplanégyzeten

 

 

  

Arra lennénk elsősorban kíváncsiak, a tegnapi megnyitót is beleszámolva, a vizes VB alatt a baloldali média tudósításainak köszönhetően hány érzékenyebb lelkű baloldali állampolgár választja az öngyilkosságot, illetve hányan döntenek azonnal a külföldi munkavállalás mellett, hányan pedig úgy, hogy soha nem térnek vissza egy olyan országba, ahol az is előfordulhat, hogy vizes világbajnokságot rendeznek.

A jelenségnek Deutsch Tamás jóvoltából már neve is van: a Fika VB. A Toronyházban azonban belső információkból jól tudjuk, miről is szól ez az egész. A lényeg, hogy Putyin kölcsönadott egy tudatbefolyásoló antennarendszert a Fidesznek, amely átvette a liberális agyak felett az uralmat. A cél pedig nem más, mint az ellenség, azaz a baloldal teljes kipusztítása a vizes VB égisze alatt. A módszer nagyon egyszerű: mind a megnyitót, mind a lebonyolítást, mind az esetleges sporteredményeket úgy befolyásolja előre a Fidesz, hogy arról a lehető legdepresszívebb módon számolhassanak majd be az eszevesztett balos újságírók. Így a libnyaf értelmiség és szavazóbázis olyan össztűz alá kerül, amelynek hatására rohamosan megnő az öngyilkosságok, és a spontán elmenekülések száma. Mi ez, ha nem már megint színtiszta nácizmus. De lássuk, hogyan lehet csak néhány példán keresztül tetten érni a brutális népirtást.

Az egyik legégetőbb problémát azonnal jelezte is a 444.hu lelkes olvasója, aki az elvárt letargiával vágott neki reggel a VB-re vezető útnak, ahol is, ahogy arra már számított, az 1.500 megjelent ember az elviselhetetlen, szinte már kibírhatatlan 25 perces, azaz mintegy 1.500 másodperces várakozásra kényszerült.

Aztán még a tegnap este egy kétórás, látványelemekkel tarkított megnyitó során 8 másodpercig nem szólt a hang. Na, ezért szórtuk a Dunába az adófizetők milliárdjait.

Ami még kínosabb, Orbán Viktor, Magyarisztán kalifája, Himnuszéneklés közben megvakarta az orrát. Ez nemcsak a teljes magyar nemzet totális leégetését hozta magával, de egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a miniszterelnök elméje végképp kezd elborulni, hiába a gráci ideggyógyászati kezelés.

Még szerencse, hogy egy darab intarzia sem volt a közelben.

Az Index meg arról írt, minden idők legdrágább megnyitójára csak a kivételezett kevesek jöhettek el, a többiek kénytelenek voltak tévén nézni az eseményt, ebből is látszik, hogy a rakparton a látványosságot bámuló nézők mind statiszták voltak, akiknek kötelező volt mosolyogni és tapsolni. Az Index helyszíni tudósítója is érdeklődéssel kapcsolta be a TV-t, és pont úgy érezte magát, mint a vékony pénztárcájú Kálmán Olga, aki ugyan kijutott Ibizára, de innentől már csak arra tellett, hogy egész nap uno-kártyázzon a gyermekeivel és a férjével. A közismerten feláras homok és napsütés már a strandon maradt, ezért is várja Habonyárpikusz jelentkezését, hátha le tudja hiénázni legalább egy fagylalt erejéig.

A megnyitót amúgy az Index úgynevezett „szokásos giccsnek” nevezte, ahol természetesen túl sok volt a magyarkodás, meg a lézerfény, meg alapvetően mindenből túl sok volt, és ez csak még jobban elrontotta azt, ami már el volt rontva.

De hát ilyen vidéki miniszterelnöktől, meg a bandájától nem is lehetett jobbra számítani.

Az Index.hu múltkor be is számolt egy civileknek az Oktogon sínpárjain tartott előadássorozatról, amelynek azt a címet adták, “Hogyan szervezzünk demokratikus vizes VB-t“. Itt természetesen számtalan jobbnál-jobb ötlet elhangzott olyan transzsportolók előadásában, akik lélekben olimpiai bajnok úszók, csak a testük van elhízva, ezért elfogadhatatlan az a kirekesztés, hogy a versenyeken való részvétel teljesítményalapú. Holott a sportolónak más erényekkel is rendelkeznie kell, például a portszerűséggel, az elfogadással és a demokráciával.

De térjünk vissza az Index tudósításához, amely azokra a katasztrófaturistákra is kitér, akik az ilyen rendezvényeken csak a bakit várják, hiszen tudják, úgy is lesz ilyen. Íme, nekik is szolgált örömmel a megnyitó, mint az Index írja,

biztos vagyok benne, hogy a megnyitó elején sokan fogadtak volna arra, hogy valami technikai baki elő fog fordulni az eseményen, és hát mit ad isten, igazuk is lett.

És hát jön a megnyitóról a konklúzió, hogy bár éppen színvonalasnak is volt mondható, de mi magyarok nem igazán értettük a szimbolikáját, mindenhol máshol ez tökre bejött volna, viszont mindenhol máshol meg tökre nem érdekelte az embereket a magyar vizes VB. Ezt így írja meg az Index:

a megnyitó színvonalasra sikeredett, bár ugyan nekünk magyaroknak nem sokat mondott el arról, hogy mit is jelent ez az egész, de talán a világ nagy részén értékelték volna. Így eljátszottuk a mini olimpiai megnyitót, mintha ránk figyelne a világ, kár, hogy ez rajtunk kívül senkit nem érdekelt.

A HVG nemes egyszerűséggel bolhacirkusznak nevezte a rendezvényt, ami paprikás lisztben forgatva még el is ment volna. Ez mondjuk jól hangzik, csak nem jelent semmit. A gyűlöletcunami azonban odáig ér már a második mondatban, hogy Szepesi Niki szexkönyve óta nem fordult ekkora figyelem az úszósport felé.

Nyilván Hosszu Katinka itthoni és külföldi ténykedése, megnyilvánulásai nem számítanak.

Aztán kiderül, hogy Czene Attila (aki a nemzetközi sportjog figyelmetlenségéből annak ellenére olimpiai bajnok maradhatott, hogy közismert fideszes) már azzal is zsidózott, hogy elárulta, sok termálvíz van Magyarországon. A logikai lánc többi elemeit rakja össze mindenki, ahogy akarja. Később Varró Dani haladó versei is szerepeltek ugyan, de azt meg nem lehetett hallani. Nyilván, tudjukmiért.

Aztán itt van, ez az idézet még, de itt a posztot már nem tudtuk tovább olvasni, mert az ember agya erre a pillanatra elszánja magát, hogy elinduljon az orrnyílás irányába, hogy véget vessen az elviselhetetlen ingereknek:

Bogányi Gergely zongoraművész a Magyar rapszódiákat játszotta a Lánchídon. Nem ő tehet róla, hanem  William Hanna és Joseph Barbera, hogy mindig Soros Györgyként kell nevetnem, ha Liszt Ferenc művét meghallom, mert eszembe jut a Tom és Jerry felejthetetlen epizódja, aminél jobban semmi sem adja vissza a Himnuszban is megfogalmazott életérzést: egymást kergető Tom és Jerry vagyunk saját hazánkban.

A 168 Óra, csak kisstílűnek nevezte az egészet, de ennél jobban nem is alázhatta volna meg a rendezvényt verbálisan. A fényjátékot pedig úgy jellemezte – bár az Indextől kölcsönözve az ötletet – mint a szegény ember pszichadeliája, aki sohasem bélyegezett. Bezzeg ugye, aki. Annak ki se kell látogatni egy ilyen 100 évente egyszer megrendezett megnyitóra, aztán mégis, mintha ott lenne egy Fina-megnyitón. De hát manapság már egy tisztességes bélyegre sem telik az átlagembernek. A lényeg ugyanakkor úgyis az, hogy mi került ezen a fotelon 7.200 forintba.

És akkor a végére a gyöngyszem, a korrekt szociológiai felmérések készítésével meg nem vádolható, de arcbőrére igen érzékeny Vásárhelyi Mária, akitől csak idézgetnénk, mert máshoz nincs gyomrunk. Ehhez is alig:

csak négy dolog hiányzott: a tehetség, az ízlés, a mondanivaló és a munka

az árvalányhajas, ócskán magyarkodó, kivagyi giccsparádé olyan üresen kongott, mint egy kiszáradt hordó. Nem szólt semmiről, csak a magyar történelem legócskább közhelyeinek tehetségtelen és ízléstelen megjelenítéséről

mennyire nem értik, hogy mi a művészet, a tehetség, a színvonal. Hogy valóban fogalmuk sincs, hogy mi a különbség Esterházy Péter és Wass Albert, Káel Csaba és Ascher Tamás, Mága Zoltán és Keller András, Ákos és Baksa Soós János között

Kellemes érfelvágást, költözködést mindenkinek. Nyugodjanak békében!