Bírságipar és útonállás

 

 

  

A napokban húzta fel magát a Tarlós, hogy jól megvágják a polgárokat a közterületisék. Erre írt egy levelet, hogy a kamera mögül, szalonnás szendvicset kajolva ne bírságoljanak. Gondolkodott mindenki egy picikét, majd, ahogy lenni szokott, először a kerületi önkormányzatisék levették a kamerát. Ez kábé két napig tartott, aztán visszatették, majd nem történt semmi. Ám az öreg nem hagyta annyiban és írt a belügyminiszternek, aki visszaírta, hogy neki van igaza.

Ehhez mondjuk nem kell belügyminiszternek lenni, de most akkor mi is a helyzet? Az van, hogy amit Átlagjóska lát, az úgy van, ahogy látszik. Vagyis ez itt egy pénzbeszedési gyakorlat, s tökéletesen független minden olyan kérdéstől, amit belehazudnak mindenféle jogszabálynak nevezett förmedvényekbe. Ugyanis a csekk nem vicc. Amikor csekket küldenek a polgárnak, azt behajtják.

Hogy is kezdődött ez az egész őrület, s miért nem bírunk kikecmeregni sehogy sem belőle?

Előrebocsátom: a jelenleg 18-as, 25-ös korosztálynak ez az egész érvelés semmit se fog jelenteni, mert egész egyszerűen megmagyarázhatatlan, átlátszó, és hamis rendszermentegetés. Ezért, ha nem teszünk valamit, amint a jelenleg 18-as 20-as és harmincas eleji korosztály pár évvel idősebb lesz, úgy küldi el az egész regnáló társaságot a jó büdös francba, mint a pinty.  

Fogjuk fel azt a tényt együtt, hogy akinek a születése előtt alakult így a közigazgatás, a mentalitás és a jogrendszer, annak értékelhetetlenül hangzik – sőt, inkább semmit se jelent – a mentegetőző szülő (sőt: immár nagyszülő) antalli mondása, hogyaszondja: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.”

De magyarázzunk, magyarázkodjunk, tehát kezdjük a kommunizmussal.

45-ben gyütt a komcsi szovjet hadsereg és elfoglalta Magyarországot. Kiraboltak minket és megsemmisítették az államigazgatást. Aztán létrehoztak egy újat, különböző Quislingekkel (tudják a norvég náci főkollaboráns, itt magyar kollaboránsok voltak, előbb Szálasi, majd a komcsik részéről Rákosi, Gerő, stb.), s az új államigazgatás gyakorlatilag arra volt jó, hogy félelemben tartsa a polgárokat. Ennek különösen durva manifesztációja volt az ÁVO, de annak finomabb megoldásai, mint a magyar államrendőrség, vagy a III/ akárhány se volt kutya.

Azonban ez csak a jéghegy csúcsa. ‘56 után finomodott a helyzet, de a lényeg nem változott: a magyar államigazgatás és államosított cégszféra, az orosz/szovjet kommunista birodalom és rendszerpártok érdekeinek megfelelően működött, vagyis elnyomó rendszer volt. Így sose azért létezett, hogy nekünk jó legyen. Mivel megszállt ország voltunk, ezért annak célja az volt, hogy mivelünk jól kiszúrjon.

„Vegzálás”

„Rámenni, egyszerűen rámenni, az istenit az anyjának, hát ezt mindenütt a világon csinálják, és ez még nem is adminisztratív intézkedés, kellemetlenkednek nekik, no, mert már harmadszor veszik el a hajtási igazolványt, vagy mit tudom én, mi a rossebet, hát miért nem lehet ezt megcsinálni? Lakást is megállapítják, hogy életveszélyes, átteszik szükséglakásba.”- mondotta volt Kádár elvtárs, s nagyon pontosan írta le a magyar államigazgatás lényegét.

Erre épült fel a magyar jogrendszer a kommunizmusban. Aki nincs ellenünk, az velünk van, de ha valami nem tetszik, akkor elkezdjük ellehetetleníteni. A pozitívumok: lehetett hétvégi kiskert, telefon, autó pár év után és nem haltunk éhen. Jól azonban csak viszonylagosan éltünk, hiába is mondja bárki, bizony a nyugati életszínvonalhoz képest itt szegénység volt, elég csak az akkor kicsit menőbb Jugoszláviára gondolni. A negatívumok: felakaszthattottak, agyonvertek, Gulágra küldtek, lehallgattak, ha nem tetszettél.  

S ezt a jogrendszert mi 1990-ben átörökítettük.

Meg se próbáltuk visszaadni a tulajdont, nem görbült itt senkinek a haja szála sem. Aztán gyött a Sólyom „nemzeti liberális” Laci bácsi, aki a jogbiztonságra hivatkozva jogfolytonosságot hirdetett alkotmánybíróságice. Ez ugye, nem nehéz belátni, arról szól, hogy a komcsi jogszabályok érvényben maradtak. Azok a komcsi jogszabályok, amiket azért hoztak, hogy minket inkább többé, mint kevésbé jól megszívassanak.

A posztkommunista rezsim azért még 2006-ban kimutatta a foga sárgáját, de 2010-ben kimúlt. Ám mi még mindig ugyanott tartunk. A rendszer logikája ugyanis nem változott: amit az állam mond az úgy van, s a polgárnak még véletlenül se lehet igaza. Csak, kedves barátaim, azzal kell szembe néznünk, hogy a bírság mára nem vicc. Ugyanis az állam bármikor csúszik, határidőt elszúr, nem működik, akkor annak semmi következménye (vagy a bíróságon majd 2 év múlva igaza lesz a polgárnak, senkit se rúgnak ki a valóban felelősök közül), ha a polgár viszont valamit, akkor azonnal jön a „fizetési felszólítás” – stb. Ezek az összegek azonban már túl magasra jutottak.

Ennyit a rendszer logikájáról.

S itt teszem fel a mentő kérdést a parkolás és a más ügyek tekintetében is: Drágáim, észnél vagytok bírságok tekintetében? Nem féltek, hogy egyszeri Átlag Állampolgárok egyszer csak bemennek hozzátok kihegyezett kaszával és felkoncolnak?

Valamikor a kétezres években vezették be a parkolási fizetési kötelezettséget és az ezzel járó ötszörös, meg tízszeres összegű parkolási bírságokat kicsiny hazánkba, s azóta olyan ipar lett belőle, hogy csak úgy nézünk, mint Juhász Péter a közvéleménykutatási adatokra.

Mondották volt jó kommer és libber vezéreink, hogy ez remek lesz, mert lesz sok P+R parkoló, ahol majd ingyenesen megállunk – ugye óvjuk védjük, levegőnk, környezetünk – aztán pedig a remek tömegközlekedéssel/négyes metróval pedig behatolunk majd a budapesti belvárosba/városba/ vidéki kisvárosba. Abból a pénzből tehát nagyon jó lesz nekünk, mert amúgy még kényelmes is lesz, hiszen kéttörzsű hajókkal suhanunk majd Szentendre és Pest között, s lesiklunk Mohácsra, amikor épp nem légpárnás közlekedés lesz, vagy mágnesesen lebegő HÉV.

Szóval nagy idők voltak, akkor papíron épült-szépült a négyes metró, amelyről ugyan mindenki tudta, hogy a szadeszesek és kommerek lopnak, mint a szarkák, de ez senkinek nem szúrta a szemét, s mikor jöttek a Tarlósék, akkor még el is kezdődött épülni, szóval mindenki jól járt. A lakosság azért, mert lett metró 25 év után, a Tarlós azért, mert tarthatott a miniszterelnökkel sajtótájékoztatót, s learatta a babérokat, a szociszadi szarkák meg azért, mert senki nem firtatta hova közbeszerződött el a pénz. (Na ebbe a levesbe köpött bele az OLAF, de, mint látjuk, foganatja annak is épp annyi lett, mint a híres elszámoltatásnak.)

De tekintsünk vissza még pár évecskét, tanulságos sztorik ezek…

Mentek tehát a nagy dumák, hogy majd még sokkal nagyobb és szebb P+R parkolók lesznek, s mutattak szebbnél szebb képeket arról, hogy fog majd kinézni a város. Aztán jött a Hagyó és átvette a nokiás dobozt két parizer között. Ez már eléggé látványos volt.

Azért persze a jó öreg szociszadi megoldások következtek: kiadták gebinbe egy remek cégnek – persze a szocik a sajátjuknak, a szadi meg az ő haverjüknek, aki aztán jól beszedte a pénzt, s lett belőle fekete Bentley típusú gépjárműve a kedves Fürst Gyuriknak. Bár a másik ürgének, a XIII. kerületinek meg piros Ferrarija lett, szóval nem voltak márka-skrupulusok, s a színekkel sem tűntek igazán válogatósnak.

Aztán valami kormányváltás, de több mint rendszerváltás nevű jelszó után jött az ukáz, hogy ezt kérem önkormányzatosítani kell. Így hát államosították (bocs önkormányzatosították, ami ugye nyilván tök más, mint az állam, úgy már teljesen más lesz minden, ha önkormányzati, kérem, igen, teljesen, az önkormányzatok nem Magyarországon helyezkednek el, hanem az alkotmányos levegőégben), amelynek ugyan a bírságok összege tekintetében egy darab hatása nem volt, de legalább most már nem rögtön vettek Bentleyt -Ferrarit- a kedves Fürstgyurik.

Ám a beszedett pénznek továbbra sincs látszatja, bocs.

Nos, kedves barátaim, Dalma asszony, szóval valami elindult. Azonban, mint az a jómagyar bürokráciában lenni szokott, elszaladt a ló a hivatalnokokkal és a felügyelőkkel. S ma már időszerű az amúgy mindenki által tisztán, csekk formájában látható állampolgári kötelezettségek után az állami kötelezettségek manifesztációját is meglátni. Vagy a bírságok összegét lecsökkenteni.

Mert, ha a főpolgármester szól, hogy nem fizetünk bírságot, s az egyszercsak be nem fizethetővé válik: megmutatkozik a dolog lényege: pénzbehajtásról van szó. A pénzt pedig bizonyos legitim, közelfogadásnak örvendő célért szokás behajtani. A harácsért ugyanis még a török szpáhinak is kellett legalább valamit tenni, legalább valami védelemszerűt. Szóval legitim, közelfogadásnak örvendő cél például az, hogy nyújtunk szolgáltatást. Azt pedig – nem kell mondanom – nem látjuk. Nem épültek P+R parkolók, nem lett jobb a tömegközlekedés és a budapesti kerületek nem újították fel a második világháborús/56-os belövéses házakat. Vidéken sem.

Azok ugyanis, ha megújultak, állami forrásból épültek.

Tudjuk, tudjuk, mindenki azt mondja, hogy hiányozna a bevétel az önkormányzatoktól. Sajnos erre van egy nagyon kellemetlen válasz: az önkormányzati bevétel, mint olyan, pontosan olyan, mint az állami: célhoz kötött. Nem önmagáért való. Valamire fordítani kell ugye, amit mi, polgárok látunk.

Ám akkor felteszem a következő mentő kérdést: hova lett a parkolásból, közig. bírságból, stb-ből befolyt pénz?

A választ, kedves olvtársak mindenkire magára bízom. Annyit még hozzátennék az ügyhöz, hogy ma Magyarországon arról vitatkoznak közéletice, hogy ki milyen csúnyát mondott a civilekre, meg mennyien kimentek a CEU miatt az utcákra. Hát, az a gyanúm, ez a porhintés már nem sokáig tud tartani. A csekk ugyanis, a jelenlegi balos/civil stb. ellenzékkel ellentétben nem vicc.