Üdvözlet a Győzőnek!

 

 

  

Éjjel, a török puccs híreit figyelve azon rötyögtünk a Toronyházban, mi lesz, ha Erdogan nem jöhet hazánkba ünnepelni a győzelmüket Szigetváron, mer jól megpuccsolták. Az ünnepségre, ami megemlékezés, és amire eleve bukó meghívni az akkori győztest. Olyan, mint a Nemzeti Összetartozás Napjára meghívni a franciákat vagy a románokkal pezsizni rá. Szóval nem haltunk volna bele, ha Erdogan nem vigyorog itt. És mivel katonai puccs, abban reménykedtünk, küldenek majd valami tizedest egy törökszegfűvel, oszt csókolom. De hát nem is Erdogan győzött, hanem Erdogan népe. És ez a legijesztőbb.

Azt egyetlen kormányfőnek sem róják fel, ha a demokrácia védelmében utcára hívja a keményen dolgozó kisemberek tömegeit. Például Antall József joggal  szólíthatott volna fel egy jó kis taxisverésre, azaz az akkori titkosszolgálat puccskísérletének leverésére, amelyet a szintén titkosszolgálatisokból és besúgókból alakult kamudemokrata SZDSZ irányított.

A taxisveréssel még adós a magyar demokrácia.

Csakhogy azt már korábban is megírtuk, az erdogani recept szerint a beszólogatós újságírókat egyszerűen le kell csukni, de nem egyesével, hanem tízesével, húszasával, szerkesztőségestől, mindenestől. A magyar közvélemény egy ponton túl nem viselné el, hogy a magyar önbecsülést és általános közérzetet napról-napra a béka segge alá lerántó baloldali média tagjait bevágják a dutyiba. Orbán is biztos szeretné rács mögött látni a 168óra, vagy a Népszava komplett írógárdáját, de nem teszi, a demokrácia végett. Erdogannak viszont belefér. Erős vezető, és éppen mostanában zsarolja szét Európát a menekültekkel, a Muttitól meg az EU-s tagságot a megüresedő Anglia helyére. Ráadásul a kurd merényletek miatt szintén ezt a határozott fellépést várja el a török választópolgár.

Ha az ember el is gondolkodik, vajon melyik titkosszolgálat akarta meghekkelni vagy átrendezni a török demokráciát, én leginkább az oroszokra tennék, mert sokat kellemetlenkedett nekik Erdogan az utóbbi időben. Ugyanakkor ez a cucc mégis inkább valami belső forradalom lehetett a vallásilag túlzottan konzervatív Erdogan ellen, a diktátori Erdogan ellen. Az ellen az erős Erdogan ellen, ami különben alapvetően rossz a Nyugatnak.

Erdogan korábban is jelezte, van egy belső ellenzéke, amelyet nem tud kiirtani, lévén az a hadseregben, a titkosszolgálatokban, és a szervezett bűnözés magasabb szintjeiben kell a tagjait keresni. Amikor 2012-ben autójában és irodájában lehallgatókészülékeket találtak, a török kormányfő azt nyilatkozta, hogy azokat a titkos állam, a derin devlet emberei helyezték el. „Ilyen titkos állam majdnem minden országban létezik” – tette hozzá a miniszterelnök.

Erdogán arról is beszélt, ezt a titokzatos valamit nem lehet teljes egészében kiirtani.

Az egyik ilyen lehet az Ergenekon nevű ultranacionalista török szervezet, amely egyszerre EU-szkeptikus és iszlámellenes. Ennek a szervezetnek állítólag a katonai vezetésben is vannak emberei. Bár ez a szervezet minden tekintetben Erdogan-ellenes, hiszen a török elnök EU-barát és elkötelezett, konzervatív iszlamista, akkor is többet várna egy háttérhatalomtól az ember, mint egy tábornoki szintű puccsot. Az nulla, leverték az Erdogan-párti polgárok.

Ha viszont Erdogan joggal örül, hogy nekiláthat a szervezett ellenzékének felszámolásához, akkor ez már duplán az ő éve. Kinyírja az ellenségeit, és még a választói is azt akarják, hogy tegye. Erdogan abszolút Európa-idegen módszerekkel és elvekkel vezényli Európa felé Törökország hajóját, és ha révbe érnek, egy arrogáns, az európai normákat lenéző és semmibevevő állammal fogunk gazdagodni. Egy igazival, nem az orbáni különutassal, amit eddig a legnagyobb szörnyetegnek tartott az európai libnyaf.

Amikor majd Erdogan Szigetváron belevigyorog a kamerába, pontosan ezt fogjuk leolvasni az arcáról, vagy még ennél is többet!