Nem csak a migránsok veszélyesek, hanem a túlárazott szója latte is

 

Ma már jól ismert forgatókönyv az, amikor kívülállók beköltöznek egy környékre, kezdetben egy kis üzletet üzemeltetnek, az emberek egy része talán még örül is nekik, majd utánuk jönnek a haverok, hirtelen többen lesznek, szép lassan kiszorítják az őslakos helyieket, akiket még pluszban elnyomónak, bűnözőnek és veszélyes elemnek titulálnak. Tuti, hogy most mindenkinek a muszlim migránsok jutottak eszébe, pedig most kivételesen nem róluk van szó, hanem a dzsentrifikáció jelenségéről.

[rule style=”rule-dotted” ]

A fenti történet mindennapos és nem kell hozzá se Sorosgyuri, se Merkel, pláne a félrészeg és félhülye Juncker, elég egy jól megközelíthető belvárosi loft, egy jó hangulatú romkocsma – és el is szabadul a pokol. A megszállóknak ezúttal nem a bőrszíne vagy a vallása az érdekes, a foglalkozása annál inkább: művész, startupper, programozó, főállású hipszter, és ne tévesszen meg senkit, hogy tornacipőt hord és longboarddal közlekedik. Amit okoz: túlárazott flat cortado, drága kézműves sörök, megfizethetetlen ingatlanárak, önkormányzatnak benyújtott feljelentések, valamint az egyszerre jelentkező munkanélküliség és munkaerőhiány.

A dzsentrifikáció a Közel-Keletről induló népvándorlások mellett az egyik legnagyobb kortárs kihívás, nem meglepő, hogy a nyugati liberális világban van a tűzfészke, de szorgalmasan terjed a világ minden szegletébe.

 

Az egyik legnagyobb dzsentriközpont jelenleg a világon San Francisco, ahol a techcégek miatt olyan magasak lettek az ingatlanárak és a bérleti díjak, hogy az egyszerű embereknek egyszerűen el kellett hagyni az otthonaikat és egyre kijjebb költözni. Ez persze az említett cégeknek jó, hiszen nekik van pénzügyi lehetőségük beköltöztetni alkalmazottjaikat (gyakran 10-15 embert egy lakásba) és pedig pont leszarják az őslakosságot meg úgy általában mindent, ami tevékenységük következtében elszaródik a világban.

Természetesen ezek a fiatal tehetségek nagy rajongói az egyik legújabb libnyafi-őrületnek a “safe space” mozgalomnak, vagyis annak, hogy csak olyan emberekkel vegyék körül magukat, akik szeretik őket, és még véletlenül se kelljen konfrontálódniuk. Ennek az az eredménye, hogy a kommunista rendszerhez hasonlóan feljelentgetik a környékbelieket, ha mondjuk nem kedvesek velük, nem adják át a helyet, véletlenül meglökik őket, vagy ilyesmi. A hatóságok persze a hipszterekkel vannak, mert ugye ők pezsdítik fel az ország gazdaságát, a pénzen kívül minden más meg úgy nagyjából le van szarva.

Azt megszoktuk, hogy az embereket nem érdekli a másik, amíg a rossz nem vele történik, viszont néhány dologra oda kellene végre figyelni: például a San Francisco-i Sierra Club bezárására, amely a város és Amerika egyik legfontosabb természetvédelmi szervezete volt. Nem tudták fizetni a lakbért.

 

A szervezet kilakoltatása tipikus esete a dzsentrifikációnak, amely épp olyan, mint a jól lefizetett libsi közgazdászok és politikusok által körberajongott szabadkereskedelmi egyezmények, amely ellen a szegényebb országok és az átlagemberek megpróbálják felvenni a harcot, hogy védjék az életüket. Ahogy a klímaváltozás például elnéptelenedést, fajok kipusztulását vonja maga után, ugyanúgy a dzsentrifikáció is valami ilyesmit csinál. A városok a társadalom forradalmi inkubátorai, az új ötletek és a fejlődés szimbólumai, de ezek mellett sajnos a rövidlátó hülyeségé is.

Mi lesz vajon, ha már nem engedhetjük meg, hogy bennük lakjunk, hacsak nem születtünk Sorosgyuri unokájának, vagy nem fogadott be Cukorhegy Márk több milliós havi fizetésért? Menjünk lakni az erdőbe? Jó, rendben. Ők meg árulhatnak egymásnap startup alkalmazásokat, amíg el nem lepi őket a szemét vagy éhen nem hallnak.

Mondjuk utóbbi forgatókönyvön észre kell vennünk a teremtés bölcsességét…