A liberális algoritmusokról

 

Magam mindig hittem abban, hogy a fizikai világ megismerhető, és mint ilyen, számokkal le is írható. De legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy a liberalizmus nem más, mint egy sima algoritmus, ami arra szolgál, hogy a többi „ideológiai és valóságértelmező versenytárssal” szemben olyan előnyökhöz juthasson, mint a Felcsút a királyi tévés sportközvetítések esetében.

[rule style=”rule-dotted” ]

Nyilvánvaló, hogy a Cukorhegy Márk és a haverjai gigászit hazudtak, amikor arról magyaráztak, hogy a közösségi média hogyan alakítja át és hogyan demokratizálja a tartalomfogyasztási szokásainkat. Valami olyannal veszítették a szemfényt, hogy mi magunk leszünk a szerkesztők, saját vonzódásaink és választásaink, valamint ismerősi körünk határozza meg, milyen hírekkel és milyen gyakorisággal találkozunk. Tényleg átalakította, de demokratikusabb pont nem lett tőle.

Mint a frissen kirobbant botrányból egyértelművé vált, a valóságban ez úgy néz ki, teljesen át akarják venni az (köz)életünk feletti kontrollt, már nem elég nekik az, hogy mindent tudnak rólunk, már azt is meg akarják határozni, hogy miben higgyünk, miről beszélgessünk, hogyan viselkedjünk és milyen zenét szeressünk. És aki nem része az új mainstreamnek, az a feketeseggű-algoritmus boldog tulajdonosai lesz. És ez kivételesen nem egy kocsma-konteó.

A Facebook egy ideje már szinte kizárólagos hírközvetítő. Szent küldetésének is tekinti, hogy a világ híreit első kézből, ezüsttálcán nyújtsa át a felhasználóinak, a News Feed tetején, hogy még görgetni és kattintani se kelljen, a felhasználók meg (eddig) elhitték, hogy egy teljesen független algoritmus rakosgatja az orruk alá a cikkeket. Sajnos nem, manapság már az algoritmusok is átálltak a ligetmentők oldalára, így ha például a muszlimok megszállnák Európát, akkor arról nem számolna be a közösségi oldal, nehogy összezavarodjon a tisztelt felhasználó két TASZ felhívás olvasása közben. Meg különben is, nemcsak az öreg kontinensnek kell a vérfrissítés is, hanem a Cukorhegyiéknek is, elvégre a migrik a fickificki mellett az okostelefonjukat kedvelik és attól függenek a legjobban.

Egyébként nem csak az algoritmus tehet a dologról, mert az tévedhet is akár. Mellette egy csapat kurátor is dolgozik az ügyön, akiknek nem csak a hírek figyelemmel követése a feladatuk, hanem az is, hogy az „oda nem illő” tartalmakat eltávolítsák. A cég számára fontos, de valamiért nem eléggé népszerű anyagokat pedig elhelyezzék a trendi hírek között. Ez nagyon úgy hangzik, mintha manipuláció lenne, de ha ezt leírnánk, akkor akár lehetnénk a mindenegybenblog is, az meg nem lenne jó.

A Gizmodo interjút csinált két korábbi kurátorral, akik valamiért, talán a vártnál kisebb végkielégítés, vagy az egykori szakmai megaláztatás miatt mindent bevallottak. A nevüket persze nem árulták el, mert félnek az esetleges retorziótól. Amennyiben ez igaz, úgy azért el kell gondolkodni azon, hogy milyen monumentális hatalommal rendelkezik a cég, amelyik tulajdonképpen bárkinek az életet azonnal tönkre tudja tenni, ha szeretné vagy ha fenyegetve érezné magát. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy volt BKV-s jegypénztár a kirúgása után nem mer anyázni egyet, ha késik a busz, mert fél a cég haragjától.

„Azt mondták, hogy ha valamit látunk a CNN, vagy a BBC főoldalán, akkor azt azonnal rakhatjuk is trendibe, még akkor is, ha amúgy az nem pörög olyan jól.”

Ez azért van így, mert a Facebook azt szeretné látni, hogy az emberek az ö felületükön, és nem egy sör mellett beszélik meg a legkeményebb közéleti témákat. De persze politikai célokra is remekül használható ez az eszköz.

„Ha viszont valamit a Facebookról írtak, akkor azt tilos volt népszerűsítenünk, egyszerűen nem nyúlhattunk hozzá”

Kérdés, hogy mennyien tudnak magyarul a kurátorok közül.