Zuckerberg csókoltatja a magyarokat

Mattyasovszkiné Grúber Teréz, egyszerűbben csak Böbike, hétfőn délután a Belvárosban ismerte fel a Cukrosbácsit. Nem volt túl feltűnő jelenség, pont olyan semmitmondó, bamba képe volt, mint az arcoskönyvben. Bárki egy egyszeri HAHA-tagnak gondolhatta volna, de furcsa körülmények okán egyáltalán nem volt hónaljszaga és a gondolkodó sarut sem viselte. 

Mattyasovszkiné Böbike még oldalba is bökte az ő hites urát, Mattyasovszki Tivadar, nyugalmazott kenyérgyári művezetőt: Nédd mán Tivike, ott van az a Cukrosbácsi, azzal a sunyi képével, amitől még (…). Tivike nem élt a viszonválasz lehetőségével, mert a horgászbolt kirakatának az üvegéből a szemközti kocsma teraszával szimpatizált és tudta, hogy az úgysem lesz az elég romos a Cukrosbácsi nagyon hipszter ízlésének. Tivike az index beépített ügynöke volt és nemcsak a Cukrosbácsit figyelte, de szemmel tartotta a szemközti ház harmadik emeletének ablakában Tótavé Árpikát is. 

Árpika egy melegblog legdörgedelmesebb hetero-ellenes szerzője volt. Most éppen hol a Cukrosbácsit nézte árgus szemmel, hol a kezében tartott nyeles tükörbe pillantgatott, ami még a Hilda néni hagyatékából volt és az aranyozás már erősen megkopott rajta, mindeközben heves mozdulatokkal maszturbált és monoton módon ismételgette: ezt nem hiszem el. Cukrosbácsi nem ismerte fel a mögötte rollert toló Vutykó Trutymót se, aki egy Vona Gábor szeret téged feliratú izompólóval igyekezett elvegyülni egy a „Mi még nem tudjuk, hogy szeretjük-e a melegházasságot” tüntetés hupikék terepszínű ruhás szervezői között. Ezek mind egy-egy pletykalap vagy internetes portál korábban Afganisztánt megjárt nagyon titkos ügynökei voltak. Napok óta Cukrosbácsit követték. 

Azt csak nagyon kevesen tudták volna pontosan megmondani, hogy hány portál, hány blogger, pletykalap beépített hírszerzői lihegtek Cukrotbácsi nyomában éjjel-nappal. Talán egyedül az utca túloldalán a Pénzéhes, De Lágylelkű Örömlányok Klubjának tagjait felvezető Dubajos Micike, akit sokan Lulu the Wonderfulu néven ismertek, volt az, aki az ügynökök nevét és a felbukkanó pletykaéhes baromarcúak pontos számát meg tudta volna mondani a bőkezű érdeklődőnek. De Micike és népes számú kísérői kizárólag arra koncentráltak, hogy életük hátralévő részét egyetlen és nagyon gazdag exkluzív ügyfélnek, a Cukrosbácsinak szenteljék. Az örömlányok mind harmadéves burzsoá szociológusoknak álcáztak magukat, a Cukrosbácsinak legfeljebb az lehetett feltűnő, hogy két-három lépésenként át kellett lépnie egy-egy necc harisnyás, babydollos szociológus lányt, akik mind Pratkanis-Aronson: A rábeszélőgép című könyvét szorították görcsösen a hónuk alatt. 

De a Cukrosbácsi nem zavartatta magát ilyen apróságokkal. A nap folyamán felkeresett néhány belvárosi intézményt, evett, ivott. A Peresztrojka elnevezésű romkocsmában 5 gramm kokaint vásárolt a libanoni Kemálabduldzsámáltól, aki Pesten tanult a SOTÉ-n, a különleges péniszhosszabbítás tanszéken. Napközben, a saját arcoskönyvének a segedelmével, még két hetedik kerületi örömlányt vásárolt magának, egy-egy órára, ezeken a légyottokon az RTL Klub kutatási igazgatójának álcázta magát, mégpedig Ralfloren cuccokban és tornacipőben. 

A későbbiekben a Cukrosbácsi a saját arcoskönyvében nagyon kedves, vidám napoknak írta le a Budapesten eltöltötteket. A várost bulisnak, vendégszeretőnek látta, a magyar lányokat szépnek és odaadónak, azt pedig külön kiemelte, hogy a belvárosban vigyázni kell a földön fetrengő, kurvoid szociológus lányokra, hogy nehogy rájuk lépjünk, vagy egyszerűen ott rögtön szexuális viszonyt létesítsünk velük. A Zorbán médiaterrorizmusáról ő is hallott már, azt nagyon elítéli és a legjobb dolog a Földön a sajtos-tejfölös lángos. A Cukrosbácsi ezek után csókoltatta a magyarokat, egyben büszke volt arra, hogy Magyarországot újra felrajzolta a térképre. Megígérte, hogy ajánlani fog bennünket a többi milliárdosok figyelmébe, majd a fal felé fordult és elaludt.

(A mémért köszönet 2354. sz. Dózsa György Facebook Csapatnak!)