Zsolti a Süsü


Szegény Török Zsoltit megint félreértették. Nem könnyű manapság törökzsoltinak lenni, sok a félreértés körülötte. A nyugodtabb napokon is, kampányüzemmódban még hatványozottabban. Pedig nem fogalmaz bonyolultan. Pont annyira cizellált, amennyire egy páfránynak szükséges, ha a többi szobanövényhez beszél. Ebben a műfajban ő könnyen érvényesül, hisz alapjáraton nem bonyolult személyiség, de mégis sokan félreértik. Süsünek volt még ennyi baja a félreértésekkel. 
Tegnap (-előtt, csak elfelejtettem kitolni a posztot, magától pedig nem múkodik’) hozta a hírt az Index: az Egyenlítő blogot a Köztársaság térről a Jókai utcából írják. Nahát. Kinek kellett belekapaszkodnia a monitorba a meglepetés okozta szédülés miatt, mikor olvasta? Ezt ugyanis eddig is tudtuk sejtettük, inkább azon döbbentünk meg, hogy Török Zsolti irányítja a megfelelően képzett és elkötelezett egyenlítői apparátust. Utasításokat, elvárásokat fogalmaz feléjük. Egy törökzsolti. Egy páfrány. Ráadásul még saját irodájuk sincs, ahova vissza tudnak húzódni a törökzsoltis utasítások elől, és ahol a magukra zárt ajtók mögött, lekapcsolt villanynál saját, nemtörökzsoltis gondolatuk is lehet. Ahol nem kell félreérteniük Török Zsoltit.
De az ellenzéki lét már csak ilyen kegyetlen. Összevetésként: mi nem saját irodát, mi saját felhőkarcolót kaptunk a Fidesztől és noha külön mágnesvasút köti össze a Lendvay utcával, még egyszer nem kaptunk tőlük utasítást. Gondolatot is hagynak sajátot megfogalmazni (volt, hogy támadt), és a punci szót is leírhatom bármikor, ha kontextusba helyezem. Később oda is helyezem, de még ott tartok, hogy bár Szijjártó Péter azért néha átjön megsimogatni Megalomán Mongúz kollégánkat és megeteti Rogán Antal saját kezűleg fogott gyíkjaival, de semmi mást nem akar. Meg mindig iszik egy kólát az automatából. Azért, mert az nálunk nem pénzbedobós, mint a Lendvayban, de hozzánk nem is szoktak betörni süteményért és tiltakozás céljából felsőoktatást hallgató, ismeretlen okból marxista fiatalok, így nem szükséges megvédeni az ingyenkólát. 
A demokratáknál ugyanakkor más a helyzet, ott nem szabad gondolatból sajátot tartani. Szigorúan ellenjavallt, afféle kétharmad a szemükben. Minden eszközzel küzdenek ellene. Ha a fehér köpenyes pártháeres felmutat egy kisebb plasztikkártyát egy stilizált puncival (az összes kártyán stilizált punci van – legalábbis nekem mindig az jut eszembe, ráadásul kontextusba is helyeztem), akkor a demokratáknál kérdő tekintetet kell vetni Török Zsoltira és megvárni a gondolatot, az utasítást. Persze ez csak félreértés, mert igazából nem is ad gondolatot, csak tájékoztatást. Ami csak akkor utasítás és gondolat, ha félreértettük és is vissza is kanyarodtam a poszt nyitányához, mert a törökzsoltikat mindig mindenki félreérti. Süsünek nem volt ennyire nehéz az élete. 
Egy dologban azonban tényleg nem ártana tisztán látni. Török Zsolti büszkén hangoztatta: a szocialista párt nem fizet a saját sajtósainak, az egyenlítős srácoknak. Akiknek utasítást, gondolatot és feladatot ad, azaz munkát ad. Így lett az ingyenminiszterelnökből mára ingyensajtós? Mélyre zuhantak, de hát kegyetlen az ellenzéki lét, mint az korábban említettem. De nyilván van bennem némi kételkedés, kicsivel több szkepszis, mint Vágó Istvánban egy átlagos kedden. Nagyobb sanszot látok arra, hogy Török Zsolti hazudik és  -egyébként nagyon helyesen – az elvégzett munkáért, a szocialista gondolat terjesztéséért, fizetést is ad. Vagy, másik lehetőségként, az egyenlítősködés a párt kiválasztási mechanizmusának a része és pusztán pártmunka, amiért egyszer majd stallum és állami fizetés jár? Ez is korrekt eljárás, küzdjön meg a hülyegyerek a külső bizottsági tagságért, de ebben az esetben ezt legyenek szívesek kitenni az ablakba és nem “társadalmi munkáról” kamuzni! 

  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.