Walking Csirkefarhát

Ismét támad a szociális demagógia, az MSZP legmegbízhatóbb fegyvere. Eddig is felszínen tartották a témát, persze csak a szokásos hitelességi szinten (Simon “éhségmenet” Gábor és az ürgebőrbe varrt százmilliók, ugye.), de most kampányüzemmódban kezdték tolni. Maholnap már mindenki erről beszél: a maszop másfélszeresére emeli a minimálbért.

De nézzük is, mi ezzel a probléma. Illetve problémák, mert több is van.

Először is frissítsük fel emlékeinket minimálbér ügyben. Sajna rövid a memóriája az átlagos választónak ilyen téren, de nem a mienk! Rémlik mi történt, amikor az “első orbáni országrombolás” alatt 21500 Ft-ról első lépésben 40000-re, majd 50000-re emelték a minimálbért? Az akkori MSZP Nemzethalál I. és Nemzethalál II. eljöveteléről tájékoztatta az országot. Hogy ugyanis azt nem bírjuk ki, és majd az össze multi összecsomagolja a gyárat, és megy Romániába. Azt persze már akkor is tudtuk, hogy az ő ideális társadalmuk lakosságuk a minimálbér környékén tengődő multirabszolgák tömegeiből álló megvezethető/kézből jutalomfalatoztatható’ cselédsereg, de ráadásul még baromira mellé is lőttek. Nem ment senki sehova.

Aztán emlékezzünk arra is, hogy az újkori történelmünk legócskább ígéretkampányában, 2002-ben mi történt. 19 ezres sárgacsekk a nyugdíjasoknak, plusz kéthavi nyugdíjjal, fűnek-fának 50%-os béremelés, stb. És az eredményre is emlékszünk. A Megyó féle 100+100 napos programban nem az az eredendő bőn, hogy megígérték (attól csak simán ocsmány lenne), hanem hogy meg is csinálták, mindezt fedezet nélkül. Aztán miután 8 év alatt GDP arányos államadósságban közel 25%-kal (55%-ról felment 80%-ra) sikerült megterhelni a mi jövőnket, utánuk az özönvíz alapon “elegánsan” megbuktak, és azóta még elegánsabban rácsodálkozgatnak, hogy miért is nem élünk Ausztria életszínvonalán.

A fene nagy minimálbér-emelés pártiság annak fényében különösen érdekes, hogy az MSZP kormányok tettei eddig ennek semmi jelét nem mutatták, mert az nem fért össze az ő olcsó munkaerőre alapozott bedolgozó-feldolgozóiparosított Magyarország-képükkel A rendszerváltás óta eddig két kormány alatt volt jelentős minimálbér-emelés, ez pedig a két Orbán kormány. A többiek maximum apró emeléseket, kiigazításokat hajtottak végre. (A tisztesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a legutóbbi komoly emelés a minimálbér adómentességének eltörlését szolgált ellensúlyozni.) Tehát ha más csinálja, rossz, ha meg ők tehetnék, nem teszik.

Most vessünk egy pillantást az aktuális ígéretekre. Az a terv, hogy annyira csökkentik a minimálbérre rakódó járulékterheket, hogy körülbelül másfélszeresére nő a nettó pénz, ami zsebben marad. Dejóóóóóó! Nézd, anyjuk! Mennyi csirkefarhát! Remek ötlet, csak a fránya hogyanra nem ártana kitérni, pláne mert az egykulcsos adó körüli óriási hisztériára még élénken emlékezhetünk.

A honnan-ra van is egy szerény tippünk. Összefüggésben lehet az állandó budapesti IMF iroda újranyitásával, mivel mögöttes számításokkal alapvető gondok akadnak. Ez mondjuk az országot elhagyó 4 fő/perc fényében nem meglepő.

Azt mondja ugyanis Mesterházy, hogy a fogyasztásnövekedés és az abból fakadó gazdaságélénkülés miatt ez csak 30 milliárd körüli átrendezést igényel a költségvetésben. Akkor most számoljunk: Atesz szerint a bruttó 300 ezer alatt keresőknél kéne hagyni évi 207.000 forintot. Ez alsó hangon a nagyjából 4 millió munkavállalóból 3,5 milliót érint. Ha a két számot összeszorozzuk, egy nagyjából 700 milliárdos kiesés keletkezik. Ez bizony 670 milliárdos különbség Atesz világa és a valóság között. Ha TV-s riporter lennék, most mindenesetre hihetetlenül rohadék kérdéseket tudnék feltenni neki.

Ja, lenne szolidaritási adó a gazdagoktól. Még beszednének némi pénzt a rohadékoktól. 13%-ot egész pontosan a bruttó 450 ezres jövedelem felett. Egyrészt tegye fel a kezét, aki ekkora jövedelemmel már gazdagnak érzi magát, pláne ha van pár gyerek, meg pár törlesztőrészlet, másrészt ez még mindig kevés.

És akkor most nézzük azt a mintát! A haladó ballibancs elitnek sok kedvelt szórakozása van. Az egyik, hogy szeretik más faszával verni a csalánt. Most épp egyrészt azokéval, akik kicsit jobban keresnek az átlagnál, másrészt pedig azokéval, akik 5-20 év múlva is itt élnek és adóznak majd.

A kikényszerített szolidaritás olyan mániája a progresszíveknek, amiről nem képesek leszokni.

Megkockáztatom, hogy a progresszív adózásnak csak azért a hívei, mert magukat progresszívnek mondják, és ami róluk van elnevezve, azt automatikusan jónak is gondolják. Akkor most tisztázzuk: NEM! Kedves szocik. Azt fogjátok már fel végre, hogy senki nem jár jól azzal senki, ha az összes lehetséges eszközzel minimálbéresek vagy a kiskeresetűek tömegeinek agyonszeretésére és újratermelésére állítjátok be az országot! Ez persze egy álom nektek, mert szeretitek a vasárnap reggeli húsklopfolás hangját áthallani a szomszéd panellakásból. Beállítani a prolilét minimumára a társadalmat lakosságot. Ehelyett inkább a minőségi melóhelyek megteremtése az, amivel pozitív irányba lehet mozdítani a jövedelmi viszonyokat. Ez persze nektek magas. Ti csak azt a választópolgárt tudjátok megszólítani, aki továbbra is az állam által ígért valamikre várást éli meg létcélként.

A másik kedvelt szórakozásuk, hogy nem csak turkálni szeretnek mások pénztárcájában, de imádják költeni is a pénzt. Ha hazai pálya tovább nem sarcolható, akkor jöhet a már fent említett IMF. Ne legyenek kétségeink, ha visszatérne a böszmekoalíció, ismét a tenyerén hordozna minket a nemzetközi pénzvilág és ismét maximumra járatnák ezeknek az idiótáknak a kihasználását. Imádnak ugyanis kölcsön adni olyan kormányoknak, akik cserében hajlandóak úgy eltékozolni a családi ezüstöt, hogy még ők fizetik a szállítási költséget is.