Az albán liberális tragikomédiája

 

 

  

Jogosan hiszi azt az ember születésétől fogva, hogy nincsen kiábrándítóbb embertípus a férfi feministáknál, akik némi szex reményében rongyként képesek eldobni méltóságukat, de a nők viszont őket legfeljebb a legjobb barátjuknak, lelki szemetesüknek tekintik, és szerelmi bánatok viharai közepette zokognak a vállukon. Aztán amint jön egy nem feminista férfi, rögtön reppenek is le arról a megértő, femista vállról. Na, de az a lényeg, hogy nem ők a legundorítóbbak, van náluk is rosszabb.

Még Komáromy Gergőt és Gulyás Marcit is simán kispadra küldik a macedóniai albán liberálisok, akik klánjaikból kiemelkedve, a fővárostól nem messze található zárt falvakból a nagyvárosokba vándorolva tengetik mindennapjaikat, és a származásra látszólag fittyet hányva kampányolnak a határok eltörlése, a szabadság és a multinacionális vállalatok mellett a szkopjei éjszakában. Azt nem értjük, minek, hiszen Macedónia  meglehetősen egyedi demográfiáját figyelembe véve nem szükséges propagálni a sokszínűséget, hiszen ezt és ennek a baloldal által napi szinten megálmodott eredményeit rendszeresen szemügyre vehetjük kocsmai késelések, utcai verekedések formájában, de nem olyan rég némi lövöldözéssel is megünnepelték ezen eszme kulturális kánonba helyezését. Biztosan nagyon izomlázuk van már a helyi fiataloknak a folytonos kultúracserélgetéstől és az egymástól való tanulástól, ami egy igazán progresszív olvasatban nem baj, mert csak a testi fejlődésüket segíti elő.

De mindegy, térjünk vissza az albán liberálishoz, aki gyakran egy Jukebox nevű diszkó előtt feszít Szkopje belvárosában erősen berakkiázva. Hogy ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy az albán fiatalok nagy része, bár nem világosodott fel, de látta a TV-ben, hogy lehet ilyet, így pedig pont leszarja Allahot, és az iszlám náluk egy esetlen brand alaparculata, amely segít nekik mindenféle előjogot szerezni a társadalomban. Persze feltétel nélkül, bemondásra, amivel még a Berkley Egyetemen a se kapna kettest gender-elméletből.

De az országimázs értelmezésük is igen érdekes!

Rövid beszélgetések alkalmával kiderül, hogy az albán liberálisok egy igen érdekes élettérben gondolkodnak, vagyis abban, hogy úgy szeretnének országot, hogy abban maguk egyébként nem élnek, hiszen Nyugat-Európában vállalnak képességeiknek megfelelő állást (nem, nem agykutatóit), a pénznek pedig azt a részét, amit nem isznak el, hazaküldik az otthon tipródó családnak. Az albánok többsége nem ért egyet az albán liberálissal, és albán liberálisnak lenni legalább annyira szar, mint macedón liberálisnak, hiszen elvileg ők megértenék egymást, viszont ha baj lenne, akkor a kettő alapból egymásnak esne, de nem faji, csupán pszichés alapon.

Érdekes jelenség. Legalább annyira, mint az, hogy nem rég Trumpot még Hitlerhez hasonlították, most meg inkább már Nixonhoz, vagyis a Trump-freestyle-ra kattannak, de nem annyira precízen.

Annyiban mondjuk van hasonlóság a két történet között, hogy valahogy a macedónok is így vannak ezzel: a tényeknél és a konkrét megoldásoknál sokkal jobban izgatja őket az, hogy identitást keressenek maguknak görögös belvárosi nemzeti panteonokon keresztül, és az albánokhoz képest határozzák meg magukat. Azok vagyunk, aki nem ők, ami igen derék, de talán jobban is megerőltethetnék magukat. És mindezt ahelyett, hogy ténylegesen szembenézzenek a bolgárság gondolatával, amiben semmi rossz nincs, ha egyszer az ember elfogadta a sorsát és végre rászánt a magát, hogy rendet rak.