Ungár Klára egy rejtőzködő heteroszexuális

 

 

  

Az Index tegnap meleg hangú cikkben melegített a pénteki buziverésre, jelesül arra a bírósági eseményre, amelyen Kocsis Máté Ungár Klára elleni perében elsőfokon ítéletet hirdetnek. Az előzményekről ennyit: Ungár egy nap arra ébredt, hogy Orbán Viktor sértegeti a buzikat. Cserébe ő nekifutásból lebuzizta azokat a fideszes politikusokat, akikről azt hallotta, hogy buzik. Az ilyen hallomásokat nevezik ugyebár megdönthetetlen tárgyi bizonyítéknak és ennyi elég is volt a liberális médiának.

Paranoid Android

Valamikor, néhány rendszerrel ezelőtt összefutottam néhányszor egy Ungár Klára nevű kedves fiatal nővel, akiről akkortájt határozottan az volt a benyomásom, hogy magyar nemzetiségű és heteroszexuális. Akkoriban még ez volt a divat. De Klárika ezután szdsz-es társaságba keveredett, és mint hallottam, comingoutolt. Ez egy közkedvelt teremsport azokban a körökben, ahol a normális fogalma súlyosan kirekesztőnek minősül. A vele kapcsolatos benyomások megváltoztak, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál eltöltött időszaka az aranykor jótékony patinájával vonta be Selmeczi Gabriella ténykedését. Az mszpszdsz kormányok idején mindig ott volt, ahol racionalizálni lehetett a közpénzek elköltését. Legújabban egészen pártelnökségig vitte, ami tudvalevőleg a lejtő legalja, főleg akkor, ha párt nem is tartozik hozzá.

De a mi szempontunkból Ungár gondolkodása az érdekes. Az ugyanis a tökéletes példa a liberopátiás-elmezavarban szenvedő személyek retardált agyműködésére.

Ugyebár – mint az közismert tény – a homoszexualitás természetes dolog. Vagy nem. Ha nem az, akkor nem kellemes, nem szerencsés és jó dolog homoszexuálisnak lenni. Ebből egyenesen következik, hogy a heteroszexualitás természetes dolog és jó dolog heteroszexuálisnak lenni. Vagy nem. De miután, aki homoszexuális, csak akkor tud valamit kezdeni a világmindenség részéről őt érő sérelemmel (vagy szerencsével), hogy keres egy magánál kevésbé szerencsés csoportot, hogy annál boldogabbnak, szerencsésebbnek érezhesse magát. Ez az a csoport, aki ugyan homoszexuális, de nem comingoutolt. Sőt, nem is él homoszexuálisként. Ezek szerencsétlen hülyék, akik a homofób többség retorziójától tartva a másik nem képviselőivel házasodnak, sőt gyereket is nemzenek, hagyományos családban élnek és komolyabb tételekkel sem növelik egy belvárosi buzibár forgalmát.

Ők is egy olyan csoport, akit fel kell szabadítani. Vagy, ha az illetők nem akarnak felszabadulni, meg kell alázni, le kell rejtőzködőbuzizni őket.

Pszichopatológiailag már az is rendkívül izgalmas, hogy Klárika el sem tudja képzelni azt a pszichológiai szituációt, hogy valaki a vágyai szerint például homoszexuális, de nem akar az lenni. Hogy ez neki a szabad döntése. Dönthet úgy, nem szexszel, ha biszexuális az istenadta; dönthet úgy, csak a másik nemmel szexszel. Dönthet úgy, csak nemzés céljából szexszel, vagy bélyeget gyűjt. Ha fel akarja szabadítani magát, elfárad egy szakemberhez, vagy ellátogat egy buzibárba.

Klárika, és nem utolsósorban az Index nevű híresen elfogulatlan képződmény azonban nem tartja tiszteletben ezt a vélelmezett döntést (Fogalmam sincs mi van Kocsis Máté szívében és nem is érdekel), sőt, igazából gyűlölet-bűncselekményt követnek el Kocsis Máté ellen. Meg akarják alázni akár homoszexuális, akár nem. Ugyanis nem azt állítják, hogy homoszexuális. Azt állítják, hogy titkolja. A homoszexualitás szerintük tény.

A titkolt, nem megélt és közhírré tétetett homoszexualitás pedig főbenjáró bűn a szemükben.

Mert egy buzinak büszkének kell arra lennie, hogy ő buzi. Mert, ha nem az, nem büszke, akkor megalázza az összes többi buzit. És ugye azt nem lehet eltűrni, hiszen az összes buzi méltósága fontosabb, mint egyé. Az, hogy az az egy meg esetleg nem is homoszexuális, az kit érdekel? Egy heteró méltósága hogy lenne hozzámérhető a meleg közösség érdekeihez?

A dolgot tovább színesíti az, hogy Ungár Klára ráadásul nem is homoszexuális. Csak félve liberálisok közti heterofób többség retorzióitól, nem meri ezt kinyilvánítani. Pusztán konformizmusból, egy-két erős személyiségű leszboszi hatására beilleszkedett ugyan, de maradt rejtőzködő heteroszexuális. És miután úgy hallotta, a heteroszexuálisok homofóbok, rasszisták és legfőképpen nem szabadok, hiszen nem maguk választották a nemüket, hanem elfogadták a természet által rájuk erőszakolt testet és nemi identitást, valahol érthető, hogy nem meri bevallani még magának se,

ő bizony egy heteroszexuális.

A baj csak az, ha egy náci esetében a rejtőzködő kisebbrendűségi-komplexust nem fogadjuk el a gyűlölet-bűncselekményeknél mentőkörülményként, miért fogadjuk el a heterófóboknál, vagy a homofób-fóboknál? Mert Ungár Klára tagadhatatlanul gyűlöl, az Index komplett szerkesztősége meg támogatja, bátorítja őt ebben.

Ha egy náci gyűlöl, az nagy baj. Ha egy liberális értelmiségi gyűlöl az is nagy baj, ám egyúttal marha vicces is. Ne tévesszen meg bennünket a propaganda, ez pont ugyanaz a lelki mechanizmus, csak a libsik nem bírják felemelni a baseballütőt.