Ujhelyi István szerint Orbán rátámadt Orbánra, és ettől Orbán megbukik

 

 

  

Őszinte aggodalommal figyelem Ujhelyi Istvánt. Most bizonyosodott be, mekkora hiba volt a szocialista káderpolitikai szakosztály részéről ezt a tehetséges, ártatlan, fiatal politikust hosszú-hosszú évekre összezárni egy idegen városban Szanyi Tiborral. Az unalom, a magány és a rossz társaság sok életet tett már tönkre.

Ujhelyi István ugyanis levelet írt. Nyílt levelet – a baloldal formai követelményeinek megfelelően, éppen csak a petíciós box maradt le az aljáról. Orbán saját megbuktatását hirdette meg Tusványoson címmel tette közzé a Facebook nevezetű kommunista utópián fogalmazását, melyben arról értekezik mély meggyőződéssel, hogy Orbán most saját éppen magát buktatja meg. (Ez a bukás-tematika olyan a haladóknál, mint pornóban a pizzafutár: kötelező elem.) Méghozzá azzal, hogy a brüsszeli elit leváltását nevezte meg célként a tusványosi programadó beszédében, és mivel Orbán a brüsszeli elit része, ezért leváltja magát. Hát, igen.

A haladó oldal eljutott odáig, hogy Orbán leváltását is Orbántól remélik.

De ez azon túl, hogy róluk, mármint a magyar közéletben betöltött egyre lényegtelenebb szerepükről meglehetősen ijesztő diagnózist állít ki, elárul nekünk még egyet s mást. Azt, hogy már nem csak a körülöttük lévő világot nem értik, hanem a szavak jelentése is homályba borult.

Ugyanis ha az alapfelvetés igaz lenne, miszerint Orbán a brüsszeli elit része (erről azért kérdezzen ott még körbe!), akkor és amennyiben Orbán elkergetné magát, akkor Orbán önmaga elkergetése utáni új elit részeként működne tovább.

Azt azért viszonylag nehéz bukásnak nevezni, ha ez EP-ben többségbe kerülnek a migráció- és központosítás-ellenes pártok…

Később azt írja a mi pohárszomorúságú Istvánunk, hogy „A Fidesz prominensei a Hősök terén kampányoltak négy éve Jean-Claude Juncker megválasztása mellett (a szociáldemokrata Martin Schulzcal szemben), most alkoholistázzák, soros-ügynöközik a luxembourgi politikust. Nem sül le a képükről a vastag narancsbőr?” Szanyi Tibortól azért rákérdezhetett volna, hogy kedvenc elfoglaltsága milyen hatással van a memóriára, mert Jean-Claude Juncker ellen két európai kormányfő tiltakozott a annak idején. A brit miniszterelnök, a Brexit blöffbe belebukó David Cameron és Orbán Viktor. Valószínűleg azért, mert tisztában voltak vele: egy törpeállam alkoholista kormányfője még békeidőben is súlyos tehertétel, nem hogy a válságokkal tarkított Európában. És akkor még a horizont alján sem tűnt fel a migráció, a látóhatár takarta a gumicsónakokat.

Abban kivételesen igaza van Pistinek, hogy az Európai Unió fontos pozícióiban kereszténydemokrata színekben játszó politikusok ülnek, de arról elfeledkezik, hogy a nyugat-európai pártok rég nem kereszténydemokraták. Kriptokommunisták és liberálisok.

Hogy eközben kereszténydemokratának nevezett pártokban ülnek, az olyan, mint gin a vizes pohárban.

A ‘68-as generáció gondolatvilága ragályosnak bizonyult a fejlett nyugaton, a kulturmarxizmus és a nyílt társadalom fikciója mindent megfertőzött. Az ólat meg ki kell takarítani, akkor is, ha egészen hozzászoktunk a szarszaghoz. Ha minden jól alakul, 2019-ben Ujhelyi saját szemmel is észrevételezheti, mi a különbség a kriptokommunisták és a valódi kereszténydemokraták között.

Példának okáért nem fognak többé hamis-feljelentés befogadó állomásaként működni, ha Pistinek éppen hazát támad árulni kedve.

Végezetül azzal zárja sorait az ifjú Kasszandra, hogy Magyarország, mint annyiszor a történelemben, megint rossz oldalra állt, rossz szövetségest választott, rossz ideológiát követ, emiatt a történelem oldalainak sötét lapjaira kerül. Hogy értsük, eme jóslatban Magyarország Orbánnal egyenlő, aki a tengelyhatalmakhoz csatlakozott a szövetségesek helyett. Minőségi ugrás, hogy már szövetségesekről ír, miközben nemrégiben még a teljes külpolitikai elszigeteltségről értekezett hosszasan, de a legfontosabb megint nem stimmel.

Nem oldalt választottunk, hanem létrehoztuk azt. És egyre többen csatlakoznak.

Szanyi és Ujhelyi meg vigasztalódhat azzal 2019-től, hogy Budapest messze gazdaságosabb város egy alkoholistának, mint Brüsszel.