Török Gábort kielemezték és egyéb abszurdságok



Eseménydús héten vagyunk túl ismét, a magyarisztáni közélet továbbra sem hajlandó normális üzemre kapcsolni. A Toronyházban is van baj rendesen. Reggel elromlott a bullshit-generátorunk, így kénytelen vagyok saját magam írni a posztot (ilyenkor hol a szakszervezet?). Estére ígérték, hogy megjavítják, de akkor már pont értelmesebb programunk van Pirézzel a Kispipacsban. Inkább egy gyors áttekintés, mivel lehetne hosszabban foglalkozni, ha nem péntek volna…

Kiderült például, hogy a szerkesztőség tagjainak nagyobb része súlyosan deprivált, és mélyszegénységben él. Merthogy az számít súlyosan depriváltnak, akire az alábbi 9 kritérium közül legalább 3 igaz: (1) nem tud időben lakbért vagy rezsit fizetni, (2) nem tud rendesen fűteni, (3) nincs pénze váratlan kiadásokra, (4) nem tud rendszeresen húst enni, (5) nincs pénze egy hét üdülésre (6), nincs autója, (7) nincs mosógépe (8) nincs tévéje, (9) nincs telefonja.

Nálam 3, 6, 8. Néha 9 is, de az többnyire ismeretlen helyen, ismeretlen tevékenységgel töltött estéim másnapján fordul elő. Rezsitartozásom pedig a bevezetőben említett Kispipacsban van.

Azért azt ugye a mélyen tisztelt olvasó is érzi, hogy mekkora baromság ez? Valamikor az előző század derekán valami félbolond társadalomtudós kitalálta ezt a kategória-rendszert, addig operacionalizált és konceptualizált, amíg lett feladata bőséggel az aktivistáskodó énjének is. A magyar szociológia meg Ferge Zsuzsa vezetésével beleállt ebbe, és azóta tolja a baromságot. Nagyjából annyi aktualitása és értelme van ennek, mint Marxnak és annyit tudnak meg ezáltal a szegénységről, mint a Gólya presszóban nyomuló kis marcista egyetemisták a munkásosztályról.

A szegénységgel ilyen háttéranyagokkal nem lehet küzdeni.

Aztán az is kiderült, hogy az ellenzék új arca, Várady „iwiw” Zsolti egy drogos köcsög. Legalábbis a HírtTV stábja szerint. Szerintünk meg a HírTV pitiáner házmesterkedik ismét. Mint amikor azt a fasza kis lakáskocsmát bezáratták, mert bagóztak bent a vendégek. Szegény csávónál találtak másfél évtizede egy körömpiszoknyi gumót? Komolyan? Nem inkább azzal kéne foglalkozni, hogy mit mond? Vagy legalább azzal, hogy hülye haja van. Vagy, hogy úgy néz ki, mint Jack Nicholson a Ragyogásban?

Nem mintha nem röhögnénk jókat (gyakran kínunkban) ezen az “új” ellenzéki társaságon, de ezt az amcsi stílusú karaktergyilkolászós-diszkreditálós cuccot el kéne felejteni mihamarabb. Legalábbis az ilyen piti próbálkozásokat. Persze ha a saját lányát kúrogatná a pincében, mint egy átlagos osztrák, az más, de léteznek a tizenpár éve eldurrantott viccesciginél komolyabb morális deficitek egyéb közszereplőknél, semmint hogy ezzel érdemben foglalkozni kelljen. Arról nem is beszélve, hogy egy átlag magyarnak azért egy kicsit magasabb az ingerküszöbe ilyen kérdésekben, mint egy amcsinak. Náluk kampánytéma, hogy egy jelölt jár-e templomba, és esélytelen a győzelemre, ha nem.

A hét legfontosabb belpolitikai eseménye viszont az volt, hogy Török ”elemez” Gábor majdnem indult Navra megüresedett mandátumáért a februári időközin. Enyhén felborzolta az idegeket, és ha gyakorló politológus lennék, biztos egy egész könyvet tudnék erről írni. Mert baromi sok értelmezendő dimenziója van ennek az “ügynek”. De én csak egy egyszerű targoncás értelmiségi mihaszna irodista vagyok, szóval a könyv elmarad, viszont pár gondolat azért előtürelmetlenkedik így is. Kezdjük azzal, hogy elmerengünk azon, mennyire erős lett 2014-re a trollfaktor a közéletben. 22 ezer lájkot kért az induláshoz, és ezt kb. 3 nap alatt megkapta. Mert egy csomó ember azt hitte, hogy egy lájkkal trollkodhat.

Hogy megszívathatja a teljes politikai establishmentet egy lájkkal…

Merengjünk el azon is, hogy egy csomó ember komolyan is gondolta azt a lájkot. Segélykiáltás lenne ez a teljes politikai elitből (beleértve a már nem is annyira rendszerkritikus fényben tündöklő Jobbikot is) való kiábrándultság miatt? Érdekes volt azt is látni, hogy professzionális politikusok milyen gyorsan helyre tették a félig-meddig outsider politológust.

Karaktergyilkosság1: Jobbik félig-meddig beáll mögé, és bár elhatárolódik, egyben óhatatlanul diszkreditálódik is. Így megy ez.

Karaktergyilkosság2: Többi párt “kinek az embere?” címkézéssel egyszerre mondja OV, a baller ellenzék és Csányi Sándor előre tolt sakkbábújának. Anti-OV, anti-baller, anti-oligarcha támogatók leszalámizása pipa.

Ami egy kísérletnek indult, gyakorlatilag 3 nap alatt szomorú valóság lett, majd újabb 2 nap után le is zárult. Mi lehetett a motiváció? Fene tudja, mi lett volna, ha Török Gábor végig tudja vinni ezt az egészet a választásokig. De az mindenképpen egy lehetséges forgatókönyv, hogy akár sikeres is lehetett volna. Ennyire korai fázisban, a surranó pályán egyszerre veszélyeztette a Fidesz 2/3-ot, a Jobbik “csak mi nem vagyunk elmúlthuszonötév” és a baller csapat “csak mi tudjuk lebontani a rezsimet” szerepét.

Már önmagában szép teljesítmény ez.


  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.