Amikor egy országról jelentéseket írogatnak, a legködösebb „demokrácia, jogállam, törvényesség” nevében akarnának egy szabadon választott kormány fölött kontrollt gyakorolni, akkor nem csoda, ha beindulnak a történelmi reflexeink és mindenféle „méltánytalan” párhuzamokat vonunk.
Az utóbbi napok a legjámborabb magyar értelmiségiben is aktivizáltak bizonyos elfekvőben lévő gondolatokat. Szájer József és Orbán Viktor is éles hangon nyilatkozott a komédiaszerű „tárgyaláson” ami újfent igazolta Marx előszeretettel alkalmazott tézisét: a történelem ismétli önmagát, de ami elsőre dráma, másodjára komédia.
Amikor legutóbb a magyar népakaraton felülemelkedett a politika, akkor 1956-ot írtunk, és a párhuzamként használt aktuális Unió nem jegyzetfüzetes eurokratákat küldött a nyakunkba, hanem üzbég bakákat, akik a szuezi csatornát keresték a Lánchídnál. Az urbánus legenda szerint, legalábbis. Ők is megmentették a demokráciát a fasiszta visszarendeződéstől azzal, hogy kivégezték a szabadon választott kormány fejét. Mivel ez egy humorosnak szánt blog kényszeresen, erőltetetten próbálunk humorizálni, rögtön vizualizáltuk, ahogyan egy öltönyös, jegyzetfüzetes ajrópunós ürge rejtőzködő ellenforradalmi fasisztákért kutat a Fogas Ház pincéjében, miközben a személyzet remegve sorakozik fel a mellékhelyiség előtt. Vagy valami hasonló, bár az ilyen képekbenPiréz jobb, mint én (át is írta – a szerk.). A történelmi párhuzam alapja az, hogy úgy tűnik ezeknek a magyaroknak sosem jó az aktuális világmegváltás, sosem felel meg semmi, amit faszán kitaláltak párszáz kilométerrel odébb, csak izgágáskodnak holmi nemzeti függetlenségre hivatkozva, és mindig újra és újra el kell nekik magyarázni, hogy mit is jelent az, hogy demokrácia, és mitől fasiszták, ellenforradalmárok, antiszemiták, meg hasonló divatos monszterek ők. Az, hogy demokráciát akarnak népi demokrácia helyett, meg nem hajlandóak automatikusan implementálni minden faszságot, ami random kipattan egy féleszű európai bürokrata unatkozó fejecskéjéből.
A kétnapos Pampogás és Jajjveszék témájú plenáris izgulás végén mindenki megkapta, amire várt. A „jobboldali bizonytalan” erősen Viktor pártjára áll ebben a kérdésben, mert bebizonyosodott, hogy a legrosszabb Viktor is messze intelligensebb, mint a legjobb ajrópai birodalmi bégető. Azok pedig, akik arra vártak, hogy az Európai Unió egy picit csesztesse, megleckéztesse, letérdeltesse és beleszuszakolja a brét a kormány szájába, nos ők is megkapták amit akartak. Kivételesen mindenki boldog. A magyar baloldali politikusok is kiérdemelték a már régóta rájuk aggatott „áruló” minősítést, mert ilyen szinten nyalni egy véletlenszerűen elé rakott segget azért elég durva. Mert nem kell semmilyen oldalinak lenni ahhoz, hogy az ember rühellje, az agyát felcsessze, amikor holmi pöcsfej fotelforradalmár kis gyíkok elkezdik kioktatni, hogy ő mitől hülye. Akkor pláne, ha mindezt olyan valóságtól elszakadt idióta módon teszi, hogy az ember hátán a szőr feláll. Amikor erre a kedves „honfitársak” még rá is kontráznak, mert ez az ukász felülről, meg végre most kiélhetik a frusztrációikat, akkor tényleg csattan a papucs a tévéképernyőn. Az EU-ban – remélhetőleg átmenetileg – megtörtént egyfajta mini bolsevik puccs. Amíg a Néppárt volt az Európa Parlament többségi pártja, peace volt. Amióta azonban a lenini sejtek infiltrálódtak az EU intézményeinek apró réseibe, olyan kis euro-marosángyörgyökkel, mint Barroso, meg euro-dobiistvánokkal, mint Reding, a hezitáló jobbközép számára alapjáraton felmerül, hogy vajon amikor Európa alapító atyái kigondolták ezt az Unió dolgot, egész biztos ezt volt-e a céljuk. Mondjuk mit szólna egy Adenauer így ahhoz, ami most folyik. Biztos kiszisszenne valami kicsillagozni való gondolat a szájának szegletéből.
Elgondolkodtató, hogy miként gondolja egy Cohn Bendit, vagy ez a Továris Tavares, hogy majd jól mellé állunk abban, hogy megvalósítsuk az ő kis baloldali baromságait, miközben gyakorlatilag kollektíve hülyének néz engem, téged, minket. Leszarja a demokratikus döntést, ha nem az ő szája íze szerint való, megvonná a szuverenitásom, és leszar , ha saját pozíciói, ideológiája úgy kívánja. Mert párszor már mi is megírtuk, de valójában közhely: 2010-ben a Fidesz NEM árult zsákbamacskát. Mindenki tudta, hogy 2/3 lesz, úthenger, fejeknek hullása és szemeknek sírása, valamint emlékszünk arra, hogy a Magyar Narancstól az MSZP kampányfilmekig minden arról szólt, hogy jön a fasiszta veszély. Tudtuk, amikor szavaztunk, hogy ez baromság, és ebbéli meggyőződésünk nem változott. Elég ránézni a választási térképre, hogy kb. sejthető legyen, hogy nem lesz megint 2/3, tehát olya
n nagyon parázni sincs mitől. Tehát egyszerűen a hiba az „európai baloldalban” van. Hasonló a kakikrémes tortához. Bebizonyosodott a régi tétel, ha a piskótát szarból gyúrtuk, már nem menti meg a hab. Márpedig az „európai baloldal” 20 éve jól belekeverte saját kis piskótájába a posztkommunista szart, és törvényszerűen ahelyett, hogy szépen kitisztult volna a keleti blokk baloldala, jól beszovjetizálódott az egész nyugati banda. Ráharaptak a brezsnyevizmus édes ízére: a szisztematizáció, a tervgazdálkodás, meg a bürokrácia + demokratikus szocializmus kombó államapparátuson keresztül történő leosztására.
A progresszív ’68-as haladás mára hab lett a szarostortán. Belül ott van a marxista ideológia jó kis államapparátust mozgató elképzelése. Mert mi a Tavares jelentés igazi célja? Az, hogy kijelölje a „fejlődés irányát”. Tavares szeretne még több országot monitorozni, és az Európa Parlament apparátusát Demokratikus Gondolatrendőrségként alkalmazni, hogy majd jól lecsaphasson a berzenkedő forradalmi fészkekre. Amikor pár év múlva létrejön az áhított Európai Egyesült Államok, magyarul a Birodalom, valószínű, hogy az egyes tagállamok szuverenitásuk sértéseként élik majd meg, mikor sarcolják őket a központból, vagy bevezetik az Európai Tervhivatalt. Vagy kinevezik Palpatine-t Barroso helyett. Tehát most tulajdonképpen a próbaüzemet futtatják, aminek a célja nem valami pozitív, jó dolog, hanem hogy megnézzék, mit lehet kezdeni a Központból az elégedetlenkedő Tartományokkal, hogyan lehet megfelelő irányba terelgetni a szuverenitást hangoztató Perifériát.
És megint nálunk. Szovjet és Európai Uniók ugyanis abban megegyeznek, hogy egészen sajátosan értelmezik a szuverenitás kérdéseit, és a háttérben mindig ott lebeg egy egységes Birodalom eszménye, persze nem kimondva, hanem nyakon öntve a „demokratikus sziruppal”. Mert félreértés ne essék: Kádár itt 1957-től népi demokráciát épített. Igazi alulról jövő tökéletes baloldali álmot. Demokratikus szocializmus volt itt, ezen alapul az egész baloldali koncept, és nálunk még azok se nagyon változtak, akik nem 20, hanem lassan 60 éve tolják: a múltat végképp eltörölni, és létrehozni azt a Központot, ami majd jól megoldja mindenkinek a gondját-baját és elhozza a földi Kánaánt. Az, hogy ez a központ hol van, valójában lényegtelen. A ma haladó ballerjei azt szeretnék, ha ez Brüsszel lenne. És ezért dolgoznak keményen-szépen, alig újragombolva a munkáskabátot, a régi elképzelést.
Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
