Tapolcán dől el, kik ünnepelhetik a Kitörés Napját

 

 

  

Az ellenzék megtalálta a kitörési pontot az új választási rendszerből, ami egyszerre büntette a fragmentáltságot és a hiteltelen összefogósdit

Ha valamiben „elemzői konszenzus” van, az a veszprémi választási eredmények túlbecsülése. Ha pusztán csak a leginkább szem előtt lévő tényeket nézzük, akkor igazuk van, hiszen vitathatatlan, hogy az ellenzék egy olyan körzetet húzott be, ahol az elmúlt választásokon erősen a Fidesznek állt a zászló. Aki járt már Veszprémben, tudja milyen egy „polgári város”, korzózó nagymamákkal, kövezett utcákkal, a magyar jövedelmi átlaghoz képest markánsan gazdagabb lakossággal. Hogy itt a baloldali összefogás által támogatott jelölt nyerhetett, az legalább akkor meglepetés, mint mikor a jobboldal először behúzott egy bányászvárost.

Persze voltak jelek arra, hogy az ellenzék megtalálhatta a kitörési pontot az új választási rendszerből, ami egyszerre büntette a fragmentáltságot és a hiteltelen összefogósdit. 2014-ben ez még bőven nem sikerült, hiába adogatták össze előtte kockás papírkán, hogy az MSZP hoz 15 százalékot, Bajnai 10-et, a maradék 25-öt pedig a kicsik, a végösszeg messze elmaradt ettől. Egyszerűen azért, mert amit az országos politikában képviseltek ezek a pártok, azok az elvek és célok egyszerűen kizárták és kioltották egymást. Az antiorbánizmus meg csak egy a magyari társadalmat szabdaló számtalan törésvonal közül. Ameddig a többi is része a politikai közbeszédnek, addig nem lehet erre választási győzelmet építeni.

A kitörés ebből az lett – és ezt a pontot nyugodtan húzzuk az ellenzék GéFodorGáborának, Somogyi Zoltán mellé – hogy a jelölt mögé beálló erők gyakorlatilag csak anyagi- és élőerőt biztosítanak a kampányhoz, egyetlen egy saját üzenetet nem jelenítenek meg mellette. Emellett a veszprémi időközi feletti szerencsés csillagzatról se feledkezzünk meg. A nyilvánvalón túl (Fidesz belső vitái, jelentéktelen jelölt, kétharmad indokolt elengedése választói részről, stb) az ellenzék meghatározó pártjai – kivétel természetesen a DK – markáns vezető és markáns politikai arculat nélkül futottak rá a 2015-re. Míg 2014-ben az első emberek vitájáról, egymás helyi erősembereinek kiszorításáról szólt, addig 2015 a közös cél mögötti egységről.

Veszprémből 2018-ra nem lehet és nem is szabad következtetéseket levonni. Nem a hátralévő három év miatt, hanem a Kész Zoltán győzelmét adó egészen speciális helyzet miatt. Az igazi megmérettetése mind a Fidesz, mind az ellenzék politikájának Tapolca lesz, ahol az egyharmadnyi Jobbik és az egyharmadnyi „demokratikusellenzék” között próbálja sikerre vinni a kormánypárt a „közép többsége politikát”. Azt, amire Orbán a kötcsei beszédében felfűzte a NER működési elvét.

És ott az ellenzéknek már nem a kétharmad „elűzése” mögé kell egységet és szavazókat szervezni, hanem a baloldal újraépítéséhez.

***

Persze a kampány a választás másnapján kezdődik mindig. A Somogyi Zoltánék think tankja, a Political Capital, már ki is adta az „elemzését”, amiben a kétharmad továbbra is zavartalanul működik, Kész Zoltán győzelmének csak szimbolikus jelentősége van. Egyszer bejött, most megpróbálják kétharmad nélkül…