Szervusz, András!

 

 

  

• Szervusz, Gábor!
• Nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, és végre vendégül láthatlak ÉN tégedet, itt az ÉN műsoromban. Nagyon nagy megtiszteltetés egy ilyen hatalmas embert köszönteni.
• ÉN köszönöm a meghívást. Részemről megtiszteltetés, hogy az egyik legnagyobb magyarországi influenszer csatornáján végre feltűnhet egy annyira valaki, mint ÉN!
• András, nagyon régóta gondolkodom ÉN azon, hogy miként is van ez! Te a NER egyik vezető arca, mondhatni hercege lehetnél, ha nem váltál volna árulóvá. Mi ez a hihetetlen, tégedet belülről fűtő óriási morál, ami miatt mégis otthagytad Orbán bűnös rendszerét?
• Te, az az igazság, hogy ÉN már nagyon régóta nem vagyok igazán a NER-ben. Egyszerűen kinőttük magunkkal ezt. Megszoktam egy bizonyos szintet, ami alá egyszerűen nem vagyok hajlandó lealacsonyodni, és ez a szint már nagyon-nagyon régóta leesett oda.
• Pedig mondhatni, hogy egykoron te a Polgári Magyarország akkora étosza voltál, hogy a Szakma még odaátról is elismert, és ez a fajta, hogy is mondjam, a Szálonból jövő elismerés neked és Nekem mindennél fontosabb, igaz?
• Valóban elismertek és számtalan Szakmai újságíró-díjat kaptam teljesítményemért, amelyeket a teljesség igénye nélkül, ami egyébként bennem sosem volt, azazhogy mindig a teljesség igényével léptem fel saját magam iránt, szóvalhogy hadd ne soroljam fel mindet, mert véges a műsoridőnk.
• Véges, bizony, ezért hadd térjünk rá rögtön a következő témára, Rám!
• Hát, sokkal jobb újságíró vagy, mint amilyen pártelnök voltál. Szólíthatlak egyszerűen csak kollégának? 
• Hehe, hát ez tőled tényleg hatalmas elismerés lenne Számomra, úgyhogy megkérlek igen. Mondj még ennyire szépeket!
• Szóvalhogy, mi is volt a kérdés?
• Nos, igen. A Polgári Magyarország étosza! Hogy is volt ez, amikor elkezdtél kiábrándulni a Fideszből? Mi volt az a pillanat, amikor azt mondtad Magadnak, hogy na itt valami nem stimmel. Esetleg azt, hogy ebből elég!
• Nem emlékszem tisztán, tehát talán valamelyik reggel lehetett. No, de félretéve a tréfát, remek a kérdésed. Azt hiszem, ez akkor lehetett, amikor azt éreztem Orbán Viktoron, hogy magát meg a pártját többre tartja nálunk, a Heti Válasznál. Ritkán adott Nekem interjút. Szinte sohasem. 
• Érdekes, nekem is volt ilyen pillanatom, de majd később csinálok belőle saját részt. Következő kérdésem az lenne, hogy a törzsi osztatú széttagoltságon, a megosztó politikán, amellyel Orbán tönkretette ezt a remek kis országot, hogyan emelkedhetne felül egy olyan zseniális elme, mint te vagy ÉN?
• Legelsősorban is 0rbánt kéne végre elzavarni! Aztán mindenkinek úgy viselkedni meg olyanokat írni, hogy az SZDSZ-nek végre megint jó lehessen. Nyilván ez lenne az útja. Ez, amit te meg ÉN már elég régóta makacsul csinálunk. Nyilván elképesztően sikeresen.
• Ha már a sikerekről van szó. Ismersz még egy olyan embert, akit annyira nagyra tartasz, mint Magadat?
• Természetesen, Gáborom. Hát te vagy az! (felnevet), na, de ismét félre a tréfával! Ügyeltem arra, hogy saját magamon kívül mindig legyenek példaképeim. Ott volt Lakat T Károly például. Ez az interjú arra emlékeztet engem, amikor a Lakat T. Károlynak öltözött Nacsa Olivér letérdelt Lakat T. Károly elé, és megcsókolta a Mester kezét.
• Érdekes, amit mondasz. Nekem Hugyakov vezérezredes volt ilyen, a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka. Amikor kitüntették volna egymást Szimcsalov altábornaggyal, de már egyik mellkasán se volt hely az újabb kitüntetésnek. És mindezt persze 1991-ben.
• Mókás történet, hát, ilyenek lehetünk most mi is! Aztán ott van a német világbajnok edző, Joachim Löw. Régóta figyelem érdeklődéssel, hogy hogyan fogyaszthatnék ilyen szertelenül önmagamból, hiszen egy olyan csodálatos embernek, mint ÉN, egyetlen cseppje sem mehet kárba. Eleinte csak a testnedveimmel próbálkoztam…
• De aztán hamar lekapartad a vart a sebeidről, és azt is bekaptad! Ismerős…
• Olyan jó szembesülni vele ilyenkor, hogy más is annyira csodálatos, mint ÉN!
• ÉN is, igen! (nevet) Jössz máskor is?
• Ide, hozzád?  A legnagyobb örömmel, hacsak nem te jössz az ÉN műsoromba!
• Megtisztelnél.

***

Ha valaki ez eredetire kíváncsi, akkor itt tekinthető meg.