Szegény Népszabadságnak kellett kijavítania Ferge Zsuzsát, mert nem a megfelelő kormányt kritizálta


Tehát Ferge tévedett. Gyuriferiék nemhogy nem segítettek a válság vesztesein, hanem megpróbálták a legnagyobb hasznot kisajtolni belőlük.

Önfeláldozó, áldozatos hőstettet hajtott végre a Népszabóság újságírója a minap, hitet téve amellett, hogy sok munkával felépített, közösségük számára meghatározó tekintélyek nem beszélhetnek csak úgy ki a narratívából. Olyan nincs, a „nyelvbotlásokat” ki kell javítani, mint Hemingway feléségének az elütéseket és a központozás teljes hiányát.

Történt vala, hogy az Akela-szociálpolitika (Aggyál pénzt, aggyál pénzt, aggyál rögtön egy kis pénzt!) hazai nagyasszonya, Ferge Zsuzsa, egy emberierőforrás-konferencián azt találta mondani, hogy hogy a válság sújtotta országok között egyedülálló módon a Gyuriferi-kormány nem tett egy fél lépést se a megroggyant egzisztenciájú családok megsegítésére.

A Népszabóság tudósítója ettől úgy megijedt, hogy a megállapítást rögtön át is dátumozta 2010 utánra, elvégre a Gyuriferi-kormányzás olyan volt, mint a megvalósult szocializmus. Se szegénység, se munkanélküliség, sehol egy bús panda, a felsoroltak mind-mind az átkozott orbánizmus következményei, tehát Ferge Zsuzsa szájában nyilván csak összekeveredtek az időpontok…

Ebben a történetben Ferge tulajdonképpen lényegtelen. Oldalakat lehetne megtölteni azzal, hogyan él vissza a múltban felépített tekintélyével és tartja a tudományterületét a szegénység feletti nyilvános szomorkodás szintjén valódi kutatások, majd azok alapján valódi megoldások felvázolása helyett. Legyen ez az ő, illetve az őt piedesztálra emelők problémája. A magyari baloldal autoriter hajlamaival sosem tudtam mit kezdeni…

A Népszabóság eljárása viszont tökéletesen magyarázza a baloldal összes hiteltelenség-problémáját. Hogy sosem a valóságra reflektálnak, hanem valamiféle jól hangzó, de középszintű-elméletekre próbálják meg felhúzni a politikai cselekvést. Ha valamelyik kretén kitalálta, hogy stadion=gyermekéhezés, akkor azt nyomják, azt rajzolják a táblákra, melyeket boldogan lengetnek az 50-100 fős tüntetéseiken. Egyszer nem jutna bármelyiknek is az eszébe, hogy végiggondolja: nulla darab stadionnal pont ugyanennyi gyerek éhezne.

Najó, kicsit talán több, mert például a stadion alapozásánál földmunkákat végző formának nem lenne markolói fizetése, maximum közmunkás.

A Gyuriferiék valóban lófaszt se, „egy gyufaszálat sem tett keresztbe azért, hogy a válság nyilvánvaló veszteseivel valami történjen. Ilyen ország nem volt még egy.” – fogalmazott Ferge, de a valóság egy szeletét azért ő is sikeresen elhallgatta. Méghozzá azt, hogy nem tunyaságból, teszetoszaságból, korlátoltságból nem próbálták meg kimenteni a devizahiteleseket, hanem egyenesen örültek a lehetőségnek. Lehetett tolni a bullshitet a magyari nép pénzügyi analfabetizmusáról, előtérbe helyezve ezzel a mindenre recepttel bíró közgazdász értelmiséget, akik szavára ezentúl még erősebben kell figyelmezni, elvégre ebben a ködös pusztában ők az egyetlenek, akik értik a nagybetűs Folyamatokat.

És megcsillant a rögök között az Olajszőkítés 2.0 lehetősége.

Az olajszőkítés, mint a 90’-es évek elejének meghatározó szervezett bűnözési formája gyakorlatilag a politikai elit és a titkosszolgálatok találmánya volt. Az olajoshordókból kigurult milliókból a maffiózók mellett a politikai pártok is kanyarintottak maguknak egy komolyabb szeletet.

A válság első periódusában ugyanezek a maffiózók jelentek meg az ingatlanpiacon. A bankok szépen vitték a bedőlt ingatlant, de egy banki ügyintéző mégse mehetett ki érvényesíteni a tulajdonjogot kiskosztümben. Így kerültek képbe a 90’-es évek klasszikus bűnözői (lásd Tasnádi), akik az egybenyakú verőlegényeikkel nagy bátran kipofozták a kisgyermekes családokat az árveréseken megszerzett ingatlanokból. Tucatnyi ilyen történet látott napvilágot a kormányváltásig és a kilakoltatási moratórium törvényerőre emeléséig. Ez volt az a pillanat, amikor Tasnádival már nem árveréseken, hanem a beszélőn lehetett interjút készíteni…

Tehát Ferge tévedett. Gyuriferiék nemhogy nem segítettek a válság vesztesein, hanem megpróbálták a legnagyobb hasznot kisajtolni belőlük.

fotó: Index.hu


  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük