Relatív János és az antiszemita detektorok

Kettő hét remete életmód (sehol egy wi-fi, teljes fogalmatlanság) után azt vettem észre magamon, hogy kedvelem Szijjártó Pétert és Lázár Jánost. Kezdem Szijjártóval. Petiről világéletemben az volt a benyomásom, hogy az utolsó önálló gondolata akkor volt, amikor rájött: ha elég hangosan és elég sokat sír, akkor jön valaki és megeteti. Aztán kiderült, hogy Kispest szurkoló. Innentől rendben vagyunk. Ő meg én akár egy sörre is beülhetünk a Nagykörúton bárhova. A Sorompónál meg főleg bármikor meghívhat egy Heinekkenre, például szombaton a Mezőkövesd (ha-ha) ellen.

Lázár János még mélyebbről indult. Alapvetően viszolyogtató az összes, a rendszerváltoztatás kalandjait kihagyó, már egy sikeres párthoz csatlakozó karrier-fideszes. Aki még rendőrökkel verette magát az sokkal többet megengedhet magának. Tekintély, izé – ne kelljen elmagyaráznom! Lázár János viszont csak megérkezett valamikor a kétezres években és hirtelen ő lett a fontosember’. Jött, látott, pofázott. Utáltam mint a szart!

Aztán elkezdett borostát növeszteni, ami a férfivá érés első fázisa. Adtam rá fél pontot. A nemzeti trafikolás után a befagyasztott európai fejlesztési pénzekkel kezdett foglalkozni és láss csodát – megoldotta. Újabb jó pont. Szakállasan, kulturáltan. Már azon se lepődnék meg, ha kiderülne: hatalmas sci-fi rajongó és komoly Steven Seagal gyűjteménye van otthon.

A minap kifejezetten tetszetősen és konkrétan fogalmazott Magyar Holokauszt–2014 Emlékbizottság ülése után. “A XX. század abszolút bűneire mindig figyelmeztetni kell a mai közösséget, a gyermekholokausztot, a gyermekek áldozatát azért választotta az emlékbizottság és ezt azért támogatta a kormány, mert olyan pontot kerestünk, amely nem relativizálható, nem lehet viszonylagos, mert semmiféle magyarázat, semmiféle válasz nem fogadható el egy gyermek meggyilkolására.” A hülyék kedvéért átültetem magyarról magyarra: Gyermekek meggyilkolását még a legnagyobb jobbikos fasz sem tudja megmagyarázni. Lehet valaki antiszemita valami fejlődési rendellenesség miatt, de a gyerekgyilkosságot még ők sem tarthatják szükségesnek vagy kiprovokált nemzeti önvédelemnek. Ennyire vállalhatatlanok még ők sem lehetnek, ez valami civilizációs minimumnak is tekinthető. Egymás gyerekeit akkor sem gyilkoljuk, ha amúgy kurvára rühelljük a másikat. Ez ilyen kurva egyszerű és ezzel már tettünk egy apró lépést egy normálisabb világ irányába.

Ahogy kell megjelentek a baller értelmisik és ebben is megtalálták az antiszemitizmust. Persze ők mindenben megtalálják, hiszen más dolguk sincs. Bármikor és bármiben képesek detektálni. Mondok egy párhuzamot, hátha érthető lesz miért ostoba (megint) a baller siserehad: Ha a CNN halott csecsemőket mutat Szíriában az nem relativizálás. Az Aszad őrületére bizonyíték, ami iszonyúan felbassza mindenkinek az agyát. A halott felnőttek nem, mert a férfiembereknek az a szokása, hogy megölik egymást. Ez van. De gyerekeket csak az őrültek, a gonoszok, a teljesen beteg mocsadékok gyilkolnak és ha valakiről be akarjuk bizonyítani, hogy vitathatatlanul megfelelnek e kritériumoknak, akkor halott gyermekeket mutatunk a CNN-en. Hogy mindenki értse, még a libanoni Hezbollahh aktivista is, hogy Aszad egy elmebeteg őrült.

Na, ugyanez van még mindig a Holokauszt kapcsán is. Ha nem mutatunk halott csecsemőket, akkor mindig újratermeli magát a „tulajdonképpen, izé, ebből a szempontból”-féle holokauszt-relativizáló seggfej. Sosem fogynak el, mert a felnőttölés megbocsájtható, illetve mellékes. A gyerekgyilkosság nem, az nem relativizálható. És Lázár János ezzel szembesíti a széljobbereket, a relativizálókat, az aluljárókban vásárolt német csodafegyver-könyveken szocializálódott bunkókat. Tettünk egy lépést egy normálisabb világ felé, ti meg, kedves baller fürdőbenmenekülők, próbáljatok meg kussban maradni!