Putyin végül Budapestről intett be a világnak – Megérte?

 

 

  

Mi jöhet ezután? Még több háború? És miért? Egy újabb elszabadult elme miatt, akit bátortalan megfékezni a világ?

Ma este Vlagyimir Vlagyimirovics Budapestről intett be a világnak. Lehet ezt sokféleképpen értékelni, még úgy is, mint Bayer Zsolt, hogy mindig jobb a nagyobbnak tűnő kutyához dörgölőzni, és ebből még előnyünk is lehet, csak a tények kedvéért rögzítsük: Putyin megint átlépett egy határt. Neki nem fontos az a – tegyük hozzá tök igazságtalan – béke, ami 1947 óta Európa nyugalmát biztosítja. Az EU és a NATO határain belül, innen, a budapesti Országházból üzente meg a sajátjainak és mindenkinek a világon, hogy egyféle igazság van, az övé. Lényegében kimondta, hogy magasról tesz Merkel és Hollande erőlködésére. “Veszíteni mindig rossz” – vágta oda cinikusan. De azért a cáratyus nagylelkűen biztosította, hogy ha Porosenko visszavesz az arcából (és az ukrán hadsereg megadja magát) a katonák hazamehetnek a családjaikhoz. Pontosabban a “bányászok és traktoristák”, ahogy Putyin fogalmaz az ukrán ellenfelekről. A Krímről és a két szakadár megyéről többes szám első személyben beszélt, tehát van “mi”, azaz a Szovjetunió és van a NATO-Amerika. Azaz nincs kompromisszum, nincs a legaprócskább engedmény sem, csak a diktátum. A belgákat meg le lehet húzni a klozetton.

A Közel-Kelet a szomszédba költözött: nemrég Csecsenföld és Grúzia, most már Ukrajna, a legközelebb – elemzők szerint – Moldova. Ahova az elmúlt száz évben beszivárogtak az oroszok (netán régen ott vannak), azt a területet előbb-utóbb annektálják. Háborús logika, amiben a jóléti (és erkölcsi) célok már semmit sem számítanak. A világ nézi az orosz agressziót, ahogy tétlenül nézte az amerikai, arab, stb. agressziót is. EKB, azaz kufircoljon bátran az erősebb kutya.

Persze az oroszoknak megvan a maguk igazsága. De akkor megvan a magyarok igazsága is Erdélyben, Felvidéken, a románoké Moldovában, a szerbeké Koszovóban, a görögöké Macedóniában, a törököké Cipruson és…. 

Ha ebbe belenyugszunk, mi jöhet ezután? Még több háború? És miért? Egy újabb elszabadult elme miatt, akit bátortalan megfékezni a világ?

Akár jól is kijöhettünk volna a mai pesti összeborulásból. Ha Mekelék a múlt héten sikerrel járnak, ha a mindenkit éltető európai béke Budapesten mondatik ki, és még gazdasági nyertesei is leszünk a dolgoknak. Lehetett volna, de nem lett.

Annyi történt csupán, hogy Orbán Viktor megerősítette azt az álláspontot, miszerint Oroszországot nem lehet kirekeszteni Európából. Ami helyes. Csakhogy a kétes értékű guruló rubeleken kívül több kellett volna cserébe! Valami gesztus Putyintól is, valami engedmény, aminek következtében elhallgatnak a fegyverek a szomszédban.

Ki hibázott? Nem tudom. Kapunk gázt, mint eddig (pillanatnyilag a világpiaci árnál egyharmadával drágábban, de biztosan), lesz atomerőművünk (ha végül mégis beengedik az EU-határon a nagyszerű orosz mérnököket, akik építenék). A derék kiválasztottjaink mehetnek Moszkvába továbbképzésre, a derék kiválasztottjaik jöhetnek Budapestre “továbbképzésre.” Tisztára mint az átkosban.

Plusz került egy szép koszorú az 1956-ot leverők emlékműcsoportjára (*tudjuk!)

Megérte?

(Amiről beszélek, 23:00 – nál kezdődik a sajtótájékoztatón.)