Jó kis sztori kerekedett a szocialista nemzetpolitika 180 fokos, kopernikuszi fordulatából. Miközben Mesterházy Attila Kolozsváron bocsánatot szavazatot kért a határon túli magyaroktól, a miskolci szocik arra szólították fel Kriza Ákos polgármestert, hogy készítsen listátaz erdélyi születésű önkormányzati dolgozókról. Hátha ezzel zűrzavart és gyűlöletet tudnak kelteni Miskolcon. Most ugyanis ellenzékben vannak és ezt nem nagyon tudják elviselni. Kriza erdélyi gyökerei nyilvánosak. Születési alapon listát készíteni viszont náci módszer. Itt az ideje, hogy Mesterházy Attila elhatárolódjon a miskolci szocialista alapszervezettől. Így talán hitelesebb lenne bocsánatkérése a határon túli magyaroktól.
Erdélyben nem felejtenek |
A nemzetpolitikai fordulat, melyben élen járt a Mesterházy-Ron Werber páros, nem is olyan váratlan esemény. Ha még nem kopott ki a hosszú távú memóriánkból az a fajta mentalitás emlékezete, amely a szocialisták politikáját az elmúlt évtizedben jellemezte, akkor érthető: most is hazudnak. „Reggel, éjjel, meg este”. Ahogy Gyurcsány Őszödön mondotta. Ahol egyébként jelen volt az „új arcnak” tartott Mesterházy is. (Nem utolsó sorban Gyurcsány vette először szárnyai alá, még a sportminisztériumban… Nem semmi, ha valakinek Gyurcsány a mestere és Ron Werber a tanácsadója!)
Most, a szocik tudomásul véve, hogy mégiscsak demokrácia van, és nem utolsó sorban, hogy a határon túli magyarok is szavazati joggal fognak rendelkezni: átruccantak hazudni Erdélybe is. Ahogy az egykori mentor, Gyurcsány mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”. Most majd végighazudják az elkövetkező másfél évet. Erdélyben is. A nemzetpolitikáról.
De az erdélyi magyarok és a székelyek, nem tűrik a hazudozós embereket. Ők az őszinte szavak hívei. Nem is fogadták hagyományos vendégszeretettel a Kolozsvárra érkező, az MSZP erdélyi tagozatával, az RMDSZ-szel alkudozni kívánó szocialista vezetőket. Kifütyülték, alig akarták beengedni őket a városba. „Nem felejtünk” táblákkal emlékeztették őket arra az aprócska tényre, hogy amikor még a határon túli magyaroknak nem volt választói joga, akkor a 2004-es, a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson nemhogy csak NEM-mel, hanem gyűlölettel kampányoltak ellenük.
Tehát a hazug szavazatszerző kampány érthető, bár nehezen elfogadható. A miskolci szocialisták fasiszta ügyködésének tükrében viszont kissé szürreális. A múltbeli politikájukat tekintve pedig igencsak kellemetlen magyarázkodásra szorul. Amit Mesterházy, Ron Werber tanácsára, nem is vállalt. Inkább szólt a pártbéli ellenlábasának, Szanyi Tibornak (becenevén a józan életű Szanyi Kapitánynak), aki a legutóbbi elnökválasztáson is ellenfele volt, hogy ugyan vigye már el a balhét. Aztán Mesterházy fogta magát és elrepült Washingtonba, nyalni kicsit a demokratáknak.
Szanyi Kapitány pedig kapott az alkalmon. Nem törődve a témában rejlő csapdával, végigturnézta a magyar médiát A-tól Z-ig. Ő lett a kopernikuszi fordulat szóvivője. Amolyan prolis módon. Nem is tudott igazán kibújni bőréből, hisz elis szólta magát egy facebook-s bejegyzésében, ahol „barmoknak” nevezte azokat az erdélyieket, akik megemlékeztek a 2004-es szocialista gyűlöletkampányról.
Szanyi Kapitány végül visszatért az eredeti alapvetéshez. A határon túli magyarok proli-szerű gyűlöletéhez. A szocialisták valódi, Miskolcon is jól látható arcához. Hiába fordult hát Mesterházy Szanyihoz, Walt Whitman örökbecsű, a „Holtköltők társasága” filmben agyonidézett szavaival: „Ó Kapitány, Kapitányom! / Szörnyű utunkat már teljesítettük”. Most te következel! Szanyi valószínűleg nem olvasta végig a verset (ha egyáltalán olvasott valaha verset), mert akkor tudná, hogy a végén, minden győzelem dacára, a kapitány meghal, mielőtt kikötne a hajó.