Nicsak, ki beszél?

  •  
  •  
  •  
  •   

A gyurcsányi szakácskönyv után második helyre látszik fölzárkózni a bulvárbalos média karácsonyi nácitempózása, amely most a New York Times internetes oldaláról vicsorog reánk. December 24-én ugyanis közzé tétetett egy mély (SIC!) kérdőív, amely a magyarországi zsidóüldözést monitorozná napjainkban, bárki kitöltheti. Hehe, vagy ajjaj?Mindenesetre töltött káposzta-gőzös elmével sem igen tudtunk rájönni, hogy mire kellett ez, ugye, hacsak nem arra, hogy néhány zsebnáci így Karácsony táján is zsidózhasson egy jót. Ugye. Meg megy még néhány dafke-szavazat jövőre a Jobbiknak emiatt a tikkelő szemű kerkóktól (értsd: keresztény-konzervatív – a szerk.), akik teljes joggal érzik úgy, hogy hihetetlen primitív módon – akárcsak valami szarba – úgy tenyerelt a NYT a magyar Karácsonyba.
Nálunk Európában az ilyen NYT-os leleményt un. ostoba faragatlanságnak nevezik, vagy gátlástalan heccelgetésnek. Jó alkalom lenne egy kis chemtrail szintű összeesküvés-elmélet kiokoskodására, hogy ugyan miért volt fontos éppen Karácsony napján ez a kicsi, kelet-európai ország. Csak hát az a helyzet, hogy az általunk vélelmezett felbujtók vicces paprikajancsik, így rögtön az jutna eszünkbe, lehet, hogy Kertész Náci bácsivégre megtanulta azt az egy angol szót, hogy HELP, és decemberben beüldözte magát a NYT szerkesztőségébe. Csak előtte még tanácsot kért Vastaghbőry Máriától, hogyan kell csöppet sem irányított kérdéseket összeállítani, mint például ezt a zseniálisat: „Elköltözött Magyarországról, vagy fontolgatta az elköltözést az antiszemitizmus miatt? Ha igen, kérem, fejtse ki az ezzel kapcsolatos élményeit.” (Ha nem, akkor fogja be a pofáját, mert Ön egy másik valóságban él, mint amiben mi hiszünk!)
Jó alkalom lenne ez egy kis zsigeri indulatra, csak hát nálunk Karácsony van. Nem, nem a coca-cola ünnepe, amikoron vásárolni kell, hanem a szereteté. És ilyenkor a mákos bejgli elnyomja bennünk a szittya indulatot. Ezért a kiérdemesült NYT szerkesztőségének pusztán szelíd szavakkal javasolnánk, hogy miközben elkezdik fogalmazni a bocsánatkérő levelet Magyarországnak, lapozzák fel a szótárt a faragatlan, ostoba, daróc szavaknál, és tartsanak önvizsgálatot. Közben pedig, akár kérdőív formájában is, ha úgy jobb, próbálják megfogalmazni, kik és honnan küldik nekünk a kellemetlenkedést.
Mondjuk így:
–              Belesírt–e ön a kólájába az amerikai lelkiismeret csírájának szurkálódásától, amikor a Komornyik című filmet végignézte, ahol a fekete bőrűek amerikai létét több száz év koncentrációs tábornak nevezték?

–              Elgondolkodott–e Ön azon, hogy olyan országban él, amely történelmét egy módszeres (bőrszín, faj alapú) népirtással indította, az indiánok számára még a koncentrációs tábor intézményét sem létrehozva, néhány évi plusz tengődés lehetőségéért? Tudta–e Ön, hogy ehhez kitűnő ideológiát talált ki az amerikai alapítású Mormon egyház, akik szerint a nem fehér bőrűeket egyszerűen csak a sátán tojta, nem tekinthetőek embernek? És, hogy ez az egyház még mindig nem bírálta felül a nézeteit és nem kért elnézést? Persze egész Amerika sem…
–              Mi a véleménye arról, hogy az Amerikában még föllelhető indiánok összes valamire való nemzeti ünnepe nagyszerű alkalom lehet egy kis tömeges öngyilkosságra, mert egy olyan képmutató országban kell élniük, ahol most fényképezőgéppel jönnek látogatni azok, akiknek az ősei azelőtt puskával?

–              Belegondolt–e Ön abba, hogy a módszeres népirtás után az ország gazdaságát betelepített rabszolgák több száz évi munkájával alapozták meg, nem mellesleg az ország jelenleg befolyásos potentátjainak vagyonát is?

–              Végiggondolta–e Ön, hogy ezt azzal sem lehetne jóvátenni, ha a fekete bőrűek maximális ellátás mellett több száz év alatt porig romolhatnák az országot, majd a fehérek visszatelepítenék az erdőket, amiket kivágtak, és a bölényeket, amiket kilőttek, majd indiánokkal népesítenék be újra a kontinenst, mert túl sok idő telt már el azóta és túl sok volt a halott…

–              Hogyan számol el Ön a lelkiismeretével, hogy a feketemunka (nem szóvicc) mellett az ország tudását a háború után vásárolt német náci tudósok gazdagították?

–              Mit gondol Ön arról, hogy miközben más országban kutatja ki a vélelmezett zsidóüldözést, Önöknél nincs Kiírtottuk-Az-Indiánokat-Bocs-Nap, meg Halálra-Dolgoztattuk-A-Niggerjeinket-Sajnáljuk-Nap, nem úgy, mint Magyarországon, ahol a kommunizmus és a náci ideológia áldozatául esett halottakról évről évre megemlékezünk?

–              Mit gondol Ön arról, hogy a NYT kitűnő írásai mellett az összes náci szenny Amerikából özönlik az interneten át Európába, mert a szerverek bizony Amerikában vannak (lsd. kurucinfó pl.)?

–              Elgondolkodott -e már azon, hogy Önök és gyermekeik a közismerten antiszemita Disney gyermekfilmjein cseperedtek föl, és hogy milyen hatással lehetett az Önök és gyermekeik személyiségének kifejlődésére az a Mickey egér, aki a színesbőrűek kifigurázására született meg, s csak később változott  édi-bédi egérkévé?
Mondjuk ennyi kérdés elég is lesz egyelőre. A NYT egész kérdésföltevésének mindenesetre tényleg csak néhány felbaszott agyú kerkó lesz az eredménye, akiknek szájából félig bejgli lóg elő, mellette porcukros nyál csordogál, aztán a bárgyú vigyort lassan fölváltja a ha még ma sem tudtok békén hagyni, akkor tudjátok mit… Dafkejobbik. Nem tudom, mi volt a célja a NYT-nak, de a hazai zsidóságot biztos nem kérdezték meg. Mert akkor el lett volna magyarázva a nyújorkiaknak, hogy bazdmeg, itthon most a szeretetet ünneplik a népek, amire meg ti készültök, az parasztság. Nőjetek már föl!  
Facebook hozzászólások

  •  
  •  
  •  
  •   

  Piréz Róbert

Piréz Róbert
"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük