Nem messiás, csak egy nagyon haszontalan fiú

 

 

  

Van valami megmagyarázhatatlan, bűnös élvezet abban, ha az ember Juhászpeti politikai pályafutását, közéleti mozgolódását követi érdeklődő figyelemmel. Olyan élvezet, mint moziban nézni a Battleshipet, vagy bármelyik olyan “alkotást”, mely megérdemelten kapott helyezést az IMDB  100 legszarabb film dicsőséges listáján. Ugyanakkor, ha a telefonunk mellett nem felejtjük el kikapcsolni az agyunkat, egészen jól el lehet szórakozni velük. Így van ez a Juhászpetivel is, és ennek a követelménynek az Index videója szerint a tüntetésen résztvevők részben becsületesen eleget tettek, részben meg nem volt rá szükségük.

Piréz Róbert

A néhány száz főről először kétezerre, majd a sajtóban három-négyezerre tovább hízott korrupcióellenes miniforradalom sétálóit nem hajtotta meg túlságosan az új messiásuk. Juhászpetinek, mint az Együtt párt alelnökének, nyilván nagyon határozott elképzelései vannak a tüntető tömegek terhelhetőségéről, hiszen a március 15-re tervezett Népgyűlés előtt csak annyira viszik sétálni a forradalmárokat, hogy azok fáradságra hivatkozva délután nehogy lemondják le a Régi Köztársaság visszakiálltását és a 10 fős átmeneti kormány bejelentését.

Nyugodtan lehetne a futottak még kategóriába sorolni, egy átlagos tavaszi leárazás több embert mozgat meg, de Juhászpeti komoly figyelmet kap az ellenzéki médiában. Mióta Tamás Ervin a Népszabadságban új ellenzéki vezérként festette le, cserébe hogy Petike a szocialista vezetés alatti ingatlaneladásokat ne boncolgassa a belvárosban, töretlenül ível felfele a karrierje a különböző titulatúrák begyűjtésében.

Legújabban ellenzéki messiásként emlegetik, de nem lehet messze a kormányellenes ninja becenév sem…

 „Zebedeus jön majd a szolgájával, és azt fogják majd rebesgetni, hogy eltűntek a dolgok. És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a furcsa kis izé raf-raffiakötőállvány, amihez hozzá voltak erősítve. És akkor majd a Barát elveszíti a barátja kalapácsát, és a Fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak… már azok a dolgok, amiket apáik birtokoltak, mert apáik csak este rakták oda, este nyolc körül…”

Egy konkrétan nulla százalékon álló párt, tökéletesen alkalmatlan alelnöke a sztár lehet ma Magyarországon, az egyszerre komoly intés a kormánypártoknak (Kész Zoltán) és az ellenzéknek. Utóbbinak azért, mert ha sokáig az ilyen Juhászpeti-féle alakok tartják magasba a Régi Köztársaság zászlaját, akkor egyszer ezt valamivel honorálni kell. Mivel a Fidesz sem fog örökre kormányon maradni, félő hogy a következő 10-15 évben egyszercsak utcai bohócok fognak minisztériumot igazgatni. Hogy elképzeljük milyen lesz az, amikor Petit megteszik Közpénzügyi Leszámolóbiztosnak vagy Gulyásmarcit kulturális miniszternek, ahhoz elég visszalapozni történelmünk egyik legsötétebb fejezetére, a 19′-es kommün idejére, amikor illegális nyomdászok és cipőjavítók aktiviskáskodták el magukat egészen a hatalomig.

Szóval mindenkinek jobb lenne egy vállalható ellenzéki vezér, mint ez…