2000. február 25-e óta emlékezünk hivatalosan a kommunista diktatúrák áldozataira. Nyilván ehhez majd’ 11 évnek kellett eltelnie a rendszerváltást követően és az emléknap kőbe véséséhez szükség volt egy polgári kormányra. A magyar történelem egyik legsötétebb időszaka, a 40 éves vörös uralom megítélése azonban még mindig nem teljesen egyértelmű kicsiny hazánkban.
Múlt héten az Alkotmánybíróság megsemmisítette az önkényuralmi jelképek használatát tiltó büntető törvénykönyvi paragrafust. Az AB korábbi döntésével is szembe ment, döntését azzal indokolta, hogy a szabályozás túl tág, pontatlan, ezért sérti a jogbiztonság követelményét, és aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát.
Hát innen gratulálunk az igen tisztelt taláros testületnek. Ez az ország 1947-1989-ig kommunista elnyomás alatt élt. A vörös csillag és a sarló kalapács jegyében söpörtek le padlásokat, lövettek a tömegbe, hívták be a szovjet tankokat, félemlítettek meg és börtönöztek be ezerszámra ártatlanokat a Rákosik, Kádárok, Biszkuk, Fock Jenők, és a Horn Gyulák (sic!).
És igen, nem csak azok érzékenységét sérti egy-egy hülye kommunista, aki vörös csillagot hord, vagy egy-egy még hülyébb huszonéves hippi, aki szerint ez aztán igazán poénos (meg aztán ugye, Che Guevara is milyen cool, emlékezzünk csak Gyurcsány Che fesztiváljára), akik megélték a vörös rémuralmat, hanem azokét is, akik képesek arra, hogy felfogják mit is jelentett ez valójában.
Így a kommunizmus áldozatai előtt fejet hajtva, azt gondoljuk, hogy a vörös csillag, sarló kalapács (és természetesen a nemzeti szocialista jelképek) használatát igenis a törvény erejével kell tiltani, mert ugyan sok mindenből lehet viccet csinálni, de olyan jelképekből, amelyek nevében ok nélkül mészároltak le milliókat NEM!