A bölcsek bölcse: Kuncze Gábor

Én Kuncze miatt mentem ki, mert a Klubrádió nekem egyenlő Kuncze, mint ahogy a megboldogult SZDSZ is Kuncze – de hiába ágaskodtam a tömegben, ezen a tegnapi csúnya vasárnap délutánon, Gábort nem leltem. Még az is lehet, hogy ott volt, csak nekem volt akkora pechem, hogy elszalasztottam. 

A Fésztérben politizáló Kuncze Gábor (SZDSZ, majd Klubrádió) a minap a Batthyány örökmécseshez invitált a Hadd szóljon! tüntetésre, az ő munkahelyéért és a szólás szabadságáért. Én mentem. Perverzióból. Rohadt égő, de bevallom: időnként Kunczét olvasok. Kuncze-posztokat. (A lájkhalmazán kívül, amolyan komplementer elemként.) 

Talán emlékeztek az igazságosztó humorzsákra, az egykori szabad demokraták mindig jófejkedő, a békeidők urasági kocsisait meghazudtoló arcára, aki bajuszkája alatt jól kanyarintott poénjaival mindig a lényegre tapintott, s mostanában joviális öregúrként a Klubrádióban dörmögi el keresztkérdéseit –  a cenzúrát megúszott – betelefonálók égő vonalainak kíséretében.

Na de ha éppen párt nélküli Kuncze az ember, attól még lehet politikus: itt a Fésztér, ahol afféle Public Figure-ként naponta szórhatja intelmeit, elemezgethet, s ha már Kuncze, hát idejófejkedhet. Ezt választotta a mi Gáborunk: szinte látom rendületlen cyber fejcsóválását amit egy-egy jó időben elszórt fricska meg-megállít. 

Megnyugtató, hogy Kuncze figyelmét nem kerülheti el a kormányzás egyetlen vélt vagy valós fiaskója sem: Gábor szól, figyelmeztet, óvva int. Nemrég listában summázta az új év, új amatőrködéseit, lajstroma hosszú és kíméletlen, s aggodalmai mindössze a közel hétezer lájknépét ha érdeklik – megtoldva hozzátartozóival – jelensége mindenképpen figyelemreméltó. 

Ez a rendszerváltás óta fennálló jobboldali kormányok megkérdőjelezhetetlen amatőrizmusát feltételező, szerinte nagypályán játszó pökhendi – álliberális – értelmiségi, aki csakis választási hacknek tudja be, hogy e hazában jobboldali kormány egyáltalán dönthet az ország sorsáról, mert a tizenkét éves ballib profizmust úgy értékelte e gondolkodni képtelen nép, hogy megelégelve annak kétségtelen előnytömegét, kétharmados többséget szavazott az úgymond dilettánsoknak.

Arról nem beszélve, hogy e típus másik válfaja – azaz a kultúra felkentje – szerint a jobbra húzó művészek csupán lesajnálni érdemes, szükségszerűen hülye, közepes tehetségű ripacsok, vagy csak szimplán nem léteznek. Ezzel a kis manupulatív “nagypályás” trükkel aztán a valamiből megélni akaró, Stockholm-szindrómás alkotókat, a negyvenéves uralmat hosszas kormányzati ciklusokkal megbolondító ballib koalícióknak sikerült is ügyesen átcsábítaniuk a baloldalra, akarom mondani a Nagypályára. 

Lehet poénocskáin derülni, de sajnos ilyen a mi Kunczénk is: szentül hiszi Ő, hogy a jobboldal a maga tehetségtelenségeivel hibát, hibára halmoz, s ez alól egyetlen menekvés van: a dolgokat helyrepofozó ballib koalíció. Kakaóbiztos számítógép Kovács Pistinek, egyes szülő-kettes szülő a még kisebbeknek, mocsárlecsapolás a középréteg békáinak és kórházi széf azoknak, akiknek már úgyis mindegy.

Kuncze Gábor 2006-ban bepelenkázta az egész országot, “Tisztába tesszük a dolgokat” felkiáltással. Mi pedig azóta is csak oázunk, oázunk. Öntudatlanul és naivan.