Nahát! Ismét alapítanak egy baloldali pártot!

 

 

  

Minden falunak megvan a maga bolondja. Egy hóbortos öregecskedő feleség vénasszony, vagy egy lökött agglegény, aki a légynek sem árt. A közösség általában elfogadja olyannak, amilyen. Mert ártalmatlan, mert sajnálatraméltó. Ugyanígy vannak a demokráciákban is féleszű politikai szereplők, akik mindig akcióznak, akik mindig csinálnak, vagy mondanak olyat, hogy muszáj róluk írni – különben halálra untatnának a magyari közélet 25 évének rendre ismétlődő szkanderezései, végtelen ciklusai.

Boris Vian

Szabó Gábor, alias Tuareg ilyen figura. Mindig mond, vagy csinál valami olyat, ami megnevetteti a többnyire száraz és taszítóan karótnyelt közéletet kívülről szemlélő polgárt. Annyira abszurd, hogy az már vicces! Szóval kell nekünk Tuareg, nélküle szürkébbek lennének a hétköznapjaink.

Ha valaki nem ismerné a fennemlített bohócot, annak elég csak rápillantania a blogjára. Ijesztőadat, a teljesen grafomán Szabó Gábor tavaly 292 posztot írt, amelyben az alkotmányozástól kezdve, az Orbán-kormány és az ellenzék együttes szapulásán át a közgazdasági erőlködésekig, gyakorlatilag mindenről olvasható egy-egy közepesen hosszú kiáltvány, illetve felvilágosító-ismeretterjesztő novella.

De ismerhetjük őt úgy is, mint az az ember, aki folyamatosan a Kossuth téren sátorozik – harminc másik hülyével együtt. (Csak azt tudnám, hogy miből élnek meg ezek az emberek, ha van idejük éjjel-nappal a téren táborozni, mert nem árulnak matyót és Nivea kézkrémet a turistáknak két tiltakozás között.) S ha már ott vannak, úgy havonta összetrombitálnak egy tüntetést is. Utoljára egyébként január 10-én tartottak „nagygyűlést”, ahol Tuareg kábé száz ember előtt bizonyította, hogy alkalmas „az ország legnagyobb politikai bohóca” kitüntetésre, ugyanis március 15-re százezres kormánybuktató demonstrációt ígért (ami 12 fővel valósult meg végül), illetve meghatározta az Új Köztársasághoz vezető út egyes stációit, melyeken a demokratáknak végig kell lépdelniük, ha jobb világot akarnak maguknak. „Tavaszi Viharnak” nevezte el az akciót, forradalomról beszélt, aztán mondott néhány akkora marhaságot, amivel csak a hasonló képességekkel megáldott forradalmár kollégái közt arathatott mérsékelt sikert.

Tuareg azt találta ki még januárban, hogy március 15-én elsöpri majd az Orbán-kormányt százezer demokratával vállvetve, majd felállítanak egy alkotmányozó nemzetgyűlést és egy 10 fős átmeneti kormányt (hogy átvezesse a népet a diktatúrából a demokráciába), végül szeptember közepén kiírnak egy új parlamenti választást, a 2010-es törvények alapján. Ezt a tervet ugyan nehéz a politikatudomány bevett fogalomkészletével kommentálni, de hát a Hülye Járások Világnapja se azért van, hogy A pontból a B-be jussanak a résztvevők…

Tuareg viszont nem pihen, hiába az érdeklődés hiányában elmaradt forradalom. Április 1-én (kiváló időpont, remek árukapcsolási lehetőségekkel) bejelentette, hogy pártot alapít a demokrata különítményével. Mert elege lett az ellenzék bénázásából és az Orbán által kiépített „diktatúrából”. Ország Gyűlése Mozgalom névvel, április 30-án alakulna meg egyébként a párt OGYM rövidítéssel, amire nyilván lehetne vicces kibontásokat gyártani, de ezt most elhagyjuk, mivel amúgy se fogja bejegyezni a bíróság, mivel túlságosan hasonlít a valódi országgyűlésre. Pl. hasonló ok miatt nem lehetne Magyar Kormányzó Pártot se bejegyezni, vagy Magyar Bíróság Pártot.

Persze ehhez valami halvány fogalommal kellene bírni annak a demokráciának a működéséről, melyet annyira áhítanak Tuaregék.

Tuareg egyébként a pártalapítási szándékát nemcsak a diktatúra és az impotens ellenzék létével magyarázza, hanem azzal is, hogy április 30-án lejár a bejelentett, egyébként a jogszabályoknak megfelelően lefolytatott demonstráció határideje. Magyarul el kell menniük a Kossuth térről, ha nem adnak be új kérelmet. Habár maga Tuareg kerül önellentmondásba, mikor azt állítja, hogy május 1-től „betiltották” a tüncizést, majd néhány sorral lejjebb, hogy mégis volna jogi lehetőség a további sátorozásra. (2-3 napos demonstrációkat jelentene be 60 társával, így saját bevallása szerint garantáltan 180 napig maradhatnának…)

De Tuareget, minden hülyesége ellenére szeretjük. Illetve nem ellenére, hanem azért. Mert nélküle megint írhatnánk a Quaestorrol, ami lassan a könyökünkön jön ki. Ha pedig tényleg megalakítják a mozgalmat, akkor a Kétfarkú kap végre egy vetélytársat maga mellé, hogy abszurd vonalon is legyen méltó képviselője egy viccpárti irányzatnak.

Tehát hajrá Tuareg! Hajrá OGYM!