Mire jó az Isztambuli Egyezmény: telefonos energiaküldés a zuhanyon át

 

 

  

Avagy nők elleni erőszak az is, ha valaki leszúrja a férjét.

“Van, aki a fürdőbe bezárkózva suttogva kér segítséget” címmel jelent meg egy írás az Index hasábjain. Nehéz lenne a műfaját tekintve besorolni, mert az Isztambuli Egyezmény feletti gyászbeszéden és az ügyben illetékes szokásos Soros-szervezet (a beszédes nevű “NANE”) reklámozásán túl végig érezteti az a liberális alapdogmát is, hogy a kapcsolati erőszak az mindig nők elleni. (Miközben nem felejtjük el, hogy valójában nincs is olyan, hogy “nő” meg “férfi”, de most ilyenkor van, már csak pedagógiai okokból is. Csak egyébként nincs.)

Tehát összefoglalva: amennyiben mégis igazuk lenne a fasisztáknak, és létezne férfi és nő, akkor az erőszakot mindig a férfiak követnék el a nők ellen. Erre a cikk rögtön hoz is néhány példát, amelyet a teljesség igénye nélkül érdemes idézni:

• halálra szúrta férjét házukban egy tokodi nő;
• egy nő és egy férfi összeveszett egy gödöllői lakásban, a nő halálra késelte a férfit;
• ágyhoz kötözte, majd többször mellkason szúrta szeretőjét, három gyerekének apját egy gödöllői nő;
• saját egyéves kislányát ölte meg egy budapesti nő;
• otthonukban ölte meg anyját egy mogyoródi nő; 

De nincs semmi meglepődnivaló azon, hogy szegény újságíró is belezavarodott itt a nemek körüli bonyodalmakba… Lényeg, hogy a férfiaktól kell rettegni, mert a jelek szerint bármikor képesek megkéseltetni magukat, csak azért, hogy ezzel traumát okozzanak társuk számára.

Persze ha egy kriminalisztikai elemzésnél nem az elkövető neme, hanem például a származása lenne a kérdés, akkor elképzelhetetlen lenne ilyen diskurzus folytatása.

Például képzeljük csak el a “már megint megöltek egy fehér embert a… ” mondatot!

Ugye, már a gondolat is büntetésért kiált? De ezzel szemben a “már megint kiirtotta a családját egy férfi” az egy politikailag teljesen korrekt kijelentés, amint azt tavaly is már megtanulhattuk. Mert a férfi az már csak ilyen irtós meg zaklatós, rémisztő képződmény.

Aztán a cikk egy grafikonnal is alátámasztja, hogy a koronavírus miatti bezártságban kétszeresére nőtt a családon belüli bántalmazások száma. Bár a grafikonban semmiféle kiugrás nem látszik, de ha ők mondják, akkor biztosan így van. Lényeg, hogy Magyarország egyre rosszabb hely, ahol nem csak a demokrácia van oda, hanem már a nők sincsenek biztonságban.

Természetesen a haladó liberalizmus, akárcsak a gyógyszeripar, azonnal megoldást is kínál (az általa okozott?) problémákra. Nincs ez másképp a bántalmazás kérdésével sem!

A megoldás pedig két szintű, egyrészt globális, másrészt helyi. A globális megoldás az Isztambuli Egyezmény, amelynek elfogadása egyfajta szakrális védőpajzsot biztosítana a nők számára. Az Isztambuli Egyezményhez csatlakozott országokban ugyanis nincs semmiféle bántalmazás, ott nem fojtják a migránsok a folyóba a lányokat, nem darabolják fel az újságírónőket a polgárok a tengeralattjáró fedélzetén, de még csak verbális inzultusok sincsenek, ugyanis ha egy ilyen országban egy hölgy veszélyben érzi magát, és kimondja háromszor hangosan, hogy “Isztambuli Egyezmény”, akkor a támadó férfi, legyen az akár szatír, akár tanár, vagy szülő, udvarló, bárki, a varázsszó kimondásakor köddé válik, és legfeljebb egy kis kénes szag marad utána. 

Ennélfogva az egyezmény aláírása esetén már nem is lenne szükség arra, hogy a bíróságok elítéljék például a családírtó őrülteket, akik kalapáccsal verik szét az alvó nejük fejét, afféle kései gyerekcsíny gyanánt. Hiszen tulajdonképpen ők is áldozatok, nyilván nehéz gyerekkoruk volt, és a büntetés is csak tovább rontaná az állapotukat. Meg aztán, ugye, ha nem követhetnének el újabb rémtetteket, akkor nem lenne mivel támadni a kormányt – és ez voltaképpen sokkal nagyobb baj lenne két ártatlan kisgyermek halálánál…

Mi az a pár élet egy ország megmentéséhez képest!

De nem kell aggódni, a liberálisok nem csupán össztársadalmi, hanem egyéni megoldást is tudnak mutatni: Fontos tudni, hogy ha gyenge hölgyek vagyunk (akarommondani ha egyenjogú partnerek vagyunk, ám a belénk ültetett sztereotípiák miatt mégis gyengének képzeljük magunkat), akkor véletlenül sem egy erős és megbízható férfitől várjuk a megoldást, de még csak ne is a rendőrségtől. Mert van annál jobb: hívjuk fel valamelyik Soros-szervezet segélyvonalát! Az a biztos!

A cikkben olyan, kémfilmbe illő történetekről számolnak be, mint például hogy valaki a zuhanyból telefonált. Gondolom, vízálló telefonnal, amelyet kimondottan áldozatok számára terveztek. Ezt már csak Pelikán elvtárs békaembereinek a Duna mélyén átadott üzenetei tudnák túlszárnyalni.

A cikk azonban nyitva hagyja a legfőbb kérdést: hogy mit tudnak telefonon keresztül segíteni? Küldenek energiát? Esetleg olyan varázsigéket mondanak a telefonba, mint például hogy “a személy integritásához való joga megsértésének tilalma”? Ismert, hogy ez a varázsszó akár készülékből kihangosítva is alkalmas valamennyi ellenséges férfi elpusztítására kültéren egy, beltéren akár két méter távolságból is… 

Olyan érzésünk támad, hogy mintha már láttunk volna ilyen gyógymódot más problémákra is. Egy bizonyos Tihanyi nevű úriember egyesek szerint akár gerincműtétet is végzett telefonon keresztül. Az az ember benyomása, hogy a pszichológia ott tart manapság, mint ahol az orvoslás tartott a középkorban…

Aztán olyan súlyos, kirívó abúzusokról is beszámolnak, mint például annak a hölgynek az esete, akit a férje autóval hozott-vitt mindenhová. Ugye érezzük, hogy micsoda szörnyű bántalmazás ez? És pont az a legsúlyosabb benne, hogy nem súlyos! Mert így nem igazán lehet miatta feljelentést tenni. Az a súlyos, ami nem súlyos – gondolhatnánk naivan. 

Egy kérdést hagy csupán nyitva a cikk: hogy mi lesz a bántalmazó férfiakkal az egyezmény ratifikálása után?

Biztosan köddé válnak a telefonos energiaküldés hatására? A pokolba kerülnek, a nemi egyenjogúsággal teli üstbe, ahol Gurmai képviselőnő, Dobrev Klára és Kálmán Olga fogja őket kínozni örökkön-örökké.

Mert ha esetleg nem, akkor könnyen elképzelhető, hogy a “segítség” csak tovább ront a helyzeten. Emlékszünk még a szegény tavalyi román stoppos lány esetére? Őt is azután darabolták fel, hogy segítséget kért… pedig az aztán egy elég világos és egyértelmű történet volt. (Fontos megjegyezni, hogy Románia aláírta az Isztambuli Egyezményt, csak a kislányt feldaraboló román férfit nem értesítették róla külön.)

Ha meg esetleg kialakul egy stabil, idült állapot, amelyben a feleség a zuhanyban lakik és folyton a “civilekkel” beszélget, akkor utólag már nehéz lesz eldönteni, hogy nem éppen ez volt-e a bántalmazás kiváltó oka… 

A liberális propaganda szerint a nők elleni erőszak elsődleges terepe a család, mint elavult és felszámolandó középkori struktúra, ennél fogva a megoldás kézenfekvő: a nők összefogása és felszabadítása a férfiak elnyomása alól, valamint a lányok számára az elköteleződés minél rosszabb színben való feltüntetése.  

Ezzel azonban csak egyetlen probléma van: hogy amíg az orvostudomány nem oldotta meg azt, hogy a gyerekek az anyaméh helyett keltetőben nevelkedjenek, akár a kiscsibék, és az interneten lehessen őket megrendelni, addig a nők és a férfiak biztosan nem lesznek egyformák, és ebből a biológiai okokra visszamenő nemegyformaságból természetesen következik többek között egy alá-fölé rendelt viszony. Persze a társadalomnak ezt szabályoznia kell – pont erre találták fel régen a házasságot –, de ha megpróbáljuk ehelyett a természettel szembemenve az egyformaságot erőltetni, akkor ide jutunk, ahová jutottunk: hogy a felszabadított nőket nem lesz, aki megvédje. 

És hiába gondoljuk, hogy vannak erre a célra civil szervezetek, azzal nem sokra mennek az evolúciós versenyben, mert a NANE nem tud senkinek utódokat csináni…