Akkor most itt már menthetetlenül épül a személyi kultusz. A miniszterelnök levetett, eldobott focis hátizsákja lép a Szent Korona helyébe is, olyan helyzetbe hozván a ballib értelmiséget, hogy hirtelen magáénak fogja érezni, és alkotmányos-demokratikus berendezkedésünk alapjaként fog mutogatni a Szenkorona-elméletre, szembeállítva azt a Hátizsák-elmélettel?
Tulajdonképpen ezért már tökre megérné a hátizsákot klasszicizálni és múzeumi tárggyá tenni. A hátizsák, mint a Szent Korona észrevétlen, ballib indoktrinációja. Elvégre, ha Antallt megszerették Orbán miatt a libbancsok, akkor a Koronát is megszerethetik a Zorbán Szent Hátizsákja miatt. Ebben az összefüggésben a hátizsák a stadionépítő diktatúra kvintesszenciális jelképe.
Első blikkre tényleg szarul hangzik, hogyasszongya: Orbán odaajándékozta a Nemzeti Múzeumnak a hátizsákját. Mi van? Kit érdekel egy hátizsák? Ennyire épül az Orbán-dinasztia vagy mi? Rossz vicc? Komolyan gondolják? Alternatív kultusztárgyak, a la francia forradalom?
És akkor kiderül, hogy ja, a múzeum munkatársai kértek valamilyen tárgyat a miniszterelnöktől. Merhogy’ azok ott valami földalatti raktárban gyűjtik az elnökök, kormányfők személyes tárgyait, a fényes jövőben élő utókor számára. Kiállítva nincsenek, de hátha egyszer.
Elképzelem, ahogy Orbánnak megmutatják a sajtósai a levelet a felkérésről. “Ezt nézze, miniszterelnök úr!” Orbán néz, röhög, nem tudja mire vélni, aztán legyint, hogy “küldjétek a régi hátizsákot!” Esetleg még lemondóan maga elé néz, azt motyogva: “mi lesz ebből, ha megtudják, beindul a Viktatúrázás, de csakazértis piszkáljuk meg őket egy kicsit!”
No aztán eszébe jut az embernek az is, amit a mostanában Gyuriferit ajnározó Debreczenijózsi írt az Antalljózsiról szóló könyvében: hogy mekkora ballib felháborodás volt, amikor az első szabadon választott miniszterelnök a múzeumnak ajándékozta a tollat, amivel aláírta a Varsói Szerződés felbomlását. Hogy épül a személyi kultusz, horthysta maradvány az egész, lesz itt Antall-dinasztia, retyerutya, bőgatya, Szent Toll, és különbenis’, aláássa a keleti kapcsolatokat! Értik, a keleti kapcsolatokat. Antallt azzal vádolták, hogy keleti zárást csinál, és az milyen szar lesz nekünk gazdaságilag, ha feleslegesen összeveszünk itt a Szovjetunióval. Mindezt azok, akik most nehezményezik a keleti nyitást, Antallt pedig azóta a demokrácia netovábbjának tartják halott jobboldali=jó jobboldali alapon.
Még azt is el tudom képzelni, hogy majd jönnek a szólamok, hogy az a toll ért valamit, az valami volt, nem egy rohadt hátizsák. Antall, az úriember (most már, hogy halott), tollat adományozott, a populista, paraszt Orbánnak meg csak hátizsákra telik.
Ott van ugye Havastanárúr, aki szerint a kétharmad ellenére is a baloldalon maradt a műveltség és az intelligencia. De a nagy intelligencia-koncentrátumnak nem jutott eszébe, hogy kortárs tárgyi emlékek gyűjtése nem személyi kultusz, hanem múzeumi feladat.
Persze, mit várunk azoktól, akik szívesebben őrizgetik az Eszterházy-kastély kincseit a raktárban, és a muzeológia megcsúfolásának tartják, hogy – Petronius Arbiter Elegantiarum is újra felvágná az ereit – azokat eredeti környezetükben akarnák bemutatni. Ki látott már ilyet? Szörnyű! Maradjon csak a raktárban, ott nem porosodik olyan gyorsan, és túléli az egész felmelegedést, a csendes-óceáni szigetek elsüllyedését és Attila sírjának megtalálását is, majd aztán a dinók emberek után nemzedékei legelészés közben rábukkannak és megnyalogatják.
De meglássuk, mi lesz itten a hátizsákkal. Ha úgy eldugják, Antall tollával együtt, mint az Eszterházy-kincseket, akkor elkérni is felesleges volt. Biztos állna akkora sor a múzeum előtt, hogyasszongya, Kortárs politikusok személyes tárgyai, mint a szépműves impresszionistás kiállítás előtt. Nem bírnák a buszok a múzeumok éjszakáján a hátizsákot látogatni igyekvő tömeget. Hát még, ha esetleg elkérnék a muzeológusok Mesterházyitól a borotvát, amivel anno lefeszegette a pinaszakállát, mert azt hitte ez a miniszterelnökség titka! Az lenne csak az igazi látványosság! Arra Orbánnak is lépnie kellene valami stratégiait!