Kedves kitörésrajongó honfitársam!

 

 

  

Nagyon örülök, hogy történelmet kedvelő világháborúrajongóként számodra is rettentő fontos a hagyományőrzés. Még sokkal jobban örülnék azonban, ha furcsa divathóbortok meg érthetetlen külföldcsicskulás helyett a hazai hagyományokat őriznéd. Mondom is, miért.

Elsőként például, mert vannak nekünk ilyenjeink. Szerencsére nem vagyunk arra rászorulva, hogy arra emlékezzünk, ahogy két tökidegen és velünk szemben ellenséges hatalom katonái szarrá lőtték egymást hazánkban – nem mellesleg maguk körül szétlőve a csodálatosan gyönyörű fővárosunk és várnegyedünk jelentős részét is. Egyszerűen nem áll fenn az a helyzet, hogy hazánk védelmében hazánk szabadságáért az elmúlt 400 évben hazánk területén több új-zélandi katona áldozta fel életét, mint magyar. Máshol nem ennyire szerencsések akarom mondani bátrak, és Austerlitzet kénytelenek ünnepelni, meg azt, hogy egyszer majdnem mozgosítani is mertek. Kicsit.

Sajnos régóta tapasztalom, hogy köreitekben indokolatlanul hatalmas kultusza van a mindig minden tettüket előre és precízen kiszámoló németeknek, akiknek minden számításuk valahogy összekuszálódik egy idő után, és annak ellenére sem képesek változtatni a betonfal irányába folytatott dinamikus mozgásukon, hogy önmaguk számára is világos annak várható végeredménye. Legutóbb azt számolták ki, hogy az atomenergia leállításával és a menekültek befogadásával sokkal jobb eNberek lesznek. Aztán félúton elkezdett füstölni a végeredmény, és a döntéseik negatív következményeit ismét megpróbálják a körülöttük található alsóbbrendű országokon leverni. Ezt csinálják már, mióta német a német, és ezt nemhogy nemnémetként, de még németként se nagyon lehet ünnepelni, kivéve persze, ha németként erre parancsot kapsz, mert akkor nem tehetsz mást.

Szerencsére magyarként van saját szabad akaratod, eszed, kreativitásod és nem mellesleg egy olyan doktor Miniszterelnököd, aki egymaga több jó döntést hozott eddig, mint a teljes német politikai és katonai elit együttvéve a világtörténelemben, így, ha rajongani akarsz, akkor ő sokkal jobb választásnak tűnik. Ha pedig katonákért akarsz rajongani, akkor próbálj nem bedőlni az angolszász meseirodalomnak, amely a mindig minden csatáját csodálatosan elkúró Bernard Montgomeryt is a világtörténelem legnagyobb stratégái közé volt képes hazudni. 

Személy szerint hatalmasat röhögtem, amikor a nemrég bemutatott hollywoodi szuperprodukcióban, a Midway-ben pozitív szereplőnek bírták ábrázolni Bull Halseyt, a tengerek történetének egyik legbutább admirálisát. Vele ellentétben a csatát a saját teljesítményét gondosan kielemző, és a hibáit leginkább az eszével megértő és kijavító Jack Flatchert meg sem említették benne. Ez persze érthető, hiszen a teljes Amerikai Haditengerészet is ezt tette vele, mivel nem nagyon értékelték az olyan admirálisaikat, akik a féktelen agresszió helyett inkább az eszükkel próbáltak harcolni. Ennél csak az az érdekesebb, hogy a saját kudarcaik és ostoba döntéseik későbbi megmagyarázása végett ugyanezek a meseírók a saját ellenfeleiket is hat polccal a valós helyük fölé szokták emelni, így az ügyes taktikai parancsnok Rommelből, vagy a saját stratégiai baklövéseit folyamatosan ostorozó Jamamotóból is ők fabrikáltak ekkora sztárt.  

Aki joggal ott lenne a helyükön, az a huzagolatlan puskákkal felszerelt, lelkes egyetemistákból, civilekből és népfelkelőkből verbuvált csapatokkal a profin felszerelt és kiképzett hivatásos habsburg sereget többször szétszopató Görgei Artúr. Sajnos a nemzeti alaptanterv még nem jutott el oda, hogy róla tanulj egész gimi harmadikban, pedig a hadtörténet Puskás öcsijét megismerve tuti nem éljeneznéd többé a hadtörténet Werner Liebrichjeit…

Amúgy mire számítsunk legközelebb tőled? Márciusban mész nyakig iszapfürdőt venni a Sárrétre, hogy emlékezz a szintén parádésan sikerült Tavaszi Ébredésre? A magyar tisztek – akik beton helyett agyat hordtak a fejükben – ott is előre szóltak, hogy a hely nem véletlenül kapta a nevét, és Sárosd, Sárszentágota, Sárkeresztúr meg Sárbogárd bevétele esetleg olyan nehézségekbe ütközik majd, amelyet a nagynémet matematika kihagyott a felsőbbrendű fajegyenletből, de a sok kis effenberget ez nem hatotta meg. Ők defetizmussal vádolták meg a magyarokat, és bátran lerohanták a sarat. Kezdetben horizontális, majd vertikális irányszögben.

Ja, és még valami. Európát a bolsevizmustól Orbán, Johnson, Salvini, Kaczyński, Trump és Putyin védi. Azért kell védeni, mert a németek megint elmentek valahova bolsevizmusért, mint a ’41-ben Moszkva előterébe, aztán amikor a bolsevizmus követi a rugalmasan elszakadó hadtesteket, akkor az árjamatematika kiszámolja, hogy szolidaritást kell vállalnunk velük, kvóták szerint szét kell osztani a bolsevizmust Európában. Ismerős?

És az a legnagyobb baj, hogy aki azoknak a régi, még megváltozás előtti németekkel és német érdekekkel képes azonosulni (szemben a magyar érdekekkel szemben), az a jövőbeliekkel is fog.