Ius Molmolandi, avagy a molgás joga

Ha a politikusainkat kokainra akarjuk, akkor közbeszédünk egyéb alakítóit meg agyevő bogárra kellene tesztelni. Amit a balliberális sajtó és a sajtóhírek alatt a világ folyásába beleszólni igyekvő balliberális kommentelő a MOL és a horvát igazságszolgáltatás/állam bajuszakasztása során bemutat, annak csak egy agyevő parazita lehet a magyarázata.

Kezdjük a tények rövid ismertetésével: Horvát belpolitikai elmúltnyócévezés. Bővebben: A 2009-ben megbukott Sanadert szorgalmasan papcsákolják az utódai. Mindenképpen szeretnének a politikai bukás borítékára a köztörvényes, korrupciós bélyeget is odaragasztani és ezt vélték megtalálni a MOL-INA üzlet, illetve az INA irányítási jogának a kisebbségi tulajdonos MOL-hoz kerülése mögött. A vád megfogalmazói szerint a MOL vezetése kenőpénzzel, nem pedig a cég konszolidálásának (és talpon maradásának) ígéretével simította ki a redőket a Sanader kabinet homlokából. És mindezt egy bemondásra alapozva. Sanader egyik közeli munkatársa, Robert Jezic, a szabad elvonulásért cserébe a számláján pihenő 5 millió eurónyi ciprusi utalás feladójaként a Hernádi vezette MOL-t jelölte meg, alátámasztva azt, hogy a horvát nemzeti büszkeség INA irányítási jogának átadása nem csak politikai, hanem köztörvényes bűncselekmény is volt. Csak éppen a horvát igazságszolgáltatás „elfelejtett” utánajárni a sztorinak, mert a tények mást mutatnak. Az utalás mögött nem a MOL, hanem egy amúgy igen kétes hírnévnek örvendő orosz olajipari guru, Mihail Gucerijev állt és a pénzből egy euró sem jutott el Sanaderhez. De mindegy volt, koncepció vs. valóság, 1:0.

Persze nem ennyire ostobák, hanem szimplán ennyire kézivezéreltek, mint arra meglepő módon hazai pályán a Véleményvezér hívta fel a figyelmet.  Az általuk függetlennek és mérvadónak tekintett Freedom House egy közép-afrikai banánköztársaság szintjére lőtte bea horvát igazságszolgáltatás függetlenségét (vagy függőségét) és ők igyekeznek mindenben megfelelni ennek a kihívásnak. Gyakorlatilag úgy adtak ki nemzetközi körözést Hernádi Zsoltra, hogy egyetlen egy érdemi bizonyítékkal nem tudták a vádat alátámasztani, azon túl, hogy Sanader egy fasz és az INA meg a miénk.

És nem csak ő megy a vesztőhelyre, hanem az orbánizmus is megbukott  – örvendezének vala. Általában a fejlett nyugattól vagy a fejletlen kelettől várják hazai bajaikra (aka. nem ők vannak a hatalmon) a megoldást, de most a picinyke horvátok délen is megfelelnek. A honi balliberálisaink ebben roppantul hasonlítanak a komcsikra, a békeharc – esetünkben az antiorbánizmus – mindig fontosabb, mint bármi más, az mindent felülír. Ha a Zorbánnak pöcse van, akkor én metszőollóval megyek a sajátomra. Teljesen mindegy, hogy a horvát állam, a horvát igazságszolgáltatás a legátlátszóbb, legszemtelenebb, legbarbárabb módszerrel próbálja kipicsázni a MOL-t az INA-ból, nekik van igazuk, mert Orbánnak most rossz. Ha egyáltalán azt akarná…

De a horvát állam nem tett vételi ajánlatot a MOL INA csomagjára. Nem “gazdasági szabadságharcot” vívnak. Politikai mocsárháborút folytatnak egymással, ahol Hernádinak annyi a szerepe, mint a WTC reggeli liftesének a palesztin államiságban. A “gazdaságon kívüli” eszközök bevetése nem valami nemzeti érdeket szolgálnak, sima kommunikációs maszlag. Felülnek a nemzeti érzés gyorsvonatára, közben leszámolnak politikai ellenfelükkel. Ennyit a balliberális közbeszédet eluraló “a horvátok az csinálják, amit Orbán” rigmusról. Mert nem azt csinálják. De még ha azt is csinálnák…

Ugyanis a MOL az egyetlen regionális nagyvállalatunk, ha úgy tetszik multink. Pátoszos vagy sem: a MOL nemzeti kincs. És az, ha az egyetlen multink kapcsán nem csak elveink, hanem érdekeink is vannak, az nem unortodoxia, nem fideszes nemzetközi bunkóság, hanem az alapvető életösztön. Valami ilyesmiért is választottuk meg őket a nemzeti vagyont szarért-húgyért eladó vagy inkább baksisért valóban átjátszó posztkomcsik helyett.