Ismét eltévedt valaki a saját fejében rovatunk következik

 

 

  

Csillag Ádám, az (ex-)dekás (DÉKÁS), hiperérzékeny, liberócsetnik madárijesztő, (ex-)dokfilmes irodalmiaskodó maszturbációja (nehéz követni a poszt “gondolatmenetét”, főként a jóvótnektek’ akrumplistészta és dunábalövések’ váltás KARCOL)

“Vasárnap Budakeszire mentem, ahol találkozóm volt a hugommal. A Széll Moszkva téren szálltam fel a 22-es buszra, ahol, ahogy az végállomáson illik a hazafelé tartó derék földiek épp megbeszélték világuk legégetőbb problémáit. A hangos tetszéssel kísért méltatlankodás tárgya az volt, hogy ezek négyezerötszáz forintba kerülnek naponta, és hogy ez a pénz milyen jól is jönne a nyugdíjasoknak is. Természetesen az orbáni gyűlöletpropaganda adta a muníciót a derék bárkit útálni képes hazafiak szájába. Naná, hogy a rohadt-szemét-mocskos MIGRÁNS (Orbán Viktor által felfedezett és tudományos módon a magor közönség elé tárt állatfajta) lopta el a négyezerötszázat az igazi becsületes törzsökös Butakeszi polgár elől. Nem bírtam szó nélkül, hogy 1956-ban kétszázezer magyar migráns kapott, fedelet, munkát, iskolát, ételt italt, szeretetet és megbecsülést a világ a legtöbb országában. Erre is volt kész válasz, azok a szemetek, akik elmentek, bezzeg ő itt maradt és ő itt csinálta végig, és ő itt vállalta, itt szenvedte itt virágoztatta, nem úgy, mint akik leléptek és most hazajárnak gazdagon. Estére péppé vertek egy lányt szegeden, mert sötétebb bőrű szerelme védelmére kelt Orbán igaz magyarjaival szemben, egy melegjogi aktivistának pedig ugyanennek tisztafajú árja fajta véresre verte az arcát. Kristályéjszakára gyúr Orbán Viktor, csak figyelmezzetek Posványoson várt beszédére! …. Elfelejtettem, hogy a derék és hős Budakeszi polgárnak érveltem azzal is, hogy én még emlékszem rá, ahogy az oviban fogtuk egymás kezét, (akkor is, ha az ovink a város, vagy ország másik sarkában volt), mikor kettős sorokba állítottak minket, (láthatóan egyidős lehetett velem) emlékszem mikor a nyakába kötötték az úttörőnyakkendőt és nem emlékszem egy esetre sem, amikor hősien kiállt volna bármiért is. – Ő nem volt úttörő .mondta. – Hazudik mondtam én, mindenki úttörő volt, senki se lógott ki a sorból. – Őtket üldözték a vallásuk miatt-mondta ő. -Az lehet, mondtam én. -Azt már nem mondtam, csak eszembe jutott, hogy voltak, akiket kiirtottak a vallásuk miatt, mert nem olyan volt a vallásuk, amiért őt az úttörőnyakkendője ellenére üldözték, de aztán az is eszembe jutott, hogy hiszen nem is a vallása, hanem a vére fajtája volt az ok amiért emezek amazokat halálra ítélték és inkább már nem mondtam semmit, csak néztem a suhanó fasorok fáit, a távoli hegyormokat csak egy dolgot kerültem, ahogy ő is, szemébe nézni a velem szembe űlő őszhajú óvodás srácnak.

Eszembe jutott még egy részlet, nem mondom, hogy nem emeltem fel a hangom, amikor azt mondtam neki- Fogj fegyvert, onts vért, azt hiszem ez fog majd megnyugtatni téged, ezt várják el tőled!”