Hol veszett el Feri büszkén lüktető liberális demokrata énje?

 

 

  

Ez bizony a mi Ferink, a Gyurcsány. Akiről nem is akarunk beszélni, de mégis eléri, hogy ingyen reklámot kapjon időről időre. Lehetne ez egy vicces kis poszt is, amikor röhögünk megint az ország paprikajancsiján, mert kínunkban mást úgysem tudunk csinálni.

De nem, ez tényleg nem vicces. Gyurcsány Ferenc ugyanis kampányt indít, aláírásokat gyűjt, hogy elvegyék a külhoni magyarok és kettős állampolgárok szavazati jogát. Hova veszett el Feri büszkén lüktető liberális demokrata énje, most jogfosztást vizionál a baloldal népvezére?

Gyurcsányról a jobboldalon sokan manapság már úgy beszélnek, hogy jó, hogy van, jó, hogy kiteljesül. “Nekünk jó” alapon gondolják sokan, hogy megosztja a baloldalt, hogy nem jön létre egység köztük, amúgy is balfékek, de Feri azért még megforgatja a kést a „demokratikus ellenzék” egyre satnyábban dobogó szívében, még tovább csökkentve az esélyeiket.

Mindezt teszi azért, hogy azon a szemétdombon ő legyen a király, és valljuk be, ez a titulus még fekszik is neki.

Rengeteg konteó jár körbe arról, hogy tulajdonképpen a Fidesz fizeti, vagy a Fidesz szorongatja a pártvezér elvtársat, különben már a börtönben csücsülne és cserében, hogy még szabad levegőt szívhat, rontja a baloldal esélyeit. Lehetne még folytatni, de felesleges, felejtsük ezt el.

Mert ennél egyszerűbb a helyzet, Gyurcsány ilyen, őt nem kell fizetni ezért, ezt csinálta 2004-ben is a kettős állampolgárságról szóló népszavazásnál. Így viselkedett 2006-ban is a szemkilövető szép napok és hetek során, így kommunikált az elkúrásról is. Hosszan lehetne folytatni a gyurcsányi hatalomgyakorlás taktikájának példáit, de ne vigyük túlzásba. Sosem számított semmilyen minimális erkölcsi megfontolás sem. Az állampolgársági kampány is csak játszma volt, undorító módon élezte a feszültséget magyar és magyar között, a külhoni magyarokat az anyaországi munkahelyeket megrohanó sáskaként állította be, akik miatt bedől az ország gazdasága. Pedig nyilvánvaló volt, hogy nem erről van szó, tudta, hogy ez csupán egy gesztus az elszakított területen élő magyaroknak. De azt is tudta, hogy ezek a magyar emberek nem lesznek az ő barátai, így nyugodtan építhetett rájuk (ellenük) primitív, fillérféltő gyűlöletkampányt. Gyurcsány úgy gondolta, hogy a félelemre alapozó kampánnyal szavazatokat lehet nyerni, több kérdés így nem volt. Megvolt pedig az esély, hogy a baloldal beálljon a közös ügy mellé arcvesztés nélkül, akár még jól is kijöhettek volna belőle.

Akkoriban nagyon haragudtunk azokra, akik elhitték ezt a riogatást, félelemből szavaztak. Pedig haragudni elsősorban azokra kell, akik tudták, hogy ez milyen károkat okoz, mégis meglépték a saját nemzetük és hazájuk ellen azt a gusztustalan kampányt.

Most itt az újabb figyelmeztetés, hogy ki is Ferenc valójában.

Amikor újból egymásnak ugrasztaná a magyart a magyarral. A kiábrándultakhoz, a szerencsétlenekhez fordul ismét (mikor láttak utoljára kampányindítót a X. kerületben?), hogy nyerjen itthon 2-3 nyavalyás százalékot, megint a félelemre apellál, így szólít meg embereket, és megint nem számít semmilyen erkölcsi határ, nem számít ennek a megszólalásnak a mérgező hatása sem.

Ilyenkor kell hatványozottan emlékezni arra, amikor még Gyurcsány és társai garázdálkodtak ebben az országban, majdnem csődbe vitték, eladták, megosztották és sosem engedni, hogy újra közel jussanak a tűzhöz, mert tudjuk, hogy mire használják ezt a lehetőséget. Sose felejtsük azokat az éveket és sose térjenek vissza. Az adatokat viszont majd frissítsétek, Feri, mert 23 millió román már nem tud jönni, sokkal kevesebben lettek azóta, mint ahogyan talán azok is, akik még elhisznek neked bármit is, beleértve, ha köszönsz és jó napot kívánsz.