Ha meztelen angolt szeretnének látni még a Brexit előtt

A nyitottsághoz már nem elég, ha valaki csak simán meleg, vagy feminista, vagy hippi, már minimum az embernek át kell operáltatnia magát, majd ex-férfiként nőket verni a ringben, vagy az is kiváló demonstrálása a képzelt emberi jogoknak, hogy az ember az étteremben leveszi az összes ruháját és meztelenül fogyasztja el vacsoráját.

[rule style=”rule-dotted” ]

Igen, tényleg úgy hangzik, mint valami baromi rossz vicc, de pont ez a koncepciója egy júniusban nyíló étteremnek, kivételesen nem Svédországban (bár ott hajszálnyival jobbak a nők, szóval lehet, hogy sajnos inkább), hanem az őket idiótaságban szorosan követő Londonban. Elég sok mínusz XP, hogy szép embereket – jaj de nehéz ezt leírni – maximum a bevándorlók között lehet találni, akikről viszont elég nehéz feltételezni, hogy beülnek majd ruha nélkül enni, mert a Kelet-Európából érkezők felszolgálói oldalról vannak jelen csak az iparágban, a távolabbról érkezők esetében meg az is fejlődés, ha nem a sivatagi jelmezt civilizált ruhára cserélik.

Hasonlót egyébként utoljára a rómaiak műveltek – nem is lett jó vége…

De nem csak azzal van gond, hogy az ember étvágya is elmegy egy-egy jól felhizlalt angolszász láttán, a vizuális szennyezésen kívül egészségügyileg is sok részlet megkérdőjelezhető, legyen szó a levegőben szálló fanszőrzetről, vagy arról, hogy vajon ki ült előttünk a székünkben, és vajon hány napja fürdött utoljára.

Az étterem egyébként állítólag magas színvonalon „fine dining”, vagyis tehetős liberális üzletember stílusban óhajt majd működni fából készült bútorokkal, gyertyafénnyel, áram és internet nélkül, valahogy úgy, “ahogy az ősember csinálta”. Történelemből nyilván a lexikális tudástól megmentett változatot hallgatták annak idején, különben felmerülne a halvány gyanú, hogy már az ősembernek is alapvető igénye volt arra, hogy felöltözzön, ha társaságba megy. Fogalmazhatunk úgy is, ez az ötlet remek példa a kortárs libnyafi agyműködésre, ahol már nem olyan elbaszott ostobaságokat találnak ki az anarchoszindikalista ősembertípusról, mint Rousseau, hanem rázoomolnak az egy szál pöcsre és kész.

Az új étterem helyében amúgy kést nem terítenek, nehogy valaki ijedtében kivágja majd a saját szemét, ami – ismerjük el – azért finoman reflektál valóságra.